Sierra Nevada, Spanyolország

Vannak misztikusan hangzó nevek, amik már gyermekkorban felkeltik az ember érdeklődését és nem is hagyják nyugodni azt, majd eljön a felnőttkor, amikor újra beleborzong a név hallatába. Számomra az egyik ilyen név a Sierra Nevada. A napfényes Spanyolországban mit keresnek hegyek, amik ráadásul még havasak is? Ezt gyerekkoromban nem tudtam hova tenni. Azonban mára abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy túrázhattam az Ibériai-félsziget különös hangulatú hegységei közt. (Sajnos, koránt sem annyiban, mint szeretnék)

-háttérben a régi csillagvizsgáló-

Granada városából indultunk a reggeli órákban, hogy a Pico Veleta csúcsára felkapaszkodjunk. Tiszta időben a városból is megpillanthatjuk a jellegzetes csúcsot, illetve a hegyvonulatot. Fizikálisan nem nevezném óriási teljesítménynek a csúcs „meghódítását” mivel kb. 2600 méterről indulunk az autóbuszunktól. Ilyen magasságban már a hőség elviselhető, ellenben a Nap tűző sugaraival, így a sapka, hosszúpóló és a naptej nélkülözhetetlen. Nem mellékesen itt fekszik a spanyol futball válogatott magaslati edzőtábora is.

-háttérben a Pico Veleta 3394 méteres csúcsa-

A Sierra Nevada az alpesi hegységképződés időszakában jött létre, az Alpokkal és az Észak-Afrikában húzódó Atlasz hegységgel együtt. Az Alpokra engem a legkevésbé sem emlékeztet, kopársága és a sziklás Holdbéli táj, inkább az Atlasz hegységre engedett asszociálni. Néha egy-egy virágcsokor és állat azért sikeresen megtörte a táj egyhangúságát. A Veleta csúcsra, ami a maga 3394 méter magasságával a hegység második legmagasabb pontja jól kiépített turistaút vezet fel. Kellemes trekking csúcsnak mondanám, ami egy jó fizikális állapotban lévő kalandor számára sikeresen teljesíthető.

-a csúcson, 2010-es Eupolisz csapat-

Igaz, jó időnk volt, de a nagy pára miatt sajnos a tengerre és Afrika partjaira nem láttunk rá, pedig ebből a magasságból csodás látvány lehet. Kis egyéni kitérőnek köszönhetően szembetalálkoztam egy igen ritka és védett állattal, a spanyol kőszáli kecskével. Szerencsére észnél voltam és nem felejtettem el, kattintani. :)

-fenséges pillanat-

Ajánlott írások: Ronda, Sevilla, Córdoba.

Sevilla, Spanyolország

Elképesztően nehéz post-hoz érkeztem, gyanítom nem is fogom tudni rendesen megírni. Córdoba mellett Sevilla az a város, amit a legjobban vártam, nem is okozott csalódást, egyszerűen odabassz! :) A külső kerületektől, az óvároson, a hangulatos tapas bárokon, a helyi kocsmákon át egészen a macskaköves utcácskákon szóló flamenco muzsikán azt éreztem, itthon vagyok… A város szívében diadalittasan áll a Santa Maria de la Sede, ami nem mellékesen a világ legnagyobb gótikus katedrálisa, és mintegy jó példája annak, hogy az iszlám vallást hazaküldték a 15. században az Ibériai-félszigetről. A katedrális főhajóját 100 év alatt húzták fel a korabeli mesterek, a mottó pedig a következő: „Olyan nagy templomot építünk, hogy aki látja, bolondnak nézzen bennünket.” Hogy ez mennyire sikerült, mindenki döntse el maga. :)

A belépő 8 euró, akinek nem ér meg ennyit a látvány az hülye. Munkámból adódóan jártam már sok templomban, mecsetben és múzeumban, de amit ebben a „monstrumban” éreztem az leírhatatlan. Képzeljétek el azt, hogy ott álltok a fényképezőgéppel a kezetekben és a szemetekkel nem vagytok képesek a látványt befogadni, a lábaitok pedig a kőbe „gyökereznek”, az hogy készítsen az ember pár felvételt, esélytelen. Éreztem ezt én, akire a legkevésbé szoktak hatással lenni ezek az épületek… Logikusan, terv alapján végigjárni a katedrálist lehetetlen, akármerre néz vagy lép az ember belebotlik valami brutális, monumentális faragásba, festménybe, freskóba vagy éppen Kolumbusz Kristóf sírjába…

-Giralda-

A nyugalmat egyedül az ázsiai turisták zavarják, Andalúziában nem volt jellemző, hogy lépten-nyomon beléjük botoljunk, de Sevillát a játszóterüknek érzik. A katedrálisból pár perces sétával juthatunk föl a Giralda toronyba. A Giraldát 1184-1198 között építették az Almohádok és a marrakeshi Qutubiya-mecset minaretje lebegett példaként a szemük előtt. Hogy mennyire lenyűgöző arról a következő történet kering: mikor a települést megtámadták a keresztények, figyelmeztették az éppen uralkodó és a várost védő mórokat, ha a toronynak bármi baja esik, kivégzik őket… A felső részét (harang) már a spanyolok „eszkábálták” hozzá a 15. században, nem sikerült csúnyára…

