2010. augusztus 13.

Albánia I.

Albánia ébredezik! Negyven év mély sötétségből állt talpra bő egy évtizede. Negyven év, amit Enver Hoxa személye határozott meg, akinek a neve hallatán még ma is mély undor keletkezik a legtöbb albánban. Tiranában sétálva rábukkantam a diktátor arcképére hőtőmágnes formájában, kapva kaptam az alkalmon és rögtön rákérdeztem az árusra, -do u like him? A reakciót nehéz leírni, szaladnom kellett a nyakleves elől. (Arra a kérdésre, hogy akkor minek árulja, nem tudott válaszolni)


Mikor beléptem az országba már éreztem, hogy ez más lesz, mint Macedónia! Rossz utak, szeméthegyek, Mercédeszek mindenhol és nyüzsgő élet a falvakban, városokban!
A közlekedés autóval vagy buszokkal oldható meg, olyan, mint vasúti sín csak hírből ismert az országban (teherszállításra használják). Létezik ugyan autópálya, amit kétsávos útként kell elképzelni, ahol gyakori vendég a szénás szekér és az sem meglepő, ha szembe jövő forgalommal találkozunk. Ezek után érdemes elgondolni milyen lehet Albánia első számú főútja. A tisztesség miatt említsük meg, hogy a kommunista diktatúra miatt Albániában egész a múlt évtizedig nem léteztek aszfalt utak, sőt autó sem nagyon volt az országban.
Ha Macedóniában az ATM-eket ajánlottam pénzváltás céljából, akkor itt ez fokozottan igaz. 2010 júliusában 1 Euró 130 Lek körül mozgott (kebab – 120lek, üdítő – 100lek, kávé – 50lek, pizza – 600lek).


4000km megtétele után (Balkánon) bizton állíthatom a „sasok földje” a leghangulatosabb ország! Az európai „szemüvegünk” azért nem árt otthon hagyni, és kicsit másképp szemlélődi ezen a vidéken…Sokan sokfélét írnak Tiranáról, így nagy várakozással „futottam” be a városba, ami lényegében csak betonból áll. Végigjártam, a könyvek által kötelezőnek említett épületeket, helyeket, de azok mind felejthetőek, ellenben kalandozni egyet a piacon és annak környékén, az már maradandóbb élmény lehet az utazóban. Jól megtermett és ritkán látott gyönyörű gyümölcsök, zöldségek közt rohangáló patkány látványa vagy egy félbevágott bárány kilógatva az utcára, már-már a mesés keletet idézi!


Az ország lakossága 70%-ban az Iszlám hitet követi, mecseteket vagy fejkendős asszonyokat ennek ellenére csak elvétve látni. A nők igyekeznek „divatosan” öltözködni (nagyvárosokban), de igazán csinos hölgyeket nem véltem felfedezni, nem úgy, mint Montenegróban vagy Macedóniában. Szépségben azonban nincsen hiány, kezdve a frenetikus fekvésű Gjirokastra városától egészen a kék minden színárnyalatában ragyogó tengerig, avagy a felhők fölé magasodó hegyvidékekig. Nagy felhajtást kerítenek Butrint városának, ahol görög és római emlékeket, romokat találunk. Régen sem szerettem ezt a „műfajt”, most is erős kételyeim voltak és maradtak is. Halott város romjait nézni, míg ott van előttünk az élet, időpazarlás… Persze értem én, kötelező.

-folytatás következik-

2010. augusztus 10.

Llogara-hágó (Albánia)

...Albánia post előtt, egy kis előzetes...



...a klipp (túlzás?) a Llogara-hágónál készült, amit nagyszerűen be is mutat, a zene csak plussz "örömforrás" :)...

2010. augusztus 5.

Macedónia

Nagy boldogságot okoztunk a szerb – macedón határon, mikor macedón határőr megtudta, hogy nem csak átutazunk az országon Görögország felé, hanem eltökélt szándékunk felderíteni a picivel több, mint két millió lakost számláló országot. Lanyha érdeklődés azért mutatkozott az arcán -mégis mit akarnak ezek itt?


Érdemes a határon pénzt váltani, mivel itt talán kisebb az esélye, hogy átvernek bennünk (az ATM automatáknál nincs megbízhatóbb "pénzváltó") . 2010 júliusában 1 Euróért, 60 macedón dinárt tehettünk zsebre. Talán a nagy tranzitforgalom miatt, jól járható utakon haladhatunk dél felé, hogy elérjük Macedónia egyik leghangulatosabb városát, Prilepet. A város kapcsán a dohányt érdemes megemlíteni, bármerre járunk dohány ültetvények és szárítók szabdalják szét az utcákat. A lakosság nagy része a dohánnyal kapcsolatos tevékenységekből tartja fent magát. Jól látható mindez, miközben a helyi cigány telepen sétáltunk.




Kíváncsi tekintetek és szelíd mosolyok kísértek végig minket. Bátran tudtunk fényképezni, nem kellett félteni értékeink. Számomra meglepő módon pár kérdés is irányult felénk, angol nyelven pl. where are you from?, do you like Macedonia?. Csendben ízlelgettem a kifejezést, "sötét Balkán"... (azonnal elcseréltem volna az ózdi cigány telepet) A dohány mellett a számtalan szőlőtőke, ami feltűnik a busz ablakából. A helyi borászatok lassan kezdenek ébredni az elmúlt évtizedek sötétségéből és remélhetőleg pár év múlva már beszélhetünk akár borturizmusról is Macedónia kapcsán. A Tikves pincészet borait kóstoltam és a vörös árnyalatúakat bátran ajánlom is a szőlőnedűt kedvelőknek (árak: 500-1000 MKD). Az országot járva mindenfelé gyönyörű kolostorokra lehetünk figyelmesek. Belépőt nem szednek, de az ikonoknál illik otthagyni némi pénzt (60-100MKD). A macedón ortodox egyház nincs könnyű helyzetben, a kommunizmus bukása után kezd újra életet nyerni, bevételeit az országban található kb. 70 kolostor felújítására fordítja nagyrészt. Némely nehezen megközelíthető pl. Treskavec-kolostor, de akadnak köztük igazán turistásak is pl. az ország egyik jelképének tartott Sveti Naum-kolostor (lent a kis képen), ami a Balkán-félsziget legmélyebb tava fölé magasodik.

