Amszterdam ősszel

Talán a városnézésekre egyik legalkalmasabb és legszebb időszak az ősz. A kellemesen lágy fények, a sárga ezer árnyalatában pompázó falevelek, az eső utáni illat ahogy az avar jellegzetes illatával keveredik mindenkiben különös és sokáig emlékezetes érzéseket vált ki. Amszterdam őszi hangulata egészen egyedülálló, kerekedj föl s kerekezz a macskaköves utcákon és éld át amit a város adhat!

U.I:

Ne felejts el megállni s letüdőzni a friss őszi levegőt! :)

Djellaba vagy Jellaba, Marokkó népi ruhája

Djellaba egy hagyományos berber viselet tulajdonképpen egy hosszú és bőszabású unisex köpeny. Előszeretettel viselik Észak-Afrikában elsősorban Marokkó és a Földközi-tenger partvidéke mellett elterülő területeken. 

A tradicionális jellaba gyapjúból készül különböző szabásokban és színekben. A berberek által lakott területeken a djellabára fontos szerep hárul, ugyanis a színe jelzi a viselőjének a családi állapotát (egyedülálló vagy házas). A sötétbarna színt az agglegények hordják.  A hagyományos köpenyek általában a földig érnek a mai divatosabb darabok azonban karcsúsítottak és jóval rövidebbek az elődeiknél. Vallási ünnepeken, esküvőkön a férfiak előszeretettel viselnek világos színű djellabát piros fezi sapkával és puha sárga bőr papuccsal.

A női és a férfi djellabán is láthatunk csuklyát, ahogy a helyiek hívják qob-ot. Ez a csuklya létfontosságú mivel véd az erős napsugárzástól, sivatagi homokvihartól illetve az erős szelektől is óvja viselőjét. Hegyvidéki területeken (Atlasz hegység) sapkaként is használják, megakadályozza a hőveszteséget. Az emberi találékonyság nem ismer határokat, jó idő esetén kenyeret vagy egyéb élelmiszereket pakolna a csuklyába ezzel óriási zsebként használva azt. 
Ma már kétféle anyagból készítik el ezeket a köpenyeket a nyárit pamutból, míg a téli viselet továbbra is durva gyapjúból készül. A vallás miatt is praktikus a djellaba viselete az iszlámban fontos a teljes test eltakarása és a kirívó ruhák viselésének mellőzése. 

Hótalpas túra a Stuhleck csúcsára

Hűvös, csípős időben keltünk útra a behavazott erdészeti úton. Kezdetben a hótalpaink zsákunkon maradtak, bár körülöttünk a táj már fehérbe burkolózott. 

Az út mellett csordogáló patak, amin a havas bokrok kis hidat formáltak adta a hóropogás mellé a zenei aláfestést. Kis idő elteltével már a téli mesevilág közepén jártunk, ahol is az óriási fenyőfák a hótömeg alatt roskadoztak és valamiféle modernkori márványba formált raszta figura szobrára emlékeztettek. Ekkor már a hótalpak is előkerültek, aminek a segítségével gyorsabb volt a haladás a csúcson található házikó felé. Csendes magányunkat olykor pár túrázó „zavarta” csak meg, amúgy a havasok mély csendjét élveztük végig az út során, miközben a gondolataink ide-oda repkedtek. Az elmaradhatatlan fotózás után /a csúcskeresztnél 1782 méter/ kedves és mosolygós fogadtatás várt bennünket az Alois Günther menedékházban. Ahol az osztrák specialitások elfogyasztását követően szép lassan, de annál vidámabban elindultunk a túránk kiinduló pontja felé. 

Marokkói konyha, Loubia

Könnyed előételként találkoztam ezzel az étellel Fez városában. Mivel a babot szeretem így az ismeretlennel kapcsolatos előítéleteimet félretéve megkóstoltam ezt a remek vegetáriánus ételt.

