. . . D O L O M I T I . . .

...ismételten képes beszámoló...

...egy kis virág...

...felhők gyűrűjében...

...kietlen vidék...

...kelj fel Nap...

...adj hitet...

Magas-Tátra

...Képválogatás a hétvége eseményeiből...

Alsó gatyáig ázva vártam a Hegyi-ork sereget

Teljesen egyedül egy 2000 méteres katlanban

RespectEuropa 2 (dva) és a virágok próbáltak kirántani a sötétség bugyrából

Kárpátalja

Tipikus orosz arcok, hanglejtés, kenőpénz és közel három óra... Sikeresen átjutunk Ukrajnába (higgyétek el nem volt egyszerű).
Majd Beregszász felé vesszük az irányt, ahol megtörténik a pénzváltás. Félmeztelen, aranyláncot viselő tag elveszi a forintot, majd ad érte hrivnyát mindez egy Skoda lehúzott ablakán keresztül...
Rövid sétát teszünk a városban, ahol valószínűleg a világ legtöbb emléktáblája található illetve Ukrajna egyetlen magyar tannyelvű főiskolája, ami dinamikusan fejlődik és kiváló színvonalat biztosít az itt tanulók számára. A magyar és a nyugati sajtóban oly népszerű Juscsenko elég agresszív ukránosításba kezdett az elmúlt években, persze nem a magyarság miatt (de kárára), hanem az országban élő nagyszámú orosz kisebbség (21%) jogainak visszaszorítása érdekében. Ami természetesen az itt élő magyarságot is negatívan érintette. Így az orosz barát Janukovics hatalomra jutása pozitívan befolyásolhatja a kisebbségek helyzetét az országban. Az oktatási törvény visszaállítását már megkezdték és reméljük a folyamatok nem állnak le, így lehetőség lesz ismét magyar nyelven érettségizni illetve felvételizni.

Múlt századi buszok közt tovább indulunk Munkács felé, közel sem olyan rossz utakon, mint ahogy hallani a "rémhíradóban".
Az utak mellett a földeken szorgos kezek dolgoznak, erre még nem divat repcével bevetni mindent, majd csodálkozni, hogy túlkínálat van belőle és eladhatatlan a portéka...
Munkács vára büszkén magasodik a dombtetőn, meg is teheti, hisz gyönyörűen felújították. Számtalan magyar vonatkozású kisebb tárlat vár bennünket odabent. A belépő 8 hrivnya, ami 240 Ft körül mozog pillanatnyilag. 1-1,5 órás elfoglaltság a megtekintése, amit a végén a helyi resti meglátogatásával lehet igazán emlékezetessé tenni!

Természeti látványosságokban is bővelkedik a környék, könnyed sétával elérhetjük a Sipot-vízesést illetve túrázhatunk a Szinevéri Nemzeti Park területén. Jól felfestett jelzések és ösvények könnyítik a dolgunk, amin egy csöppet meglepődtem, de ez talán mindenre igaz volt, hajlamos a magyarországi sajtó szörnyen rossz állapotokat festeni az itteni körülményekről, amiből a fele sem igaz! Beszélgetve a helyiekkel kiderült, hogy ez igen érzékenyen ériti őket, tegyük gyorsan hozzá érthetően. Kanyarodjunk vissza a természethez, a program egyik csúcspontja Fekete-Tisza forrás megtekintése. Eljutni hozzá, nem oly egyszerű. GAZ 66-os katonai terepjáró platóján zötykölődünk jó másfél órát. A terep itt tényleg katasztrofális így érdemes üres gyomorral nekivágni a "kocsikázásnak". A rázós élmények a visszafelé vezető úton is garantáltak! Közhely, de óriási élmény látni azt a csöpp kis forrást, ahonnan a Fekete-Tisza ered! Gyula bá' -nak meg külön köszönet, hogy megtűrt maga mellett az első ülésen!

Az elmúlt pár napnak főleg a helybéliek adták meg a különleges hangulatát. Rengeteg Sanyit megismertem még többről hallottam... :) Büszkeséggel töltött el, hogy ezek a roppant dolgos és talpig becsületes emberek megtiszteltek a történeteikkel és az életükkel. Érdekes dolgok hangoztak el a magyarságról az orosz időkről és a jövőről. A munkába vetetett hit és a derűlátás, ami jellemzi az itt élőket szintén tiszteletet parancsol. Köszönöm Kárpátalja...!

...óriások birodalmában...

