...könyvek...

az elmúlt napokat olvasással töltöttem és sikerült két nagyon jó könyvet beszerezzek. az egyik írója a tv-ből jól ismert pimasz úr. érdekes kalandokat mesél el a 90-es évek elejéről, sok mindenben magamra ismertem, míg pár dolgon elgondolkoztam. ismét előjött a már számtalanszor tapasztalt érzésem, párizs hív...

ababook.hu

a másik mű egy nagyszerű fotográfus életéről szól, és aki szereti a fényképeket annak kötelező darab. el lehet közben merengeni arról, hogy mitől lesz valaki jó fényképész (méregdrága géptől, iskolától? -nem, nem ettől), illetve kapunk egy nagyszerű korrajzot is.

libri.hu

...utánérzés...

január végén, a lengyel-tátrában szeretnék pár emlékezetes napot eltölteni. az elkövetkező hetekben erről a térségről tervezem, hogy írok illetve töltök föl képeket.
de addig irány a vörösmarty tér illetve bécs.
szabad perceimben, amiből idén még sok van (kell egy kis pause) izzadok a szigeten, futás közben el-el kalandozom amsterdamba...

... keleti pu. ...

tegnap este egy remek "síndarabot" sikerült megtekintenem az új színházban. mindenkinek csak ajánlani tudom. aki eddig nem volt színházba járó ember, ezek után érdeklődni fog a deszkák iránt.
a színészek és a díszlet is fergeteges, bensőséges a hangulat. és ha valaki párszor már járt a keletiben sok emlék felidéződik ... 10/9 -a székek nagyon kényelmetlenek voltak-

forrás: ibolyajegyiroda.hu

"Búss Gábor Olivér – Hársing Hilda – Rudolf Péter
KELETI PU.
síndarab
Mi történik, ha egy vasúti kocsiban rendelő örömlánynál infarktust kap a kuncsaft, de erről senki nem tudhat – még a kuncsaft se…? Mi történik, ha egy rendőr egy távoli, falujabeli zsebtolvajt fog el a peronon és feltett szándéka, hogy elengedi, akkor is, ha a tolvajnő nem fogja megköszönni…? Mi történik, ha egy hajléktalan egy nap alatt kéregetőből egy világcég igazgatójává válik…? Mi történik, ha egy kimért, szigorú tanárnő pont a pályaudvaron szeret bele egy tanítványába? Mi történik, ha egy szomjas vasutasnak a restiben nincs hitele, de a kezében van a nagy, nehéz kalapácsa…? Mi történik, ha mindez a Keleti Pályaudvaron történik? Kiderül az Új Színházban. Keleti PU – a síndarab."

... A m s t e r d a m ...

Ha már Brüsszelben vagy érdemes a környező nagyvárosokat megcélozni vonattal. Amszterdamig három órát kell elütni a vasparipán (30-40euró). A tulipánosok is megoldották, hogy ne keljen rohangálni a vágányok közt, persze lehet csak nekem probléma, hogy a keletiben 10 perc alatt érek át a 12-es vágánytól az 1-ig. Belgium után Amszterdam egy kisebb káoszként hatott rám, kellett egy óra míg felvettem a ritmust. Marrakech után itt találkoztam a legnagyobb bicaj állománnyal (marokkói barátaimnál azért kulturáltabban közlekedtek a hollandusok). Különösebb látnivaló nincs, azaz úgy fogalmaznék az egész város az, a házikókkal, a csatornákkal, csónakokkal és a fáival egy nagyon különleges hangulatot ébreszt a látogatóban.

Love. Sex. Freedom. Red light. Ez köszön vissza szinte mindenhonnan. nézegetem a város címerét, három harántkereszt. xxx. Kezd bennem ez a triple x egy 21. századi értelmet nyerni. és akkor jön egy kis ellentmondás, a villamoson itt is csak elől tudok felszállni, sőt narancsos forradalom gyanánt sorompókat helyeztek el a hátsó ajtóknál. - menj bringával, gondolom magamban -

Elsőnek nagyon tetszett ez a polgárpukkasztás, amit művelnek. majd fokozatosan értékeltem magamban a dolgokat és arra jutottam, hogy akár indulhatott ennek is, de ez már egy életforma lett és pont magasból … a kívülálló véleményére. Kinek jutna eszébe egy templomból coffeeshopot nyitni vagy szórakozó helyet, minden pénteken és szombaton hardcore technoval. ahogy régen a hatalmas kikötőbe érkező matrózokat, most a turistákat kell kiszolgálni és örömmel jelentem, Amszterdam virágzik!

… belgiumi szösszenetek III …

Napok alatt lejött, hogy Brüsszel egy élhető város. 4 metróvonal. amik a külső kerületektől (Rákoskeresztúron felszállsz, Pillangó utcánál átugrasz a másik vonalra és irány Hűvösvölgy, álom, édes álom) egész a belvárosig szétágaznak több meeting pointtal. Javarészt metróval közlekedtünk ezalatt egy ellenőrrel sem találkoztunk. - üdítően hatott, hogy nem kell idióta securitis és frusztrált ellenőröket kerülgetni - Buszok és villamosok. Ezeken a tömegközlekedési eszközökön oly sokat nem időztünk. Első ajtón tudsz felszállni, jegyet és bérletet fel kell mutatni. Jól működött, de ezt itthon nem tudom mennyire szeretné a nép. - Anderlecht felé a hátsó ajtón szálltunk fel, egy idő után leesett, aztán a táblák láttán egyértelművé vált, hogy ez erre nem dívik - Brüsszelre három nap elégséges, így figyelmünk Antwerpen és Brugge felé fordítottuk. Fölösleges autóval közlekedni, kitűnő vasúthálózattal rendelkeznek a sültkrumpli majszoló barátaink. Antwerpenig negyven percet kell a vonaton tölteni, belvárosa hangulatos és akit érdekelnek a hajók, a dokkok felé sétáljon el.

