minaret collapse

Épp a CNN Inside Africa című műsorát néztem, mikor felfigyeltem az alsó futó szalagon a pár mondatos hírre: 41 halott egy marokkói minaret összeomlásánál. Érdeklődve vártam a további fejleményeket. Sajnos a magyar híradásokat nem volt alkalmam figyelni, így nem tudom egyáltalán megjelent -e Magyarországon.
CNN és az Al Jazeera weblapja közöl infókat az esettel kapcsolatban, amik a következőek: a baleset a nagy esőzés miatt következett be Meknes városában, több mint 400 éves minaret dőlt össze aminek következtében 41 ember halt meg, a sebesültek száma pedig meghaladja a 80 főt. Sajnos a lehető legrosszabbkor történt a szerencsétlenség, a pénteki nagy ima napján (ilyenkor szinte megáll az élet és mindenki a mecsetekbe igyekszik).
A fővárostól 140 km-re fekvő várost a héten további heves esőzések fogják áztatni, amik nehézkessé teszik a romok eltakarítását. Nagy gépekkel amúgy sem lehet megközelíteni a mecsetet, mivel szűk sikátorok veszik körül, ezért marad az emberi erő.
VI. Mohammed miniszterei a hétvégén meglátogatták a katasztrófa helyszínét, ahol kijelentették az eredeti állapotok szerint fogják helyreállítani a minaretet.

kép: tv5.org

helyzetjelentés

Sikerült végre egy elfogadható árban lévő szállást találni Isztambulban. Jómagam nem szoktam ilyen luxushoz, amit a szoba ára tartalmaz (saját tusoló, wc, reggeli, adók). Mindezt 39 euróért, két főre, 2 percre a Hagia Sophia-tól.
Olcsónak továbbra sem tartom, meggyőződésem lehet kedvezőbb áron találni szállást, de nem szeretném, ha ezen csúszna el a hangulat... (lévén a barátnőmmel utazom)
A repülőjegyek ezen a héten elszálltak, már nem lehet 45.000ft alatt beszerezni őket. Jó üzletet kötöttem, 25.000-ért. Remélem őszre visszatérnek a barátságos árak, mivel Isztambulból 126 dollárért el lehet utazni Teheránba a Trans-Asia Express-el. Ez pedig erősen szerepel az év végi tervek között!!!


A héten a fő feladat, a nyári (augusztus 14-29) andalúziai út előkészítése! Örömmel vetem magam bele, ennek a gyönyörű vidéknek a tanulmányozásába. Akit érdekel az út, figyelje az Eupolisz utazási iroda weblapját!

Fez

Fez vagy Fes. Első látogatás során ez a város is kiverte a biztosítékot. Marokkó harmadik legnépesebb települése, középkori medinája talán a világ legnagyobb épségben maradt belső városrésze. Az autókat a szűk sikátorok végett nem lát az idelátogató, pár csacsival azonban meg kell küzdenie mindenkinek. (az elsőbbség az övék!)

beszédes tábla

Fes talán Marokkó leginkább lüktető és vibráló városa. Pont ez akadályozott meg abban, hogy elsőre felvegyem a ritmust, délről érkeztem egy nyugodtabb, csendesebb vidékről, ahol berberek laknak, míg Fesben főleg arabok élnek. Teszik ezt teljes békében egymás mellett. Kialakult egy rend az országban, több száz évvel ezelőtt, ez a mai napig fent is maradt. Nagyon, de nagyon egyszerűen megfogalmazva: az arabok kereskednek illetve vezetik az országot, míg a berberek nyugodtan élnek vidéken és inkább a földdel foglalkoznak.
Rengeteg gyermek szaladgál az utcákon, az egész országra jellemző, hogy a népesség rendkívül fiatal, ami sejtésem szerint az elkövetkezendő évek problémájához fog vetetni. Persze, ahogy megismertem őket lesz megoldás erre is. (No problem my friend! - Jajjj, de sokat hallottam ezt a mondatot! És gondoskodtak róla, hogy ez így is legyen!)