Ausztria ezen térsége talán kevésbé frekventált a magyar utazok számára, pedig igazán sok szépséget rejt a Hohe Tauern vidéke, éppen ezért álljon itt öt pont, amiért érdemes a bakancsunkkal ide látogatni!

1) Bárhová próbálunk eljutni mindig kiváló állapotban lévő gyalogtúra ösvényekbe botlunk, amik gyakran kisebb patakok illetve erek mellett haladnak, így megteremtve az itt élő számtalan mormotának a beach hangulatot, akik hangos kúrjantásokkal adják tudtunkra, hogy igazán prímán érzik magukat...

2) Csodás érzés reggel a sátor cipzárját széthúzni és szippantani egy jó nagyot a friss alpesi levegőből, amiből erőt merítve elindulunk az aznapi túrára, hogy ne csak a gondolataink szárnyaljanak a felhők felett, hanem fizikai mivoltunk is. Garantáltan örök élmény marad, amit még az unokáinknak is hosszasan fogunk emlegetni!

3) A felhők fölül leereszkedve, már-már olyan érzésünk lehet, mintha belecsöppennénk egy tipikus osztrák útifilmbe. Ezer színben pompázó virágos mezők, a domboldalakon a zöld minden árnyalatában tündöklő fenyőfák, amik közül néhol hatalmas vízesések zúdulnak a mélybe. Hogy teljes képet kapjunk a giccs fogalmáról, néhol meg-megjelenik egy-egy tarka-barka boci is...

4) Ausztria Királynőjével nem minden nap nézhet farkasszemet az ember, de még szerelmes pillantásokat sem oly egyszerű eszközölni! 40 perces túrával a Hölgy lábaihoz érhetünk, ahol egy vanília szósszal leöntött almás pite elfogyasztása után elkészülhet a hőn áhított fénykép! A gondolat pedig tovább fogalmazódik, talán jövőre intimebb lehet a viszony...

5) Jó társaságban, nagy nevetések közepette, esti sörözgetések alatt, harmóniában a természettel lehet a legjobban feltöltődni, barátságokat kötni és új energiákat nyerni a mindennapokhoz....

Képek: itt! :)

Kapcsolódó írások: Legszebb vonatos túrák.

Holdvilág-árok

Komoly lelkesedéssel vártam, hogy a délelőtt folyamán megérkezzünk a Holdvilág-árokhoz! Be kell valljam, nem igazán szeretek itthon túrázni, nem valami sznobizmus folytán, hanem egyszerűen nem köt le. Mire is gondolok? Nem értem azokat az embereket, akik csak a kilométereket számolják és a tempó gyorsaságát tartják szem előtt (szó szerint) illetve azon agyalnak, hogy mekkora szintkülönbséget nyomhattak le 3-4 óra alatt (hogy hol és merre jártak, azt nem érdemes megkérdezni tőlük)...
Évek alatt rájöttem, hogy szeretek könnyedén sétálni a természetben, rácsodálkozni a világra és a fizikai kihívásokat csak a gyönyörű panorámáért avagy egy csúcsért vagyok hajlandó vállalni... Valljuk be nem feltétlen a magas csúcsok, kitett, sziklás panorámás ösvények jellemzik az országot, sajnos...
A Pilisben található Holdvilág-árok neve foghatott meg és repíthette tovább a gondolataim, amik ellenállhatatlanná tették a helye felfedezését.

2010. április 18. - Meteor-létra előtt

Az ösvény kellemesen emelkedik folyamatosan, szinte végig keresztezve egy kis csobogó patakot. Hol kisebbet, hol nagyobbat kell ugrani ahhoz, hogy átérjünk rajta. A turistajelzések is jól látható helyeken lettek elhelyezve, térképet azért érdemes magunkkal vinni. Jóval a Lajosforrás előtt -épp ebédidőben- belebotlunk egy ősmagyar csoportba, ahol egy cseppet sem szimpatikus bácsi fennhangon előadást tart, hogy Árpád fejedelem sírja itt található a sziklafal alatt. Csoportja kételkedik, de meggyőzi őket, "hisz látni fent a sziklán a vérfoltot"... (égyértelmű bizonyítékot a mai napig nem sikerült a tudománynak ez ügyben prezentálnia)
Lajosforrásig nem jutunk, mivel letérünk az ösvényről és Blankáékat követve bemerészkedünk az erdőbe... :-) Átszürődő napfény, épp nyilló virágok, fantasztikus illatok, éledő természet és erős fizikai kihívás - így jár az ki letér a kitaposott útról! :)
Kellemes és látványos 4-5 órát töltöttünk a Pilis ezen részén, ősszel feltétlen ismétlésre szorúl eme kaland!