Szokásomhoz híven körülbelüli tervekkel, de amúgy az orrom után láttam neki a város felfedezésének. Az első nap annyira tele volt élményekkel és megőrzendő pillanatokkal, hogy este vásároltam is egy noteszt, melybe lejegyeztem címszavakban ezeket – az útinapló azóta sem készült el, de a lista megmaradt. Lássuk a legmaradandóbb képeket!
A zöldfelületek mindig előkelő helyen szerepelnek az úticéljaim közt, mégsem a Hyde park lett a kedvencem. A Buckingham palota érintésével lehet eljutni a St. James parkhoz, mely a többi londoni parkhoz képest kicsinek számít, mégis egy gyöngyszem! Tó terpeszkedik a közepén, partján egyetértésben mindenféle vadkacsa, réce és lúd, akár sirályok is. Na és persze mókusok, melyek szívesen elfogadnak az arra járók kezéből egy-két finom falatot. A központ felé sétálva mindez mögött kibukkan a London Eye, és a Lovasőrök rezidenciájának tornyai, kupolái, mint valami mesedíszlet…
Ez az érzés több ponton is elfogott az olyan viktoriánus-gótikus épületek mellett elhaladva, mint London ikonjai: a Parlament, a Big Ben és a Tower Bridge. A városképhez viszont ugyanúgy hozzátartozik a Hagyma (Onion), azaz a London City Hall épülete, mely néhány másik
üvegcsodával együtt a Temze déli partján, pont a híd mellett csücsül. Túloldalról visszaköszön Norman Foster építész másik alkotása, az Uborka (Gherkin), ami azonban már a City-ben található különleges felhőkarcoló gúnyneve. A régi és új ilyen találkozásaira még sok helyen rá lehet bukkanni.Sötétedéskor a Piccadilly-t vettem célba útikönyvem tanácsát megfogadva: a színházakkal, mozikkal teli negyed a neon-fényárban mutatja érdekesebb arcát. Innen sikerült elkeverednem China Town-ba. Éttermek, kirakatukban lógó egész kacsákkal és tintahalakkal, masszázs- és akupunktúra szalonok, keleti orvosságos üzletek sorjáznak egymás után a kis utcákban, melyeket belengenek a konyhákról kiszökött egzotikus illatok…tényleg egyik másik világban találtam magam.
Bár a központ jól bejárható gyalogosan, kár lenne kihagyni egy kört a piros Doubledecker-eken! A klasszikus (Routemaster típusú) buszokkal 2005 óta már csak két vonalon lehet találkozni: a 15-ös járat a Trafalgar Square és a Tower közt jár, érintve St. Paul’s katedrálist, így ideális városnézéshez. A Tower-től visszafelé választhatjuk akár a vízi utat is: a Thames Clippers fedélzetén a London Eye-hoz hajózhatunk le. Érdemes mindezt Oyster kártya birtokában megtenni, így csak egy érintés jegyvásárlás, és még olcsóbb is. Csak ne felejtsétek el visszaváltani hazautazás előtt valamelyik metróállomáson, mint én – vagy megtartani legközelebbre!
Írta és fényképezte: Fórizs Beáta
