Landolás után igen pozitívan értékeltem, hogy a busz berepít minket (4euro/koponya) a belvárosba. Úgy tudnám a helyzetet jellemezni, hogy felszállunk a Blahán a buszra és 15 perc alatt Ferihegyre érkezünk, szép álom ugye? -taxi kidobott minket 3500 forintért-
Ami rögtön feltűnt a városban, hogy nem ismerik a függönyt. magyarázat is megvan rá, Belgium eme része nem a hosszan tartó napsütéses órákról lett világszerte ismert, így azt a kevéske fényt eszük ágába sincs megfogni holmi textillel.
Érkezésünk idején épp össznépi banzai volt - kicsit kifejtve - az európai unió tagországainak miniszterelnökei tartották éves összejövetelüket, ez minket pár útlezárásba tett érdekelté, jelentem nem dugult be a város, és nyáladzva dudáló hisztis polgárokat sem vettünk észre.
Este kinéztem a közeli parkba fényképezni. mint látjátok kifejezetten hálás témát találtam. a Diadalív monumentalitása igencsak megfogott, nagyszerű érzés volt alatta átsétálni.
Később vettem csak észre, hogy egy négysávos út megy el alatta. A napok elteltével, kiderült nem ez az egyedüli ilyen megoldás a városban.
…de a törpök élete sem csak vidám móka és játék…
Következő szösszenetben leírom, hogy hogyan jutottunk el Anderlechtbe, mondván veszünk meccsbelépőket a másnapi derbire.
Kapcsolódó írások: ...belgiumi szösszenetek II..., ...belgiumi szösszenetek III...