a n t w e r p e n

Brugge. kifogtuk a rossz időt, habár állítólag itt mindig esik, ami a tenger közelségéből adódhat. (vonattal 1 óra Brüsszelből) az útikönyvünk szerzője azt írta, hogy tévesen tekintjük Amsterdamot észak Velencéjének ugyanis, Brugge az. Nos, valószínűsítem az illető nem járt Amsterdamban… A város egy ékszerdoboz, talán Szentendréhez tudnám hasonlítani. Külön nem emelnék ki semmit, hangulat miatt érdemes ellátogatni ide. -persze ha valaki fogékony a történelem azon belül is a középkor iránt – étkezés. Sikerült végre egy jó steaket enni, egy hibája volt csak, hogy májízűre sikeredett. Bécsi szelet gyanánt pedig kihoztak egy 2cm vastag 6x6cm húst... persze, az elmaradhatatlan sültkrumpli is előkerült!

b r u g g e - m i n i m a l

Ajánlott írások: ...belgiumi szösszenetek I..., ...belgiumi szösszenetek II...

…belgiumi szösszenetek II …

Magyar futballkultúrán felcseperedve üdítőnek éreztem a gondolatot, hogy ellátogassak az Anderlecht szentélyébe. Legolcsóbb jegy 18 euró, ami az eindhoveni 103-hoz képest aprópénz. A városon azt éreztem nem kedveli eme részét, viszonylag részletes térképek találhatóak a buszmegállókban, de eme terület hiánycikk, illetve az összes várostérképről (értsd. 5-6 euróért megvásárolható) lemaradt Anderlecht. Gyengélkedő gpsem segítségével az irányt belőttem, jöhet az improvizálás.
Pénteket írunk. A muszlim világban ez a nap, a nagy ima napja. míg a stadionhoz értünk, egy kicsinek nem mondható arab negyeden vezetett át az utunk, már-már Marokkóban (néha több fátyolos nőt láttam, mint Fezben) éreztem magam, ami visszahúzott, az a rendezett környezet.
A baljós felirat elkerüli a figyelmünk, ezért szóban kapjuk az információt, minden jegy elkelt. 26.300. hmmmm. Megoldás azért létezik, az utcában található két söröző (angol huligánfilmben láttam hasonlót), ott tudnak segíteni. - kapjuk az itinert a pénztárostól - why not? az angol film tovább forog, itt kellene hagyni a passportot - mondja a tulaj - benne 35 euróval és másnapra lesz bérlet. Jót mosolyogtam magamban, már megérte eljönni. - a meccset nem néztünk -

- Royal Palace of Brussels ; a király épp otthon, mert a zászló lobog a palota tetején -

Kapcsolódó írások: ...belgiumi szösszenetek I..., ...belgiumi szösszenetek III...

…belgiumi szösszenetek I …

Október 30.-át írtunk, mikor a reggeli géppel (értsd. hajnali kelés, zaklatott készülődés és imádkozás a taxiért) elindultunk meghódítani Brüsszelt. Levegőben töltött idő unalmasra sikeredett, ellenben a felszállást ismét nagyon élveztem. Meglepő módon finom szendvicset kaptunk a Malévos hölgyektől, sőt a reggeli sajtónak is megörültem.

Landolás után igen pozitívan értékeltem, hogy a busz berepít minket (4euro/koponya) a belvárosba. Úgy tudnám a helyzetet jellemezni, hogy felszállunk a Blahán a buszra és 15 perc alatt Ferihegyre érkezünk, szép álom ugye? -taxi kidobott minket 3500 forintért-
Ami rögtön feltűnt a városban, hogy nem ismerik a függönyt. magyarázat is megvan rá, Belgium eme része nem a hosszan tartó napsütéses órákról lett világszerte ismert, így azt a kevéske fényt eszük ágába sincs megfogni holmi textillel.
Érkezésünk idején épp össznépi banzai volt - kicsit kifejtve - az európai unió tagországainak miniszterelnökei tartották éves összejövetelüket, ez minket pár útlezárásba tett érdekelté, jelentem nem dugult be a város, és nyáladzva dudáló hisztis polgárokat sem vettünk észre.
Este kinéztem a közeli parkba fényképezni. mint látjátok kifejezetten hálás témát találtam. a Diadalív monumentalitása igencsak megfogott, nagyszerű érzés volt alatta átsétálni.
Később vettem csak észre, hogy egy négysávos út megy el alatta. A napok elteltével, kiderült nem ez az egyedüli ilyen megoldás a városban.

…de a törpök élete sem csak vidám móka és játék…

Következő szösszenetben leírom, hogy hogyan jutottunk el Anderlechtbe, mondván veszünk meccsbelépőket a másnapi derbire.

Kapcsolódó írások: ...belgiumi szösszenetek II..., ...belgiumi szösszenetek III...

...kezdeti lépés...

szeretnék mindenkit üdvözölni! eddig nem foglalkoztattak az internetes naplók. de a napokban olvastam bele egy "kalandor" kollégám ilyen formájú gondolat közzétételébe. és meg kellett állapítanom, hogy bravó bravó de jó is ez. hónapok óta gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne átadni a velem történt kalandokat. nos az idő elérkezett.
köszönöm, hogy elolvastad a sorokat, remélem hogy hasznos időtöltésnek fogod érezni az ittlétet!