... A m s t e r d a m ...

Ha már Brüsszelben vagy érdemes a környező nagyvárosokat megcélozni vonattal. Amszterdamig három órát kell elütni a vasparipán (30-40euró). A tulipánosok is megoldották, hogy ne keljen rohangálni a vágányok közt, persze lehet csak nekem probléma, hogy a keletiben 10 perc alatt érek át a 12-es vágánytól az 1-ig. Belgium után Amszterdam egy kisebb káoszként hatott rám, kellett egy óra míg felvettem a ritmust. Marrakech után itt találkoztam a legnagyobb bicaj állománnyal (marokkói barátaimnál azért kulturáltabban közlekedtek a hollandusok). Különösebb látnivaló nincs, azaz úgy fogalmaznék az egész város az, a házikókkal, a csatornákkal, csónakokkal és a fáival egy nagyon különleges hangulatot ébreszt a látogatóban.

Love. Sex. Freedom. Red light. Ez köszön vissza szinte mindenhonnan. nézegetem a város címerét, három harántkereszt. xxx. Kezd bennem ez a triple x egy 21. századi értelmet nyerni. és akkor jön egy kis ellentmondás, a villamoson itt is csak elől tudok felszállni, sőt narancsos forradalom gyanánt sorompókat helyeztek el a hátsó ajtóknál. - menj bringával, gondolom magamban -

Elsőnek nagyon tetszett ez a polgárpukkasztás, amit művelnek. majd fokozatosan értékeltem magamban a dolgokat és arra jutottam, hogy akár indulhatott ennek is, de ez már egy életforma lett és pont magasból … a kívülálló véleményére. Kinek jutna eszébe egy templomból coffeeshopot nyitni vagy szórakozó helyet, minden pénteken és szombaton hardcore technoval. ahogy régen a hatalmas kikötőbe érkező matrózokat, most a turistákat kell kiszolgálni és örömmel jelentem, Amszterdam virágzik!

… belgiumi szösszenetek III …

Napok alatt lejött, hogy Brüsszel egy élhető város. 4 metróvonal. amik a külső kerületektől (Rákoskeresztúron felszállsz, Pillangó utcánál átugrasz a másik vonalra és irány Hűvösvölgy, álom, édes álom) egész a belvárosig szétágaznak több meeting pointtal. Javarészt metróval közlekedtünk ezalatt egy ellenőrrel sem találkoztunk. - üdítően hatott, hogy nem kell idióta securitis és frusztrált ellenőröket kerülgetni - Buszok és villamosok. Ezeken a tömegközlekedési eszközökön oly sokat nem időztünk. Első ajtón tudsz felszállni, jegyet és bérletet fel kell mutatni. Jól működött, de ezt itthon nem tudom mennyire szeretné a nép. - Anderlecht felé a hátsó ajtón szálltunk fel, egy idő után leesett, aztán a táblák láttán egyértelművé vált, hogy ez erre nem dívik - Brüsszelre három nap elégséges, így figyelmünk Antwerpen és Brugge felé fordítottuk. Fölösleges autóval közlekedni, kitűnő vasúthálózattal rendelkeznek a sültkrumpli majszoló barátaink. Antwerpenig negyven percet kell a vonaton tölteni, belvárosa hangulatos és akit érdekelnek a hajók, a dokkok felé sétáljon el.

a n t w e r p e n

Brugge. kifogtuk a rossz időt, habár állítólag itt mindig esik, ami a tenger közelségéből adódhat. (vonattal 1 óra Brüsszelből) az útikönyvünk szerzője azt írta, hogy tévesen tekintjük Amsterdamot észak Velencéjének ugyanis, Brugge az. Nos, valószínűsítem az illető nem járt Amsterdamban… A város egy ékszerdoboz, talán Szentendréhez tudnám hasonlítani. Külön nem emelnék ki semmit, hangulat miatt érdemes ellátogatni ide. -persze ha valaki fogékony a történelem azon belül is a középkor iránt – étkezés. Sikerült végre egy jó steaket enni, egy hibája volt csak, hogy májízűre sikeredett. Bécsi szelet gyanánt pedig kihoztak egy 2cm vastag 6x6cm húst... persze, az elmaradhatatlan sültkrumpli is előkerült!

b r u g g e - m i n i m a l

Ajánlott írások: ...belgiumi szösszenetek I..., ...belgiumi szösszenetek II...

