Déli falatozás...

Egyik kedvenc és egyben maradandó élményem, mikor az isten háta mögött, ahol már arabnak, sőt berbernek sem találtuk nyomát, inkább Maliban éreztük magunk, mint Marokkóban megálltunk lazítani. Két cél lebegett a szemünk előtt, hideg víz és némi elemózsia magunkhoz vételezése. Valljuk be őszintén nem nagy igények. Helyi étkezdéből akad szép számmal, olyan ahova a turista nyugodt szívvel leülne, kmmm…

-Zsófi arca árulkodó, pedig fincsi volt a tajine-

Kalandozás a Tátrában!

Az elmúlt években mindig havas, esős idő köszöntött a Tátrában. Idén végre kényeztetett a Hegy és a legszebb arcát mutatta! :)

Képek itt érhetőek el: klikk

Tessék „lájkolni” a képeskaland oldalát, mert itt érhetőek el a legfrissebb infók, képek és sok egyéb más érdekesség, ami a blogon nem található meg!

Utazás a kultúra bölcsőjébe...

Helyszín: Damaszkusz, Szíria

Dátum: 2011 márciusa

Rendkívül jó időpontban, 23.15-kor indult a MALÉV gépe Damaszkusz felé. A hajnali landolás kifejezetten könnyíti az utazó helyzetét, főleg ha most jár életében először az országban. Tamás barátommal kis csatangolást követően (hivatalos papírok intézése, némi pénzváltás) hajnali négykor sikeresen felszálltunk egy helyi járatra (100 SF), ami a város felé „repített” bennünket. Feltételeztük. Ezen a ponton már érezhető, hogy lesznek nyelvi problémáink - kicsit a távolba mutassunk, lettek is…

-hajnali sétánk az Umayyad Mecsetnél-

Nagyapám nyomában...

Emlékszem őrült várakozás, visszaszámlálás előzte meg a marokkói utat, hogy aztán Rómába ragadjak egy éjszakára, mivel a csatlakozás épp az orrom(unk) (Zsófi és Sly barátommal egyetemben) előtt szállt föl. Így egy kellemes éjszakát töltöttünk Rómában, ahol Szuszi szülinapját is megünnepeltük…

-az útitársak-

Tisztán él az emlékezetemben a pillanat mikor az első lépéseket tettem Afrika földjére, majd kiugrottam a bőrömből, amikor letettem a lábam a casablancai repülőtér betonjára. Nagypapám után másodikként a családból, igaz ő az akkor még bivaly erős Kadhafi féle Líbiába utazott a fánglijával…

A szükséges rossz, azaz a kitöltendő papírok után, pecséttel az útlevélben a reptéren várakozó Hassan barátunk (hiszen Marokkóban mindenki my friend) terepjárójába pattantunk, hogy rögtön az ország belseje felé vegyük az irányt. Remek minőségű autópályán (a szó egyszerű értelmében) hasítottunk a célállomás felé. A vörös város, Marrakesh már messziről feltűnik, erősen rásegít erre, hogy mögötte terül el az Atlasz hegység, kicsinek nem mondható 4000 méteres csúcsaival. Az első pillantásokat többször megismételtem, nem akartam elhinni, hogy a pálmafák, virágos rétek után havas hegyeket látok Afrika ezen szegletében, időzíteni tudni kell, azok voltak.

-háttérben az Atlasz havas vonulata-

A mágikus tér (persze ekkor még nem tudtam, hogy miért is az) melletti utcában béreltünk szobákat, így fél percet sem kellett sétálni, hogy kiérjünk a Djemma el Fna külön mese világába. Hotelünk legjobb része (az udvaron található virágzó narancsfák mellett) a tetőterasz, ahonnan rálátunk a városra, hogy álmodozva sörözzünk… (Sly barátom zenelejátszó szerkezetén és a magával hozott kis hangfalaknak hála előszeretettel hallgattuk a Ladánybene 27, Fürdik a lelkem nagysikerű muzsikáját). Az alkohollal óvatosan kell bánni muszlim országokban. Marokkó picit liberálisabban áll ehhez a témához, ez nem jelenti azt, hogy nyilvánosan lehet inhalálni a különféle nedűkből. A helyi szupermarket láncban (Marjane) viszonylag könnyen beszerezhető a rövid italtól a boron át a sörig minden (kivételt képez a Ramadán időszaka, sajnos volt szerencsém „belefutni”). Inni nem csak gyomorfertőtlenítés céljából érdemes, hanem egy bizonyos embertömeg és a hozzá járuló örült világ elviselése vagy éppen szebbnek látása céljából is. :)

