Tipikus orosz arcok, hanglejtés, kenőpénz és közel három óra... Sikeresen átjutunk Ukrajnába (higgyétek el nem volt egyszerű).Majd Beregszász felé vesszük az irányt, ahol megtörténik a pénzváltás. Félmeztelen, aranyláncot viselő tag elveszi a forintot, majd ad érte hrivnyát mindez egy Skoda lehúzott ablakán keresztül...
Rövid sétát teszünk a városban, ahol valószínűleg a világ legtöbb emléktáblája található illetve Ukrajna egyetlen magyar tannyelvű főiskolája, ami dinamikusan fejlődik és kiváló színvonalat biztosít az itt tanulók számára. A magyar és a nyugati sajtóban oly népszerű Juscsenko elég agresszív ukránosításba kezdett az elmúlt években, persze nem a magyarság miatt (de kárára), hanem az országban élő nagyszámú orosz kisebbség (21%) jogainak visszaszorítása érdekében. Ami természetesen az itt élő magyarságot is negatívan érintette. Így az orosz barát Janukovics hatalomra jutása pozitívan befolyásolhatja a kisebbségek helyzetét az országban. Az oktatási törvény visszaállítását már megkezdték és reméljük a folyamatok nem állnak le, így lehetőség lesz ismét magyar nyelven érettségizni illetve felvételizni.
Múlt századi buszok közt tovább indulunk Munkács felé, közel sem olyan rossz utakon, mint ahogy hallani a "rémhíradóban".Az utak mellett a földeken szorgos kezek dolgoznak, erre még nem divat repcével bevetni mindent, majd csodálkozni, hogy túlkínálat van belőle és eladhatatlan a portéka...
Munkács vára büszkén magasodik a dombtetőn, meg is teheti, hisz gyönyörűen felújították. Számtalan magyar vonatkozású kisebb tárlat vár bennünket odabent. A belépő 8 hrivnya, ami 240 Ft körül mozog pillanatnyilag. 1-1,5 órás elfoglaltság a megtekintése, amit a végén a helyi resti meglátogatásával lehet igazán emlékezetessé tenni!
Természeti látványosságokban is bővelkedik a környék, könnyed sétával elérhetjük a Sipot-vízesést illetve túrázhatunk a Szinevéri Nemzeti Park területén. Jól felfestett jelzések és ösvények könnyítik a dolgunk, amin egy csöppet meglepődtem, de ez talán mindenre igaz volt, hajlamos a magyarországi sajtó szörnyen rossz állapotokat festeni az itteni körülményekről, amiből a fele sem igaz! Beszélgetve a helyiekkel kiderült, hogy ez igen érzékenyen ériti őket, tegyük gyorsan hozzá érthetően. Kanyarodjunk vissza a természethez, a program egyik csúcspontja Fekete-Tisza forrás megtekintése. Eljutni hozzá, nem oly egyszerű. GAZ 66-os katonai terepjáró platóján zötykölődünk jó másfél órát. A terep itt tényleg katasztrofális így érdemes üres gyomorral nekivágni a "kocsikázásnak". A rázós élmények a visszafelé vezető úton is garantáltak! Közhely, de óriási élmény látni azt a csöpp kis forrást, ahonnan a Fekete-Tisza ered! Gyula bá' -nak meg külön köszönet, hogy megtűrt maga mellett az első ülésen!
Az elmúlt pár napnak főleg a helybéliek adták meg a különleges hangulatát. Rengeteg Sanyit megismertem még többről hallottam... :) Büszkeséggel töltött el, hogy ezek a roppant dolgos és talpig becsületes emberek megtiszteltek a történeteikkel és az életükkel. Érdekes dolgok hangoztak el a magyarságról az orosz időkről és a jövőről. A munkába vetetett hit és a derűlátás, ami jellemzi az itt élőket szintén tiszteletet parancsol. Köszönöm Kárpátalja...!
