Mikor beléptem az országba már éreztem, hogy ez más lesz, mint Macedónia! Rossz utak, szeméthegyek, Mercédeszek mindenhol és nyüzsgő élet a falvakban, városokban!
A közlekedés autóval vagy buszokkal oldható meg, olyan, mint vasúti sín csak hírből ismert az országban (teherszállításra használják). Létezik ugyan autópálya, amit kétsávos útként kell elképzelni, ahol gyakori vendég a szénás szekér és az sem meglepő, ha szembe jövő forgalommal találkozunk. Ezek után érdemes elgondolni milyen lehet Albánia első számú főútja. A tisztesség miatt említsük meg, hogy a kommunista diktatúra miatt Albániában egész a múlt évtizedig nem léteztek aszfalt utak, sőt autó sem nagyon volt az országban.
Ha Macedóniában az ATM-eket ajánlottam pénzváltás céljából, akkor itt ez fokozottan igaz. 2010 júliusában 1 Euró 130 Lek körül mozgott (kebab – 120lek, üdítő – 100lek, kávé – 50lek, pizza – 600lek).
4000km megtétele után (Balkánon) bizton állíthatom a „sasok földje” a leghangulatosabb ország! Az európai „szemüvegünk” azért nem árt otthon hagyni, és kicsit másképp szemlélődi ezen a vidéken…Sokan sokfélét írnak Tiranáról, így nagy várakozással „futottam” be a városba, ami lényegében csak betonból áll. Végigjártam, a könyvek által kötelezőnek említett épületeket, helyeket, de azok mind felejthetőek, ellenben kalandozni egyet a piacon és annak környékén, az már maradandóbb élmény lehet az utazóban. Jól megtermett és ritkán látott gyönyörű gyümölcsök, zöldségek közt rohangáló patkány látványa vagy egy félbevágott bárány kilógatva az utcára, már-már a mesés keletet idézi!
Az ország lakossága 70%-ban az Iszlám hitet követi, mecseteket vagy fejkendős asszonyokat ennek ellenére csak elvétve látni. A nők igyekeznek „divatosan” öltözködni (nagyvárosokban), de igazán csinos hölgyeket nem véltem felfedezni, nem úgy, mint Montenegróban vagy Macedóniában. Szépségben azonban nincsen hiány, kezdve a frenetikus fekvésű Gjirokastra városától egészen a kék minden színárnyalatában ragyogó tengerig, avagy a felhők fölé magasodó hegyvidékekig. Nagy felhajtást kerítenek Butrint városának, ahol görög és római emlékeket, romokat találunk. Régen sem szerettem ezt a „műfajt”, most is erős kételyeim voltak és maradtak is. Halott város romjait nézni, míg ott van előttünk az élet, időpazarlás… Persze értem én, kötelező.
-folytatás következik-
