Nagy boldogságot okoztunk a szerb – macedón határon, mikor macedón határőr megtudta, hogy nem csak átutazunk az országon Görögország felé, hanem eltökélt szándékunk felderíteni a picivel több, mint két millió lakost számláló országot. Lanyha érdeklődés azért mutatkozott az arcán -mégis mit akarnak ezek itt?
Érdemes a határon pénzt váltani, mivel itt talán kisebb az esélye, hogy átvernek bennünk (az ATM automatáknál nincs megbízhatóbb "pénzváltó") . 2010 júliusában 1 Euróért, 60 macedón dinárt tehettünk zsebre. Talán a nagy tranzitforgalom miatt, jól járható utakon haladhatunk dél felé, hogy elérjük Macedónia egyik leghangulatosabb városát, Prilepet. A város kapcsán a dohányt érdemes megemlíteni, bármerre járunk dohány ültetvények és szárítók szabdalják szét az utcákat. A lakosság nagy része a dohánnyal kapcsolatos tevékenységekből tartja fent magát. Jól látható mindez, miközben a helyi cigány telepen sétáltunk.
Kíváncsi tekintetek és szelíd mosolyok kísértek végig minket. Bátran tudtunk fényképezni, nem kellett félteni értékeink. Számomra meglepő módon pár kérdés is irányult felénk, angol nyelven pl. where are you from?, do you like Macedonia?. Csendben ízlelgettem a kifejezést, "sötét Balkán"... (azonnal elcseréltem volna az ózdi cigány telepet) A dohány mellett a számtalan szőlőtőke, ami feltűnik a busz ablakából. A helyi borászatok lassan kezdenek ébredni az elmúlt évtizedek sötétségéből és remélhetőleg pár év múlva már beszélhetünk akár borturizmusról is Macedónia kapcsán. A Tikves pincészet borait kóstoltam és a vörös árnyalatúakat bátran ajánlom is a szőlőnedűt kedvelőknek (árak: 500-1000 MKD). Az országot járva mindenfelé gyönyörű kolostorokra lehetünk figyelmesek. Belépőt nem szednek, de az ikonoknál illik otthagyni némi pénzt (60-100MKD). A macedón ortodox egyház nincs könnyű helyzetben, a kommunizmus bukása után kezd újra életet nyerni, bevételeit az országban található kb. 70 kolostor felújítására fordítja nagyrészt. Némely nehezen megközelíthető pl. Treskavec-kolostor, de akadnak köztük igazán turistásak is pl. az ország egyik jelképének tartott Sveti Naum-kolostor (lent a kis képen), ami a Balkán-félsziget legmélyebb tava fölé magasodik.
El is érkeztünk a gyönyörű Ohridi-tóhoz, amit ha az országban járunk mindenképp meg kell látogatni és ha már ott járunk illik is benne csobbanni! Este levezetésképpen Ohrid macskaköves szűk utcácskái, a gyönyörű bizánci templomokkal tarkított város nyújt festői és megnyugtató látványt az erre tévedő utazónak. Ez a kis ékszerdoboz méltán népszerű a helyiek körében, akik áramlanak is ide nyaranta az ország különböző részeiből. Hogy gyakorlati információkat is szolgáltassak egy vacsora (főétel+sör) Ohrid belvárosában körülbelül 350 MKD-ba kerül, internetezni igen olcsón 60 MKD-ért tudunk egy órán keresztül. Macedónia egy igen kedves ország, ahol mosolygós emberek várnak minket és útba Görögország vagy éppen Albánia felé érdemes megállni 2-3 napra. A "sötét-Balkán" kifejezés itt teljesen értelmét veszti. Az igazi nagy kaland nem itt kezdődik, hanem egy országgal odébb, Albániában...
