„11 nap, Sinuwa – Deorali: Sajnos ezt a napot nem tudtam lejegyezni, mert nagyon-nagyon elfáradtam, sőt ki is borultam a déli esőtől, ami aztán egész nap tartott. 6.15-kor indultam el azt gondolom a 13.40-es érkezésem 3200 méter magasba jónak mondható. A szállás remeknek bizonyult 100 rúpia volt összesen. 
WC és a zuhanyzó az a magasságnak megfelelő, így kihagytam. :) Bambo előtt egy koreai csoport hölgytagja jól lelökött a hegyről, gurultam pár métert, de hála az égnek semmi bajom nem lett, a csomagok is megúszták. Ezen a napon már érezhető, hogy kezdek szétesni pszichésen. Mire gyanakszom mitől is lehet? Sorozatterhelés, minimális komfortérzet, keveset táplálkozom, állandó délutáni eső, magány illetve a kevés alvás és a hozzá tartozó korán kelés. Ma megfigyeltem, hogy milyen gazdag is a növényvilág, állatvilág még 3000 méteren is, ami meglepő volt számomra. Az estét végig a szobámba töltöttem két takaró alatt, nagyon ki voltam fáradva, izzadt a testem és fáztam. Az otthoniak hiánya is persze most jön rám. Jó lenne velük beszélni, jó lenne lent lenni a civilizációban” – 2011. április 7.
„20 nap, Delhi – Agra: Korai kelés, 5.25-kor indul a vonat. :S Kellemes volt az út, 8.50-re meg is érkeztem, a visszafelé szóló vonatjegyet is megvettem. 
Találtam 300-ért szobát, sok a szúnyog benne, de ez van. Viszont a tetőterasztól teljes Taj Mahal panoráma tárul elém, épp itt reggelizem! :) Agra nyugodt, teljesen meg vagyok lepődve. Innen a teraszról elég impozáns a TM, de valamivel nagyobbra számítottam. Azért már messziről is látszik, hogy milyen szépen ki van dolgozva. Yeeees, bementem a Taj Mahalba. :) 750rs a belépő, nem olcsó, de megéri! Fantasztikus spirituális sugárzása van az épületnek. Tényleg magával ragad! Gyönyörű a park körülötte, gondozzák, locsolják és tisztán tartják. Sikerült a fotós reményeimet felülmúlni, azaz lett pár szuper felvétel, illetve magamról is készült néhány jó kép, amit álmodni se mertem volna! Már ennyi is elég a boldogságomhoz! :) Mert ez tényleg egy csoda a maga nemében, mint a Himalája. Csúcs, csúcs, csúcs!!! :) Délután elsétáltam az Agra Erőd felé, de nem mentem el teljesen, majd csak hétfőn. Aztán a tetőteraszon iszogattam és ettem egy pirított tésztát illetve kiolvastam közben Méder Áron könyvét. Örülök, hogy anno megvettem és most magammal hoztam, sokat segített a lelkemnek! :) A hazatérésre én is sokat gondolok, nagy kaland volt ez így egyedül, sokat láttam, tapasztaltam és megnyugodtam. Már nem oda megyek vissza ahonnan elindultam, megváltoztam. Érzem, tudom. Várom már, hogy a szobámban, az ágyamban legyek! :)” – 2011. április 16.
