Shkodrai-tó, Montenegró

A Balkán-félsziget legnagyobb tava az albán és a montenegrói határvidéken található. Természeti kincseit tekintve egész Európa egyik leggazdagabb faunájával rendelkező tó fő különlegessége kontinensünk egyik utolsó pelikánközössége. Madár és halállománya rejt egyedülálló fajokat, így az ornitológusok egyik kedvenc területe a Shkodrai-tó.

A tó nagy átlagban a tengerszint magasságában hullámzik, így különösen impozánsak a körülötte magasodó hegyek. Kristály tiszta vízében a hajókiránduláson (Virpazar vársoskájából célszerű indulni) résztvevőknek fürdőzésre is akad lehetőségük az átlagos hőmérséklet nyáron eléri a 23-25 fokot így a nyári kánikulában kellemesen hűsítő a tó vize. Nagy mélységek nincsenek (5-9 méter), de érdemes a kirándulás vezetője által kijelölt helyen megmártózni mivel könnyen beleakadhatunk víz alatti forrásokba, amelyeknek mélysége akár a 40 métert is elérhet. Érdekesség, hogy a tó vize két-két és félévente cserélődik. 

A tavat főleg a Morača folyó táplálja, illetve a környező hegyekből lezúduló csapadék, míg a vizét Bojana folyó vezeti le egészen az Adriai-tengerig. 1995-ben a Ramsari Egyezményben felvették a tavat a nemzetközi vadvízi élőhelyek listájára. Ez különösen fontos momentum volt, hogy az élővilág épségben maradjon a Balkánra jellemző „viszontagságos” körülmények, események között. A montenegrói oldalon már 1983 óta nemzeti park működik ugyan, míg az albánok csak 2005-ben nyilvánították természetvédelmi területté. 

Tények: 
Vízgyűjtő terület: 5490 km2
Felszíni terület: 368–540 km2
Part hossza: 168 km
Országok: Montenegró, Albánia

Háttérképek: Erdély

Klasszikus (1024*768): 1600*1200

Notebook-hoz ajánlott: 1366*768

Goa – India /a kezdetek/

Dabolim parányi repterén már érezni lehetett, hogy egy merőben más világba csöppentünk, mint amiben északon jártunk. A meleg mellé párosult a magas páratartalom, s megjelentek a zöld színei, ami a természetet volt hivatott jelképezni. A nyugalom és békesség szinte kézzel tapintható, mintha kiszakadtunk volna időből és térből…

India legkisebb állama gyaníthatóan egyben a legliberálisabb is, köszönhető ez az 1510-es portugál hódításnak. A portugál behatás lépten-nyomon érzékelhető, a mai napig tapintható a gyarmati feeling bármerre járjon az ember. Egész addig ez így is marad, míg a lakosság nagy része Indiára, mint gonosz gyarmatosítóra gondol. A változás szele 1961-ben következett be, amikor az „anyaország” közel 450 éves tartózkodás után kivonult a Dekkán félsziget nyugati partjáról. 

Csendes vizek felé vettük az irányt s az Arab-tenger partján elterülő Palolem nyerte el a bázis szerepét. A klasszikus nótát elevenítettük föl „kell egy ház az óceán partján”. Egyik régi álmom teljesült azzal, hogy közvetlen a vízparton rendezkedtünk be a kis kunyhónkba. Menet közben előbukkantak az árnyoldalak: hangos az óceán, minden csupa homok és dülöngél a házikó. A part közelsége azonban kárpótolt minden kellemetlenségért. Esténként a homokba telepített, gyertyafénnyel megvilágított asztalok és a frissen fogott tengergyümölcsei ami filléres tételként az étlapon szerepelt férfias „romantikánk” esti csúcspontjaiként marad az emlékezetünkben. 

Háttérképek: Dolomitok, Olaszország

 Klasszikus (1024*768): 1600*1200

Notebook-hoz ajánlott: 1366*768

Ha átélnéd személyesen: klikk.

Varanasi, ahol farkasszemet nézhetsz az ősi elemekkel…

A világ egyik legősibb városa Benáresz, amit ma Varanasiként ismer a világ. Több millió ember szent városként tiszteli a Ganga jobb partján elterülő települést. Shiva tíz földbéli kitörése közül ezen a szent helyen ragyogott a legfényesebben, ami a hinduk számára bőségesen elég ahhoz, hogy szent és szakrális pontként tekintsenek Benáreszre. Minden megtalálható itt, ami Indiára jellemző csak koncentráltabb mennyiségben. Így az ide látogató utazókra fokozottan érvényes az a közhely, amit Indiával kapcsolatban oly sokszor hallani, azaz vagy egy életre megutáljuk vagy a rabjává vállunk.

A vallás itt megkerülhetetlen. A hinduizmust megérteni szinte lehetetlen. Hinduvá válni szintúgy lehetetlen, beleszületni lehetséges. Talán az egyetlen vallás a Földön, ami nagy tömegeket mozgat és mégsem célja a térítés. A három fő Istenség (Brahma – a teremtő, Shiva – a pusztító és újjáteremtő, Visnu – a megtartó) mellett számos kisebb Isten és ezeknek számtalan alakja tarkítja az emberek mindennapjait. Számunkra ez még bonyolultabbá teszi a helyzetet, míg a hinduk számára ez jelentős egyszerűsítés, hisz így elég két-három Istenséghez imádkozni, áldozatokat hozni. Európaiként persze furcsa ezt látni, hogy valaki leborotválja a haját ezzel hozva áldozatot Istenének. Az időutazás a Gangesz partján sétálgatva veszi a kezdetét. A mai napig ugyanazok a rituális elemek vagy éppen a mindennapi élet eseményei zajlanak a szemünk előtt.
Képgaléria: itt.

Háttérképek: Garda-tó, Olaszország

Klasszikus (1024*768): 1600*1200

Notebook-hoz ajánlott: 1366*768

További érdekes írások:

Casablanca: klikk.

Damaszkuszban: klikk.

Pokhara, Nepál: klikk.

A tavaszi mező

A tavaszi mező illata eső után mindenkiben különös érzéseket, emlékeket idéz a múltból. Az illataromák hatására, amik a elárasztják a levegőt különös belső utazás veheti kezdetét miközben magányunkban sétálunk a kék égbolt alatt. Érzékek különös és furfangos játékot űznek velünk, ahogy a színek is élénken vibrálnak a szemünk előtt egy-egy megjelenő napsugár hatására...