2011. december 10.

Első lépések a "rózsaszín városban"...

Vonattal érkeztünk Jaipurba. Talán ez a legegyszerűbb formája a közlekedésnek Indiában, ha hosszú távokban gondolkozunk mindenképp. Jegyet vásárolni nem oly egyszerű, a rendszer átlátásához kis idő szükséges, illetve pár „negatív” tapasztalat és utána sem szabad elfeledni, az indiai vasút mindig tartogat meglepetéseket. Az éjszakai vonatok a AC3 kategóriától kezdve, ideálisak a kilométerek leküzdésében, a szállás árát is megspórolják nekünk. India legnagyobb munkáltatója a vasút, az angolok egyik kellemes hagyatéka. Tiszta lepedő, párna és pokróc vár bennünket a kabinokban, panaszra nem lehet ok, már csak imádkozni kell, hogy ne egy horkoló arcot kapjunk magunk mellé illetve ne járkáljon ordibálva öt percenként a teahordó emberke, hogy CAJ, CAJÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ…
Jaipur más. Azt gondoltam Delhiben élnek a világ legerőszakosabb emberei, akiket képtelenség lerázni. Tévedtem. Harmadszor járok India utcáin, de sikerült meglepnie a városnak. Az természetes, hogy a taxis és a szállásfelhajtó éhes hiéna módjára viselkedik, de hogy az egész város a „nyakamba” ugrik, meglepő… Csontozzuk ki a fehér turistát, hisz arannyal tömöttek a zsebei. Sajnos a valóság másképp fest a legtöbb hátizsákos turista -mint én is- fillérekből igyekszik kihozni az utazását. Persze, itt el lehet morfondírozni azon, hogy helyi viszonyok közt azok a fillérek is komoly vagyonnak számítanak. Haragudni nem lehet rájuk elég a történelmi múltra visszatekinteni, mikor a vonaton még csak gazdag fehérek utazhattak (nem is volt az oly régen) és a jelenben is érdemes körbe tekinteni, igaz a harcot a mindennapi életbe maradásért nem láthatjuk.
Tiszta és rendezett utcák látványát enyhe megrökönyödéssel nézem, mikor közli a taxis, hogy a biztonsági övet csatoljam be, mert különben nem indul, fent említettem Jaipur más. :)
Jaipur kultúrája évszázadokra vezethető vissza. A radzsputok uralkodása számos ragyogó épületet és erődöt adott a városnak. Kik ezek a radzsputok? Hun és szkíta hódítok leszármazottai, akik a harcos és uralkodó kasztba kerültek. Mai napig nagy befolyással rendelkeznek Rajasthan tartományban. A mogul uralkodóknak behódoltak, a britek nem foglalkoztak velük egész addig, míg nem zavarták az elképzeléseiket. A legendákban jóságos, romantikus lovagok benyomását keltik, gyakorlatban vaskézzel uralkodtak. Palotáikat megtarthatták, ma főleg a turizmusból szakítanak ki nagyobb vagyonokat. Ezek többsége ma az UNESCO Világörökségét képezi érdekes kontrasztot adva a félig analfabéta lakosságnak. India számos városában az oktatási rendszer nincs megfelelően kiépítve, illetve keveseknek érhető el. Előfordult már, hogy találkoztam valakivel, aki perfekt beszéli az angolt (higgyétek el ez nem természetes) ellenben írni és olvasni nem képes. Meghatározó élményt nyújtott mikor a szállodánk tetőteraszán vacsoráztunk két helyi srác dobos-bábestet tartott az egybegyűlteknek -lényegében mi voltunk négyen plusz egy örmény lány. A féllábú srác megmagyarázhatatlan életvidámsággal énekelt, olyan energiák szakadtak ki belőle, amit nem lehetett nem észrevenni. A pénz érdekelte őket a legkevésbé, mint mondták nekik nincs pénzük, de lelkileg gazdagok. Elhittem nekik.