2012. február 19.

Bosra, UNESCO World Heritage

2011. március 10.

Hosszas gondolkodás után születette az ötlet,
hogy elsőnek Damaszkuszból Bosra felé vegyük az irányt, ami nem messze fekszik a Jordán határtól. Esős nap állt előttünk, de ez mit sem zavart minket Tamással. A helyi kisbusz állomást ajánlották (South Bus Garage) onnan mennek a buszok a kívánt irányba. Bepréseltük magunk egy 9 fős mikrobuszba és őrült tempóval kezdetét vette az utazás. Jellemző az országra, ha efféle iránytaxikat vesz igénybe az ember, hogy akkor indulnak mikor megtelik. Az átszállásra nem számítottunk (Daraa-ban) bambán és bizonytalanul néztünk ki a fejünkből, de gondoltuk csak nem akarnak elrabolni bennünket… :)
A laikusoknak nem feltétlen egyértelmű, hogy minek is utaztunk mi ide. Lényegében a sok szép római rom mellett minket igazán egy történelmi épület érdekelt az ókori római színház. Magát a várost 1980-ban vették fel az UNESCO Világörökségi listájára. Kiváló karaván pihenőhely lévén Bosráról már az i. e 14. századból vannak írásos emlékek. A rómaiak idején élte a város a virágzását fontos csomópontként üzemelt a Vörös-tenger felé vezető úton. Másik fontos történelmi esemény, ami ide köthető, hogy ez volt az első szír város ami áttért az iszlám hitre. Mára jelentéktelen kis „porfészek” lenne, ha az 1947-ben kezdődő ásatások nem tárják föl a remek állapotban ránk maradt romokat.
Nabateusi városfalak maradványai, fürdők, kapuk mellett a város fő nevezetessége feltehetőleg a világon a legjobb állapotban megmaradt római színház. Most is borsódzik a hátam, ha arra gondolok, hogy szinte egyedül sétáltunk a hatalmas építményben. A történelem szelleme elevenedett meg, szó szerint tapinthatóvá vált. Szíriában az a legjobb, hogy kevés térd alatti rommal traktál bennünket, jellemzően ezekből van kevesebb. Örömünkbe egyedül az eső szólt bele, de a színház megtekintése után egy helyi iskolába tévedve elcsaptuk a maradék időnk netezéssel abba bízva, hogy alábbhagy az égi áldás kedve. Sajnos nem sikerült a Naptáncunk maradéktalanul, így egy hamisíthatatlan caj elfogyasztása után visszaindultunk Damaszkuszba, hogy 2,5 óra múlva már a bazárban koptassuk a köveket, újra…

Ajánlott írások: Utazás a kultúra bölcsőjébe, Csutakolás a gőzben.