Holdvilág-árok

Komoly lelkesedéssel vártam, hogy a délelőtt folyamán megérkezzünk a Holdvilág-árokhoz! Be kell valljam, nem igazán szeretek itthon túrázni, nem valami sznobizmus folytán, hanem egyszerűen nem köt le. Mire is gondolok? Nem értem azokat az embereket, akik csak a kilométereket számolják és a tempó gyorsaságát tartják szem előtt (szó szerint) illetve azon agyalnak, hogy mekkora szintkülönbséget nyomhattak le 3-4 óra alatt (hogy hol és merre jártak, azt nem érdemes megkérdezni tőlük)...
Évek alatt rájöttem, hogy szeretek könnyedén sétálni a természetben, rácsodálkozni a világra és a fizikai kihívásokat csak a gyönyörű panorámáért avagy egy csúcsért vagyok hajlandó vállalni... Valljuk be nem feltétlen a magas csúcsok, kitett, sziklás panorámás ösvények jellemzik az országot, sajnos...
A Pilisben található Holdvilág-árok neve foghatott meg és repíthette tovább a gondolataim, amik ellenállhatatlanná tették a helye felfedezését.

2010. április 18. - Meteor-létra előtt

Az ösvény kellemesen emelkedik folyamatosan, szinte végig keresztezve egy kis csobogó patakot. Hol kisebbet, hol nagyobbat kell ugrani ahhoz, hogy átérjünk rajta. A turistajelzések is jól látható helyeken lettek elhelyezve, térképet azért érdemes magunkkal vinni. Jóval a Lajosforrás előtt -épp ebédidőben- belebotlunk egy ősmagyar csoportba, ahol egy cseppet sem szimpatikus bácsi fennhangon előadást tart, hogy Árpád fejedelem sírja itt található a sziklafal alatt. Csoportja kételkedik, de meggyőzi őket, "hisz látni fent a sziklán a vérfoltot"... (égyértelmű bizonyítékot a mai napig nem sikerült a tudománynak ez ügyben prezentálnia)
Lajosforrásig nem jutunk, mivel letérünk az ösvényről és Blankáékat követve bemerészkedünk az erdőbe... :-) Átszürődő napfény, épp nyilló virágok, fantasztikus illatok, éledő természet és erős fizikai kihívás - így jár az ki letér a kitaposott útról! :)
Kellemes és látványos 4-5 órát töltöttünk a Pilis ezen részén, ősszel feltétlen ismétlésre szorúl eme kaland!