Emlékszem őrült várakozás, visszaszámlálás előzte meg a marokkói utat, hogy aztán Rómába ragadjak egy éjszakára, mivel a csatlakozás épp az orrom(unk) (Zsófi és Sly barátommal egyetemben) előtt szállt föl. Így egy kellemes éjszakát töltöttünk Rómában, ahol Szuszi szülinapját is megünnepeltük…
-az útitársak-
Tisztán él az emlékezetemben a pillanat mikor az első lépéseket tettem Afrika földjére, majd kiugrottam a bőrömből, amikor letettem a lábam a casablancai repülőtér betonjára. Nagypapám után másodikként a családból, igaz ő az akkor még bivaly erős Kadhafi féle Líbiába utazott a fánglijával…
A szükséges rossz, azaz a kitöltendő papírok után, pecséttel az útlevélben a reptéren várakozó Hassan barátunk (hiszen Marokkóban mindenki my friend) terepjárójába pattantunk, hogy rögtön az ország belseje felé vegyük az irányt. Remek minőségű autópályán (a szó egyszerű értelmében) hasítottunk a célállomás felé. A vörös város, Marrakesh már messziről feltűnik, erősen rásegít erre, hogy mögötte terül el az Atlasz hegység, kicsinek nem mondható 4000 méteres csúcsaival. Az első pillantásokat többször megismételtem, nem akartam elhinni, hogy a pálmafák, virágos rétek után havas hegyeket látok Afrika ezen szegletében, időzíteni tudni kell, azok voltak.
-háttérben az Atlasz havas vonulata-
A mágikus tér (persze ekkor még nem tudtam, hogy miért is az) melletti utcában béreltünk szobákat, így fél percet sem kellett sétálni, hogy kiérjünk a Djemma el Fna külön mese világába. Hotelünk legjobb része (az udvaron található virágzó narancsfák mellett) a tetőterasz, ahonnan rálátunk a városra, hogy álmodozva sörözzünk… (Sly barátom zenelejátszó szerkezetén és a magával hozott kis hangfalaknak hála előszeretettel hallgattuk a Ladánybene 27, Fürdik a lelkem nagysikerű muzsikáját). Az alkohollal óvatosan kell bánni muszlim országokban. Marokkó picit liberálisabban áll ehhez a témához, ez nem jelenti azt, hogy nyilvánosan lehet inhalálni a különféle nedűkből. A helyi szupermarket láncban (Marjane) viszonylag könnyen beszerezhető a rövid italtól a boron át a sörig minden (kivételt képez a Ramadán időszaka, sajnos volt szerencsém „belefutni”). Inni nem csak gyomorfertőtlenítés céljából érdemes, hanem egy bizonyos embertömeg és a hozzá járuló örült világ elviselése vagy éppen szebbnek látása céljából is. :)
-tevegelni bárhol, bármikor lehet...-
Minden utazó előszeretettel meséli a fosós történeteit, amik utólag viccesen hatnak, de a trip során azért okoz némi kellemetlenséget, így az első napokban kerültük a főt birkafejet, különböző beleket, csigalevest és az ehhez hasonló íncsiklandozó falatokat (igen, igen birka szemet sem ettünk). Sly tanácsára a számomra elég furcsának ható kombinációban tálalt túrós-mézes omlettet reggeliztünk, ebédre meg jól átsütött kebab féléket nyomattunk. Mielőtt délnek vettük az irányt kis lazulásra kerítettünk alkalmat, a város külső részén egy kisebb „palotában” zenés, hastáncos műsort néztünk, ami egyikünkre sem tett mély benyomást...
-azok az afrikai naplementék-