2013. július 24.

Lucca, Toszkána rejtett kincse

Lucca városa Firenze és Pisa mellett kevésbé ragyog az útikönyvek lapjain ám pár órás látogatást garantáltan megér. Az óváros hatalmas falakkal körbe ölelt kincses ládikaként várja az arra kalandozó turistát. Figyelmesen járva az ódon hangulatú utcákat hamar rájövünk, hogy igazi kincses dobozba csöppentünk. A sportosabbaknak jó móka lehet a 4 kilométer hosszan elterülő városfalon végigbringázni ezt a tevékenységünket könnyíti a lépten-nyomon előre telepített bringakölcsönző pontok sokasága.  
A várost járva nem fogunk különleges műemlékekbe botlani, sőt az épületek többségének történelmi jelentősége is csekély (természetesen itáliai mércével mérve). A többi kisvároshoz képest Luccából mégis árad valami egyedi hangulat. Megfoghatatlan, de egyszerűen jól esik a középkori városrészben sétálni, elkalandozni a bolhapiac jellegű kirakodó vásárban. Könyvek, régiségek, ódon hangulatú bútorok, kézműves termékek keverednek a termelőktől származó friss zöldségekkel vagy a sajt különlegességgel telitűzdelt asztalkákon. 

Az esti fények és a drámai ég keltette különleges érzéseket nehéz lett volna felülmúlni, de a kivilágított lovacskás körhintával és a lágyan szóló muzsikával még ezt is sikeresen abszolválta a városka. A muzsika kedvelőinek érdemes este hét óra környékén a San Giovanni templom körül sétálniuk, mivel a város leghíresebb szülöttjének (Giacomo Puccini) operáiból hallhatóak részletek. Pár órás városnézésünk során a kihagyhatatlan látnivalók a Piazza Amfiteatro, Guinigi torony illetve Lucca szíveként is számon tartott Piazza San Michele.


2013. július 20.

Shkodrai-tó, Montenegró

A Balkán-félsziget legnagyobb tava az albán és a montenegrói határvidéken található. Természeti kincseit tekintve egész Európa egyik leggazdagabb faunájával rendelkező tó fő különlegessége kontinensünk egyik utolsó pelikánközössége. Madár és halállománya rejt egyedülálló fajokat, így az ornitológusok egyik kedvenc területe a Shkodrai-tó.



A tó nagy átlagban a tengerszint magasságában hullámzik, így különösen impozánsak a körülötte magasodó hegyek. Kristály tiszta vízében a hajókiránduláson (Virpazar vársoskájából célszerű indulni) résztvevőknek fürdőzésre is akad lehetőségük az átlagos hőmérséklet nyáron eléri a 23-25 fokot így a nyári kánikulában kellemesen hűsítő a tó vize. Nagy mélységek nincsenek (5-9 méter), de érdemes a kirándulás vezetője által kijelölt helyen megmártózni mivel könnyen beleakadhatunk víz alatti forrásokba, amelyeknek mélysége akár a 40 métert is elérhet. Érdekesség, hogy a tó vize két-két és félévente cserélődik. 
A tavat főleg a Morača folyó táplálja, illetve a környező hegyekből lezúduló csapadék, míg a vizét Bojana folyó vezeti le egészen az Adriai-tengerig. 1995-ben a Ramsari Egyezményben felvették a tavat a nemzetközi vadvízi élőhelyek listájára. Ez különösen fontos momentum volt, hogy az élővilág épségben maradjon a Balkánra jellemző „viszontagságos” körülmények, események között. A montenegrói oldalon már 1983 óta nemzeti park működik ugyan, míg az albánok csak 2005-ben nyilvánították természetvédelmi területté. 

Tények: 
Vízgyűjtő terület: 5490 km2
Felszíni terület: 368–540 km2
Part hossza: 168 km
Országok: Montenegró, Albánia


2013. július 8.

2013. július 1.

Goa – India /a kezdetek/

Dabolim parányi repterén már érezni lehetett, hogy egy merőben más világba csöppentünk, mint amiben északon jártunk. A meleg mellé párosult a magas páratartalom, s megjelentek a zöld színei, ami a természetet volt hivatott jelképezni. A nyugalom és békesség szinte kézzel tapintható, mintha kiszakadtunk volna időből és térből…


India legkisebb állama gyaníthatóan egyben a legliberálisabb is, köszönhető ez az 1510-es portugál hódításnak. A portugál behatás lépten-nyomon érzékelhető, a mai napig tapintható a gyarmati feeling bármerre járjon az ember. Egész addig ez így is marad, míg a lakosság nagy része Indiára, mint gonosz gyarmatosítóra gondol. A változás szele 1961-ben következett be, amikor az „anyaország” közel 450 éves tartózkodás után kivonult a Dekkán félsziget nyugati partjáról. 


Csendes vizek felé vettük az irányt s az Arab-tenger partján elterülő Palolem nyerte el a bázis szerepét. A klasszikus nótát elevenítettük föl „kell egy ház az óceán partján”. Egyik régi álmom teljesült azzal, hogy közvetlen a vízparton rendezkedtünk be a kis kunyhónkba. Menet közben előbukkantak az árnyoldalak: hangos az óceán, minden csupa homok és dülöngél a házikó. A part közelsége azonban kárpótolt minden kellemetlenségért. Esténként a homokba telepített, gyertyafénnyel megvilágított asztalok és a frissen fogott tengergyümölcsei ami filléres tételként az étlapon szerepelt férfias „romantikánk” esti csúcspontjaiként marad az emlékezetünkben.