Ahogy haladunk a hegyvidék felé fokozatosan csökken a napsütés, az őszi hangulatú tájat a hóval borított háztetők kezdik felváltani. A túra kiinduló pontjához érve már nem lehet kérdés a szállingózó hóesésben, jó szolgálatot fognak tenni az égszínkék hótalpaink. Az idő roppant kellemes, mondhatni igazi túraidő. Első célunk az 1924-ben alapított Stefanika menedékház elérése, ami a téli útvonalon jelentős szintemelkedés leküzdése után lehetséges. A nyári laknak épített ház, manapság már egész évben várja az idelátogató turistákat. Nyolc ágyas szobákban hajthatjuk álomra a fejünk, reggelivel mindez össz-vissz 14 euró. Innen bő egy óra a Gyömbér 2043 méteres csúcsa. A feljutás télen embert próbáló, mivel jelentős kaptatón haladunk felfelé a gyakran lejegesedett gerincen. Az erős szél is igyekszik a kedvünket szegni, de a csúcskereszt és a jeges téli világ látványa megéri a gyötrelmeket! Szédítő panoráma tárul elénk az Alacsony-Tátra legmagasabb pontjáról.
Naná, hogy a fényképező gépem a menedékházban maradt… Kellemes tempóban, 45 perc alatt vissza lehet érni a házhoz, hogy az átlagban 6-8 euróért kínált főtelek közül válasszunk egyet vacsorára. Füldugót mindenképp érdemes magunkkal hozni ezzel elrontva a nyolc ágyas szoba révén kínált koleszos feelinget… :)Másnap következett az igazi vadregényes túra, az érintetlen friss hóban ropogtattuk a hótalpaink. Az erdő meseszép ilyenkor, az útvonalak kivehetetlenek így az ősi megoldás marad menni a helyesnek vélt irányba és cikk- cakkozni a fák mellett… Persze, hogy szakadó hóesésben… :)
Kapcsolódó írások: "A Mátránál magasabb a Tátra", A Tengerszem-csúcs.
