Afrika egyik legnagyobb városa egyben Marokkó üzleti
központja. Szépnek nem igazán lehet nevezni az Atlanti-óceán partján elterülő
metropoliszt, de dallamos neve miatt és az azonos című film révén sokak álma,
hogy a fehér házacskái közt sétáljanak.
Az ország viszonylagos nyitottsága nagyban hozzájárul, hogy
a divatirányzatok és különböző művészeti ágak virágozzanak a városban. Mivel
komoly történelmi múltra nem tekint vissza Casablanca így egyszerűen lehetett a
várost modernizálni és hatalmas sugárutakat kialakítani. Az ország többi
részével ellentétben itt láthatjuk a legkevesebb fejkendős nőt, sőt a dolgok
egész odáig fajultak, hogy a párizsi, római divattal szimbiózisba öltözött
hölgyek sétálnak a tágas utcákon, zöld tereken. Joggal érezhetjük azt, hogy a
kelet és a nyugat közti világba cseppentünk bár egyenlőre picivel több jel utal
a keletre, de ha a fejlődés folyamata ilyen tempóban halad, akkor Afrikában
Casablanca fogja a Nyugatot jelenteni.
Az üzleti élet mellett, amivel garantáltan megalapozta a
jövőjét a város a turizmus is fontos szerepet játszik. Bár a nyugati
turistáknak számos érdekesebb hely létezik Marokkóban, mint Casablanca, de az
iszlám világot megmozgathatja a II. Hassan mecset. Nagyságát tekintve hetedik a
nagyvilágban, míg az égbe törő minaretje a legnagyobb. 1993-ban adták át a
látogatóknak a közvetlenül az óceán partjára épített hatalmas ám ennek ellenére
kecses épületet. Folyamatosan dolgoznak rajta főleg a belső terek megmunkálása,
szépítgetése van napirenden. A belépő 120 helyi egység, ami bőven megéri, hogy
megcsodálhassuk az ország egyetlen nem a muszlim vallást valló érdeklődök által
is megtekinthető mecsetét.
Az óceánpart a városi szakaszon igen vad, a part sem
kifejezetten a fürdőzők paradicsoma ellenben a 19. század eleje óta virágzik a
hajóforgalom a városban, ami nagyban köszönhető a franciáknak, de
tulajdonképpen az egész város felemelkedése is a „gyarmatosítás” hozománya.
Lényegében kiindulópontnak tökéletes a város, hogy megkezdjük az országjárásunk
és egy kicsit ráhangolódjunk a keleti feelingre.