…belgiumi szösszenetek II …

Magyar futballkultúrán felcseperedve üdítőnek éreztem a gondolatot, hogy ellátogassak az Anderlecht szentélyébe. Legolcsóbb jegy 18 euró, ami az eindhoveni 103-hoz képest aprópénz. A városon azt éreztem nem kedveli eme részét, viszonylag részletes térképek találhatóak a buszmegállókban, de eme terület hiánycikk, illetve az összes várostérképről (értsd. 5-6 euróért megvásárolható) lemaradt Anderlecht. Gyengélkedő gpsem segítségével az irányt belőttem, jöhet az improvizálás.
Pénteket írunk. A muszlim világban ez a nap, a nagy ima napja. míg a stadionhoz értünk, egy kicsinek nem mondható arab negyeden vezetett át az utunk, már-már Marokkóban (néha több fátyolos nőt láttam, mint Fezben) éreztem magam, ami visszahúzott, az a rendezett környezet.
A baljós felirat elkerüli a figyelmünk, ezért szóban kapjuk az információt, minden jegy elkelt. 26.300. hmmmm. Megoldás azért létezik, az utcában található két söröző (angol huligánfilmben láttam hasonlót), ott tudnak segíteni. - kapjuk az itinert a pénztárostól - why not? az angol film tovább forog, itt kellene hagyni a passportot - mondja a tulaj - benne 35 euróval és másnapra lesz bérlet. Jót mosolyogtam magamban, már megérte eljönni. - a meccset nem néztünk -

- Royal Palace of Brussels ; a király épp otthon, mert a zászló lobog a palota tetején -

Kapcsolódó írások: ...belgiumi szösszenetek I..., ...belgiumi szösszenetek III...

…belgiumi szösszenetek I …

Október 30.-át írtunk, mikor a reggeli géppel (értsd. hajnali kelés, zaklatott készülődés és imádkozás a taxiért) elindultunk meghódítani Brüsszelt. Levegőben töltött idő unalmasra sikeredett, ellenben a felszállást ismét nagyon élveztem. Meglepő módon finom szendvicset kaptunk a Malévos hölgyektől, sőt a reggeli sajtónak is megörültem.

Landolás után igen pozitívan értékeltem, hogy a busz berepít minket (4euro/koponya) a belvárosba. Úgy tudnám a helyzetet jellemezni, hogy felszállunk a Blahán a buszra és 15 perc alatt Ferihegyre érkezünk, szép álom ugye? -taxi kidobott minket 3500 forintért-
Ami rögtön feltűnt a városban, hogy nem ismerik a függönyt. magyarázat is megvan rá, Belgium eme része nem a hosszan tartó napsütéses órákról lett világszerte ismert, így azt a kevéske fényt eszük ágába sincs megfogni holmi textillel.
Érkezésünk idején épp össznépi banzai volt - kicsit kifejtve - az európai unió tagországainak miniszterelnökei tartották éves összejövetelüket, ez minket pár útlezárásba tett érdekelté, jelentem nem dugult be a város, és nyáladzva dudáló hisztis polgárokat sem vettünk észre.
Este kinéztem a közeli parkba fényképezni. mint látjátok kifejezetten hálás témát találtam. a Diadalív monumentalitása igencsak megfogott, nagyszerű érzés volt alatta átsétálni.
Később vettem csak észre, hogy egy négysávos út megy el alatta. A napok elteltével, kiderült nem ez az egyedüli ilyen megoldás a városban.

…de a törpök élete sem csak vidám móka és játék…

Következő szösszenetben leírom, hogy hogyan jutottunk el Anderlechtbe, mondván veszünk meccsbelépőket a másnapi derbire.

Kapcsolódó írások: ...belgiumi szösszenetek II..., ...belgiumi szösszenetek III...

...kezdeti lépés...

szeretnék mindenkit üdvözölni! eddig nem foglalkoztattak az internetes naplók. de a napokban olvastam bele egy "kalandor" kollégám ilyen formájú gondolat közzétételébe. és meg kellett állapítanom, hogy bravó bravó de jó is ez. hónapok óta gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne átadni a velem történt kalandokat. nos az idő elérkezett.
köszönöm, hogy elolvastad a sorokat, remélem hogy hasznos időtöltésnek fogod érezni az ittlétet!