-Plaza de Toros de la Maestranza-

A katedrálistól két-három perces sétára fekszik a Plaza de Toros de la Maestranza, a beugró 9 euró. Az ár véleményes, de ha már itt járunk…Ugyan a küzdőtérre nem lehet rálépni, persze azért egy gondolatot elmorzsoltam magamban, hogy akkor most Jimmy Jumpost játszom és meglebegtetem az Eupolisz zászlót a „szent” homokon, de győztek az ész érvek. A rondai mellett ez Spanyolország másik legrégebbi és talán legimpozánsabb arénája. Harminc percenként indulnak csoportok, amik elkalauzolnak a bikaviadalok világába és bemutatják a „háttérintézményeket” pl. az arénában található kis kórházat, oltárt…

-az oltár-

A legnagyobb szívás is Sevillában ért. Gondoltam eleget teszek a vágyaimnak és bekukkantok az Estadio Ramón Sánchez Pizjuán –ba. Így helyi buszra fel (asszem 1,1 euró a jegy), majd le. Kis keresgélés után rábukkantunk a stadionra (Dóri és Éva is velem tartott, ezúton köszi a türelmet az irányomba), akkor még nagy reményeket fűztem azon gondolatomhoz, hogy részt veszek a stadion látogatáson. Nos, itt ilyen nincs, de közölték velem, hogy karácsonykor be lehet kukkantani… Bánatunkban ebédeltünk egy jót a környéken, egy hangulatos és egyben autentikus kocsmában.

-a kis Jesus Navas-

Az elején említettem a hangulatos utcákat, a kedvenc rész egyértelműen a Barrio de Santa Cruz, azaz a Santa Cruz negyed. Szavakba nehéz önteni a hangulatát, a pofás kapualjakat és ahogy egyre haladunk beljebb a házakba, már-már egy új világ tárul elénk. Két, három órát biztos el lehet a kis sikátorokban időzni, beülni egy-egy bárba, földre dobálni a mogyoró héját vagy finom sherryt kortyolgatni, miközben kavarog körülöttünk az embertömeg. A negyed keleti szélén található a Casa de Pilatos (Pilátus háza). Feltétlen érdemes bekukkantani (8 euró), mert a 15. században épített ház különlegessége a mudéjár díszítő stílusra jellemző anyagok sokasságába rejlik, illetve kidolgozottságukban.

-ahogy haladunk...-

Az Alcázar közvetlen a katedrális mellett van, szintén egyedi hangulattal és máshol nem fellelhető élményfaktorral hálálja meg a belépést! A város másik gyönyörű épületegyüttese a Plaza de Espana, amit a Parque Maria Luisa-n keresztül érdemes megközelíteni főleg nyáron, a nagy melegben! :) Eddig mindig azt írtam dobjátok el a könyvet és úgy nézzetek városokat, Sevillában ez nem járható út, vagyis egy napot könyvel a kézben érdemes abszolválni, a többit már lehet csatangolással tölteni, mert úgyis szembeköszön velünk ez a fantasztikus város!

- az Alcázar-

Kapcsolódó írások: Ronda, Córdoba.

Ronda, Spanyolország

Nyugodtan kijelenthető a mintegy 35.000 lelket számláló Ronda a spanyol armada egyik legszebb zászlóshajója. Rengeteg prospektusban és országimázs videóban tűnik föl a város, már-már hihetetlen látószögben bemutatva, ezáltal nagy várakozást keltve az idelátogatóba.

Egyértelmű, hogy ami elsőre a szemeink elé villan a Rio Guadalevín sziklás szurdoka, ami az El Tajo felett fekszik. A látvány önmagáért beszél, ami a fokozhatatlant még tovább lendíti, a Puente Nuevo, ami a legkeskenyebb részén íveli át a szakadékot, ezzel összekötve a „két városrészt”. A város fő látnivalói a szurdok déli oldalán fekszenek, az óvárosban. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy nem csak a szurdokra korlátozódik Ronda. Egész egyszerűen zseniális a hangulata, a szűk utcácskákban megbújó épületek, házacskák, ablakok, ajtók ontják magukból azt a pici pluszt, ami megkülönbözteti Rondát, más spanyol városoktól.

-utcarészlet-

1785-ben nyitott a nagyközönség előtt a méltán világhíres Plaza de Toros, ami az évszázadok folyamán rengeteg nagy csatát, küzdelmet, halált és tapsvihart zárt a falai közé. A spanyol bikaviadal kialakulásába elvitathatatlanul a legnagyobb szerepet betöltő Romero család is ebben az arénában varázsolta el a közönséget, olyan újításokat megteremtve, mint a modern, gyalogosan megvívott bikaviadal. A Sevillában található arénával szemben, itt ráléphetünk a küzdőtérre, ami elsőnek nem tűnik nagydolognak, de higgyétek el emlékezetes pillanat lesz. Az elmúlt években pedig egy nagyszerű múzeumot is kialakítottak, ahol rengeteg ruhát, kelléket és fényképet csodálhatunk meg, köztünk a híres rajongókét is pl. Orson Welles vagy Hemingway. 2010-ben 6 Euróba "fájt" a beugró az arénába. :)

-Plaza de Toros-

Ronda szépsége és hangulata miatt igen felkapott város, nagyon sokan szaladnak fel a tengerpartról, hogy eltöltsenek pár órát a történelemtől átlengett falak közt. Nem feltétlen itt érdemes beülni a tapas bárokba, éttermekbe, ugyanakkor ki lehet fogni elfogadható áron (8 Euró) turista menüket, és ha már erre „vetemedünk” a gazpacho levest ne hagyjuk ki! :)

További képek: itt! :)