Sevilla, Spanyolország

Elképesztően nehéz post-hoz érkeztem, gyanítom nem is fogom tudni rendesen megírni. Córdoba mellett Sevilla az a város, amit a legjobban vártam, nem is okozott csalódást, egyszerűen odabassz! :) A külső kerületektől, az óvároson, a hangulatos tapas bárokon, a helyi kocsmákon át egészen a macskaköves utcácskákon szóló flamenco muzsikán azt éreztem, itthon vagyok… A város szívében diadalittasan áll a Santa Maria de la Sede, ami nem mellékesen a világ legnagyobb gótikus katedrálisa, és mintegy jó példája annak, hogy az iszlám vallást hazaküldték a 15. században az Ibériai-félszigetről. A katedrális főhajóját 100 év alatt húzták fel a korabeli mesterek, a mottó pedig a következő: „Olyan nagy templomot építünk, hogy aki látja, bolondnak nézzen bennünket.” Hogy ez mennyire sikerült, mindenki döntse el maga. :)

A belépő 8 euró, akinek nem ér meg ennyit a látvány az hülye. Munkámból adódóan jártam már sok templomban, mecsetben és múzeumban, de amit ebben a „monstrumban” éreztem az leírhatatlan. Képzeljétek el azt, hogy ott álltok a fényképezőgéppel a kezetekben és a szemetekkel nem vagytok képesek a látványt befogadni, a lábaitok pedig a kőbe „gyökereznek”, az hogy készítsen az ember pár felvételt, esélytelen. Éreztem ezt én, akire a legkevésbé szoktak hatással lenni ezek az épületek… Logikusan, terv alapján végigjárni a katedrálist lehetetlen, akármerre néz vagy lép az ember belebotlik valami brutális, monumentális faragásba, festménybe, freskóba vagy éppen Kolumbusz Kristóf sírjába…

-Giralda-

A nyugalmat egyedül az ázsiai turisták zavarják, Andalúziában nem volt jellemző, hogy lépten-nyomon beléjük botoljunk, de Sevillát a játszóterüknek érzik. A katedrálisból pár perces sétával juthatunk föl a Giralda toronyba. A Giraldát 1184-1198 között építették az Almohádok és a marrakeshi Qutubiya-mecset minaretje lebegett példaként a szemük előtt. Hogy mennyire lenyűgöző arról a következő történet kering: mikor a települést megtámadták a keresztények, figyelmeztették az éppen uralkodó és a várost védő mórokat, ha a toronynak bármi baja esik, kivégzik őket… A felső részét (harang) már a spanyolok „eszkábálták” hozzá a 15. században, nem sikerült csúnyára…

-Plaza de Toros de la Maestranza-

A katedrálistól két-három perces sétára fekszik a Plaza de Toros de la Maestranza, a beugró 9 euró. Az ár véleményes, de ha már itt járunk…Ugyan a küzdőtérre nem lehet rálépni, persze azért egy gondolatot elmorzsoltam magamban, hogy akkor most Jimmy Jumpost játszom és meglebegtetem az Eupolisz zászlót a „szent” homokon, de győztek az ész érvek. A rondai mellett ez Spanyolország másik legrégebbi és talán legimpozánsabb arénája. Harminc percenként indulnak csoportok, amik elkalauzolnak a bikaviadalok világába és bemutatják a „háttérintézményeket” pl. az arénában található kis kórházat, oltárt…

-az oltár-

A legnagyobb szívás is Sevillában ért. Gondoltam eleget teszek a vágyaimnak és bekukkantok az Estadio Ramón Sánchez Pizjuán –ba. Így helyi buszra fel (asszem 1,1 euró a jegy), majd le. Kis keresgélés után rábukkantunk a stadionra (Dóri és Éva is velem tartott, ezúton köszi a türelmet az irányomba), akkor még nagy reményeket fűztem azon gondolatomhoz, hogy részt veszek a stadion látogatáson. Nos, itt ilyen nincs, de közölték velem, hogy karácsonykor be lehet kukkantani… Bánatunkban ebédeltünk egy jót a környéken, egy hangulatos és egyben autentikus kocsmában.

-a kis Jesus Navas-

Az elején említettem a hangulatos utcákat, a kedvenc rész egyértelműen a Barrio de Santa Cruz, azaz a Santa Cruz negyed. Szavakba nehéz önteni a hangulatát, a pofás kapualjakat és ahogy egyre haladunk beljebb a házakba, már-már egy új világ tárul elénk. Két, három órát biztos el lehet a kis sikátorokban időzni, beülni egy-egy bárba, földre dobálni a mogyoró héját vagy finom sherryt kortyolgatni, miközben kavarog körülöttünk az embertömeg. A negyed keleti szélén található a Casa de Pilatos (Pilátus háza). Feltétlen érdemes bekukkantani (8 euró), mert a 15. században épített ház különlegessége a mudéjár díszítő stílusra jellemző anyagok sokasságába rejlik, illetve kidolgozottságukban.

-ahogy haladunk...-

Az Alcázar közvetlen a katedrális mellett van, szintén egyedi hangulattal és máshol nem fellelhető élményfaktorral hálálja meg a belépést! A város másik gyönyörű épületegyüttese a Plaza de Espana, amit a Parque Maria Luisa-n keresztül érdemes megközelíteni főleg nyáron, a nagy melegben! :) Eddig mindig azt írtam dobjátok el a könyvet és úgy nézzetek városokat, Sevillában ez nem járható út, vagyis egy napot könyvel a kézben érdemes abszolválni, a többit már lehet csatangolással tölteni, mert úgyis szembeköszön velünk ez a fantasztikus város!

- az Alcázar-

Kapcsolódó írások: Ronda, Córdoba.