El is érkeztünk a gyönyörű Ohridi-tóhoz, amit ha az országban járunk mindenképp meg kell látogatni és ha már ott járunk illik is benne csobbanni! Este levezetésképpen Ohrid macskaköves szűk utcácskái, a gyönyörű bizánci templomokkal tarkított város nyújt festői és megnyugtató látványt az erre tévedő utazónak. Ez a kis ékszerdoboz méltán népszerű a helyiek körében, akik áramlanak is ide nyaranta az ország különböző részeiből. Hogy gyakorlati információkat is szolgáltassak egy vacsora (főétel+sör) Ohrid belvárosában körülbelül 350 MKD-ba kerül, internetezni igen olcsón 60 MKD-ért tudunk egy órán keresztül. Macedónia egy igen kedves ország, ahol mosolygós emberek várnak minket és útba Görögország vagy éppen Albánia felé érdemes megállni 2-3 napra. A "sötét-Balkán" kifejezés itt teljesen értelmét veszti. Az igazi nagy kaland nem itt kezdődik, hanem egy országgal odébb, Albániában...

2010. július 19.

B A L K Á N ( intro )

2010. július 21 - augusztus 3.
Macedónia - Albánia - Montenegró

...képek és történetek természetesen a későbbiekben láthatóak, olvashatóak lesznek...

2010. július 14.

A vén Európa és az éledő Arab világ viszonya

Nem is oly rég Svájc és a minaretek kapcsán előkerültek a kulturális különbségek a többségiben keresztény vallást követő ősi Európa és az Arab világ kapcsán. Hogy Európa mennyire keresztény abba most ne menjünk bele, hogy stílusos legyek hosszú mise lenne, mire ennek a témának kimerítően a végére érnék.
Ismét ügy van. Franciaország betiltja a burkát, ezzel precedenst teremtve az európai országok között. Nyilván Magyarországot nem forgatja föl ez a hír, de ránk amúgy is jellemző, hogy ami az országhatárokon kívül zajlik azt rezzenéstelen arccal, már-már bántó közönnyel vesszük tudomásul.
A közel 5 milliós arab kisebbséggel bíró Franciaország bátor és egyben megosztó döntésre szánta el magát. Maga a burka egy egész testet lefedő muszlim női viselet, amit a szemek környékén egy sűrűn szőtt háló fed. Főleg afganisztáni, pakisztáni és észak-indiai nők hordják magukon nyilvános helyeken, tehát otthon leveszik és az alatta lévő szoknyában, pulóverben folytatják a napjukat.

kép: relativityonline.com

A probléma mostani előkerülése az egyre növekvő európai arabság számával és a gazdasági válság okozta szélső jobb előretörésével nagyítódott fel. Hogy személyes élményeket is behozzak a postba, számomra igen érdekes élmény volt, amikor Belgiumba több száz nikábba öltözött nő között kellett az utcán haladnom, de említhetném, hogy a múlt héten épp Ausztriába futottam össze egy hasonló nagyságú társasággal.
Francia szélsőségesek sokszor szabadon járó koporsóként aposztrofálják a tradicionális arab viseletet hordó nőket. Nos, hogy kicsit az érem túl oldalára is nézzünk, igen érdekes lehet a 4-6 éves belga avagy francia kisgyermeknek elmagyarázni, hogy ezek a nénik mégis kik és hova is tartoznak...
Tartoznak. Ízlelgessük a kifejezést. Kimeritő és teljes mértékben helyes választ nehéz találni ebbe a kérdéskörben (is).

nikáb

Az egyfajta inviduális szabadság reményét felcsillantó Európa oly vonzó célpont és álombéli világ mondjuk egy Iráni underground zenésznek, amit mi nehezen tudunk elképzelni. Javítok, az a 70 éves bácsi, aki 1960-ban volt fital Magyarországon némi együttérzéssel tekinthet a fent említett térségben élő "sorstársaira". Ezt a képet, ezt a csillámlást szándékozik most Franciaország arcon csapni...
Végszó és a tisztesség kedvéért tegyük gyorsan hozzá a fejkendő és az arcot szabadon hagyó tradicionális muszlim viseletek nem szerepelnek a tiltó listán. Azon meg mélázon el mindenki, hogy Mekkába egy európai nő se járhat miniszoknyában és nem is jár. Tisztelet, alkalmazkodás az idegen kúltúra iránt... Persze, a kisebbségi eszmével könnyű takarózni.

2010. június 30.

. . . D O L O M I T I . . .

...ismételten képes beszámoló...

...egy kis virág...

...felhők gyűrűjében...

...kietlen vidék...

...kelj fel Nap...

...adj hitet...

2010. június 21.

Magas-Tátra

...Képválogatás a hétvége eseményeiből...


Alsó gatyáig ázva vártam a Hegyi-ork sereget

Teljesen egyedül egy 2000 méteres katlanban

RespectEuropa 2 (dva) és a virágok próbáltak kirántani a sötétség bugyrából