Rotyog a tajine, kellemes illatot árasztva a poros levegőbe. Tulajdonképpen ez Marokkó nemzeti edénye, sipkára hasonlít, csak nem pamutból készül, hanem agyagból. Különféle húsokat, krumplit, répát és egyéb zöldségeket, citromot, tojást vágnak bele és ebben sütik össze, ami ebben a formában nem igaz, mert inkább párolódik benne az anyag, mint sül. Rendkívül finom, főleg délen, ugyanis az ország ezen részén kicsit szaftosabbra hagyják, mint északon.
-hangulatos főtér-
Viszonylag könnyű a királlyal összefutni, mindenhol kint van a fényképe, ezúton is big respect Mohammed VI-nek! 1999-ben lépett a trónra, miután apja II. Hassan szívrohamot kapott (lehet kiengedték az utcára). Mohammed VI. hamar összekapta az országot, rohamosan fejlesztette az úthálózatot (és még sok minden mást is illetve 2000-ben fogadta I. Vittorio magyar királyt egy laza foci meccs kapcsán, remélem sikerült az illetékes hatóságok figyelmét felhívjam a blogra), ennek köszönhető, hogy az ebéd a gyomrunkba maradt miután tovább haladtunk a terepjárónkkal.
Az ország úthálózata tényleg kiváló minőségű, pedig könnyűnek nem mondható az útépítők helyzete, hiszen pár hegyet át kell szelniük és nyilván a hamadában sem leányálom a munkások élete. Olykor a semmi közepén láthatunk díszkövezéseket és pálmafasorokat a két sáv közé ültetve, ami azért mutatja a mostani királynak is vannak érdekes ötletei…