Hajnalban ébredek a buszon, odakint szakadó eső és 7 Celsius. Bízzunk a jószerencsébe, de csak nem néz le ránk és csak esik és esik... Éjszakai buszozást követően, szakadó esőben nem feltétlen leányálom túrázni, így kis túlzással fehér lovon ülő herceg képében érkezik a gondolat, hogy vezényeljük magunk Isztria ékszerdobozai felé. Gyors pillantás Rijekára, ahol 1912-ben Kádár elvtárs meglátta a Napot, majd érkezés Rovinj csodás városába.
Különösebben komoly látnivaló nincs, ami van az viszont csillagos ötös, ez pedig a hangulat. Szűk sikátorok, halóikat szedegető, igazgató halászok, kedves kis terek az elmaradhatatlan kávézókkal. Az árakról ilyen pozitív véleményt sajnos nem tudok mondani, kő keményen Európa nyugati felén megtapasztalt árfekvés a jellemző, sőt ha azt vesszük, hogy tavaly a Costa Bravan olcsóbb volt minden...Következő célállomás Motovon városa, ami egy magasabb dombtetőn fekszik, így remek panoráma nyílik a környékre, ami leginkább Toscanára hajaz.
Az elkövetkezendő napok ékes bizonyítékai annak, hogy Horvátországot nem csak tengerpart jellemzi, hanem gyönyörű hegyek, erdők és virágos mezők, amit néhol sikerül elrondítani egy-egy szemétlerakó hellyel. A városokkal ellentétben óriási pozitívuma a hegyvidéknek, hogy ordítozó német illetve magyar turistával esélytelen találkozni, helyi lakosokat is csak elvétve lát az ide érkező. Madárcsicsergés, virág illat a levegőben, avar a lábunk alatt igazi relax környezet, kettesben a természettel!Néha előfordul, hogy elromlik az idő. Nos, mint lent látjátok ez...
Mikor májusban megpillantottam egy nagyobbnak mondható hófoltot, akkor értelmet nyert bennem Varga Viktor dala, ami így szól: "mert lehet zöld az ég és lehet kék a fű nekem mindegy hisz, végül is így gyönyörű, a tévedés néha jó...". Az már más kérdés, hogy egy pulóvert igazán magammal vihettem volna! :) Horvát "testvéreink" nem a menedékházaikról ismertek ellentétben a jódlizó szomszédainkkal, ugyanakkor meleg tea és az ellenpólus a hideg sör fellelhető bennük. Lényegében az a teljes kínálat. Ami véleményem szerint pár éven belül nőni fog, ahogy felismerik a túrázni vágyók az ország ezen rejtett kincseit illetve nem nehezítik a bejutást a hegyi ösvényekre behajtani tilos táblákkal...Mint tudjuk a felhők is elszállnak egyszer, így délutánra már szép napsütésbe néztünk közel 1600m magasságból az Adriai-tengerre!
A természeti adottságait kiválóan kihasználó Isztria az előzetes ellenérzéseimet megváltoztatva igen kellemes élményekkel ajándékozott meg! A hegyekben található gazdag növény és állatvilág (ritkán lát az ember közelről foltos szalamandrát és gőtét) lenyűgözött - két kullancsot csak hazahoztam :) -. Felismerték az itt élők, hogy ha pozitívan állnak az ide érkezőhöz, az hosszú távon meghálálja magát. Valahol az Isten háta mögötti településen segítséget kértem egy helyi bácsitól, aki mondta csak horvátul és németül tud, ennek ellenére az angolul feltett kérdésemre folyékonyan válaszolt angolul és igyekezett segíteni...Talán ezek is közrejátszottak abba, hogy kedd hajnalban hazafelé tartva a metrón az Astoriát Isztriának sikerült olvasnom...
Ajánlott írások: Macedónia, Albánia.