Elkészítése a következőképp zajlik: szerezz be a piacról szárított fehér paszulyt, áztasd be éjszakára. Ha rohanós kedvedben vagy akkor kuktában párold, de a hagyományos tűzhelyes verzió is megteszi, sőt… Tartsd szemmel a tűzhelyet, ha a bab megpárolódott az alatt lévő folyadékot tartsd meg, mivel ezt fűszerezzük paradicsommal, fokhagymával, fűszerekkel (só, bors), gyógynövényekkel. Ezek után már csak arra kell várni, hogy beűrösödjön.

Tálaljuk kistányérban friss és ropogós marokkói lepénykenyérrel vagy használjuk köretnek húsok mellé.

Bon appetit!

Bazilika Ciszterna, Isztambul

Ritkán adatik meg az ember életében, hogy filmekben látott álom helyszínekre látogasson. Isztambul egyik legegyedibb attrakciója az Elsüllyedt Palota. 

10 török líra leszurkolása után egyenes út vezet a „csodák palotájába” pedig nem annak szánták. I. Justinianus császár által épített víztározó egyike azoknak a praktikus épületeknek, amik a várost ért támadás esetén hosszú ideig ellenállóvá teszik Isztambult (akkor Konstantinápolyt) az ostromló hadak ellen. Fantasztikusan kidolgozott oszlopok között sétálgatva hamar rájövünk, hogy a víztáróhoz szükséges anyagok jó részét más épületek elbontásával nyerték, igen költséghatékony módon. A mindenhonnan csöpögő víz, a hangulatosan megvilágított tározó a vibrációk és a tükröződések különleges egyvelege, a már-már abszurdnak vélt szituáció, hogy egy víztározó belsejében korinthoszi oszlopok között vízben úszkáló halak kíváncsi tekintete szegeződik ránk teszi oly fenomenálissá a Bazilika Ciszternát. 

A nagyközönség 1987 óta látogathatja a 1963-as James Bond filmből már jól megismert isztambuli helyszínt. Kötelező látnivaló, ha a városban jársz.

Tipp: Hivatalosan fényképezni nem lehet, de senki nem szól érte. Viszont állvány nélkül szinte lehetetlenség, így a 800-as ISO mellett egy kicsi fotósállvány elengedhetetlen.

Fűszer Bazár, Isztambul

Miközben a mesés keleti hangulatot a felhőkarcolókra hajazó épületek lágyan megtörik, igazi időutazást nyújt Isztambul egyik legősibb bazárja. Közvetlen a Yeni Cami (Új Mecset) mellett elterülő 1660-as években átadott fűszerektől roskadozó L alakú utcácskából álló fedett bazár a mai napig képes elvarázsolni az ide érkezőket. 

A középkori kufárkodás hangulata már a múlté, de az állandó lüktetés a tömeg együttes vibrálása a mai napig különös hangulatot kölcsönöz a bazárnak. A színek, fények és az illatok vidám játékot űznek velünk miközben a lábunk szabadjára ered s a végtelen csatangolás a fűszeres standok között kezdetét veszi. Az iráni kaviártól kezdve a világ legdrágább és legkülönlegesebb fűszereiig minden megtalálható a kis boltok varázslatos világában. Az alkudozás művészete a mai napig a kufárok mesterségének egyik alappillére, amit a látogató könnyű szerrel gyakorolhat. Sőt már-már kötelező elemként el is várják tőle. Az Egyiptomi Bazárként is emlegetett piac (régebben rengeteg árút az afrikai országból szállítottak a bazárba, innen az elnevezés) hétfő hajnaltól egészen szombat estéig várja a mazsola, dió, szárított gyümölcsök, teák és a fűszerek iránt érdeklődő vásárlókat, nézelődőket. 

A napi imádságok idején pár bolt ideiglenesen lehúzza a rolóit, de a szomszédos Yeni Cami közelsége révén hamar visszaérnek a tulajdonosok. 
A vidám hangulat miatt mindenképp érdemes Isztambul eme szegletébe ellátogatni. Az árusok roppant kedvesek s engedik a portékákat lencsevégre kapni. A „török viagrával” és a „szultán szerelmi bájitalával” tessék óvatosan bánni!