-tevegelni bárhol, bármikor lehet...-

Minden utazó előszeretettel meséli a fosós történeteit, amik utólag viccesen hatnak, de a trip során azért okoz némi kellemetlenséget, így az első napokban kerültük a főt birkafejet, különböző beleket, csigalevest és az ehhez hasonló íncsiklandozó falatokat (igen, igen birka szemet sem ettünk). Sly tanácsára a számomra elég furcsának ható kombinációban tálalt túrós-mézes omlettet reggeliztünk, ebédre meg jól átsütött kebab féléket nyomattunk. Mielőtt délnek vettük az irányt kis lazulásra kerítettünk alkalmat, a város külső részén egy kisebb „palotában” zenés, hastáncos műsort néztünk, ami egyikünkre sem tett mély benyomást...

-azok az afrikai naplementék-

Trek az olasszal és a póló újszerű felhasználása

Helyszín: Chomrong, Sinuwa, Nepál,

2011. április 6.

Tegnapi nap hozadéka, hogy megismerkedtem a szálláson Claudióval. Nagyon vicces és kedves figura, aki a nyugdíjának egy részét Laoszban csapja el… Hogy miért megy az ember hónapokra évről évre a fent említett országba, az egy külön történet, de talán már ki is találtátok…

Kézenfekvőnek tűnt az újdonsült olasz barátom ötlete, hogy csapassuk együtt a hegyen a következő nap. Kis kétely volt bennem, mennyire fog belassítani az öreg… Mivel napközben elviselhetetlen a meleg, már hajnalban útnak indultunk, amit egyikünk sem bánt meg, mivel fantasztikus fények világították meg a hegyet.

Alapvető hibát követtem el a túra előtt, nem váltottam megfelelő mennyiségű nepáli rúpiát, ezért kicsit spórolósabbra kellett vegyem a figurát, ami a táplálkozásom és a lelki békém rovására kezdett menni. A reggeli el is maradt, igyekeztem rengeteget vizet inni és a cukros tea jótékony hatásába helyeztem minden reményem.
Talján barátom közben rengeteget mesélt a növényekről, állatokról vagy épp arról, hogy miért szeret Magyarországra jönni gombászni… A monszunerdő ezúttal is lenyűgöző, bár az állandó fel-fel-fel, majd le-le-le elviszi az ember gondolatait a sötét oldal felé, de egy-egy virág, vagy helyi arc mosolya jelentős energiákkal lát el.

11.30-ra elértük Chomrong települését, ahol nem kifejezetten helyi ételkülönlegességet fogyasztottam, maradtam az olasz vonalnál, így egy pizzát tettem a pocimba. Lelki megkönnyebbülés is ért, Claudio váltott nekem 50 eurót, ezúton is nagy köszönet érte, szó szerint életet mentett! :) Az ebéd után elváltak az útjaink, elhatároztam tovább megyek. Hálából rögtön új élménnyel gazdagodtam, azaz minden utazó kedvenc története velem is megesett. Igen, most jön a ki hogy szarta össze magát fényes nappal a falu közepén rész. Folytatása pedig, hogy használd fel a pólód, ha nincs wc papírod… Szóval, a legjobbakkal is megesik az ilyen… :)

Délután estem be a Sherpa Guesthause-ba (Sinuwa), megtépázva, izzadtan, és nagyon fáradtan. Ahogy beléptem jött is a szokásos délutáni eső. A vendégház nagyon kellemes, gyönyörű tibeti lánykák üzemeltetik. Az idő kezd egyre zordabb lenni, kemény éjszaka elé nézünk…