Vonattal érkeztünk Jaipurba. Talán ez a legegyszerűbb formája a közlekedésnek Indiában, ha hosszú távokban gondolkozunk mindenképp. Jegyet vásárolni nem oly egyszerű, a rendszer átlátásához kis idő szükséges, illetve pár „negatív” tapasztalat és utána sem szabad elfeledni, az indiai vasút mindig tartogat meglepetéseket. Az éjszakai vonatok a AC3 kategóriától kezdve, ideálisak a kilométerek leküzdésében, a szállás árát is megspórolják nekünk. India legnagyobb munkáltatója a vasút, az angolok egyik kellemes hagyatéka. Tiszta lepedő, párna és pokróc vár bennünket a kabinokban, panaszra nem lehet ok, már csak imádkozni kell, hogy ne egy horkoló arcot kapjunk magunk mellé illetve ne járkáljon ordibálva öt percenként a teahordó emberke, hogy CAJ, CAJÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ…Jaipur más. Azt gondoltam Delhiben élnek a világ legerőszakosabb emberei, akiket képtelenség lerázni. Tévedtem. Harmadszor járok India utcáin, de sikerült meglepnie a városnak. Az természetes, hogy a taxis és a szállásfelhajtó éhes hiéna módjára viselkedik, de hogy az egész város a „nyakamba” ugrik, meglepő… Csontozzuk ki a fehér turistát, hisz arannyal tömöttek a zsebei. Sajnos a valóság másképp fest a legtöbb hátizsákos turista -mint én is- fillérekből igyekszik kihozni az utazását. Persze, itt el lehet morfondírozni azon, hogy helyi viszonyok közt azok a fillérek is komoly vagyonnak számítanak.