jellemző kép

A város medináját az UNESCO világörökség részévé nyilvánították. Fentebb említettem a szűk utcákat, amik lehetetlenné teszik a közlekedést. Ki gondolná, hogy ennek olyan következményei vannak, hogy nem lehet otthon tűzhely?! Az ok prózai, ha meggyullad valami lehetetlen eloltani. Így gyakran látunk helyieket tepsivel sétálni, ahogy ellenőrzött sütödékbe viszik az élelmiszert.
A rengeteg látnivaló közül a Madrasa Bou Inania volt a legnagyobb hatással rám. A 14. században épült főiskola a legkifinomultabb mór építészeti remekmű. A lenti képen jól láthatóak a cédrusfa-faragások, amik egyedi hangulatot kölcsönöznek a medreszának.

Madrasa Bou Inania

A hatalmas városkapuk mellett a különböző "negyedek" is elvarázsolják az itt lézengő turistát. Különálló egységet képeznek pl. a fazekasok, bőrdíszművesek-bőrfestők, kőfaragók stb... Közvetlen a sikátorokban dolgozzák meg a portékáikat, így mi is részesei lehetünk a folyamatoknak. Talán a leglátványosabb, ahogy a bőrfestők dolgoznak. A kedves olvasó örülhet, hogy az illatokat (ne szépítsük, szagokat) nem érzi. A gyomorforgató bűzt a "negyedben" osztogatott mentalevéllel lehet enyhíteni (nem ér semmit). Szebbnél szebb portékákat árulnak, elérhető árakon (természetesen alkudozni kötelező).

bőrcserzés bőrrel

Kapcsolódó írások: Nagyapám nyomában, Déli falatozás.

Marrakech II.

Az előző írásból lemaradt pár videó, amit most szeretnék veletek megosztani. Sajnos, mivel én tükörreflexes (-dehogy sajnos) fényképezőgéppel járom a "vidéket" nem tudok videókat rögzíteni, hosszas keresgélés után azonban rábukkantam azokra a képsorokra, amik nekem Marrakech-t jelentik.

Djemma El-Fna varázslatos hangulata:

Leírhatatlan érzés volt hajnalban erre ébredni:

Marrakech

Az Atlasz hegység lábánál elterülő "piros város" a Marokkóba látogatók egyik fő célpontja. Teljesen méltán. Első látogatásom során a lehető leggyorsabban szerettem volna elmenekülni, mikor másodjára jártam a városban egy kérdés motoszkált a fejemben, mit keresek itt?
A harmadik találkozásunk pedig igazán prímára sikeredett - megérintett az a fantasztikus hangulat, amit áraszt magából a település.
A város medinájában érdemes megszállni (100-120 dirham között mozognak a szoba árak). Teljesen más arcát mutatja a Marrakech nappal illetve éjszaka. Az általam legkedveltebb időszak az alkonyat, mikor a főtéren a számtalan "laci konyhás" kezdi beizzítani a sütőjét. Csigától kezdve a halakig illetve a csirkén át a kecskefejen keresztül megtalálható minden finomság...
A Djemma el Fna-n (főtér) napokat el lehet tölteni és még akkor is érik újdonságok az embert.

2009 augusztus - nagy vihar előtt (helyiek nem emlékeztek mikor volt utoljára eső)

Marokkó déli központjában a lakosság száma meghaladja az egy millió főt. A szukban (arab és a berber városok központi negyede) ma is 200.000 élnek. Rengeteg vasparipás (bringa, motor) illetve autós közlekedik örült módjára nem csak az utakon, hanem ahol épp a gyorsabb haladás reményében minimális területet vél fölfedezni (saját tapasztalat, magabiztosan haladj egy irányba, és hatszor gondold át az irányváltást).
Mivel Marrakech mindig is fontos szerepet töltött be az ország életében számtalan fontos műemlékkel rendelkezik. A központtól pár km-re (érdemes a petit taxik szolgáltatásait igénybe venni és pár dirham fejében velük utazni, az árat az elején kell tisztázni) található a Menara kert. Rám nem volt nagy hatással, mondjuk a háttérben lévő havas Atlasz hegység csipkés vonulata a pálmafás közegből csodálatosan mutat.

Menara Kert (2009 áprilisában)

Központi részről kiemelkedik a 12. században épült Koutoubia mecset (69m). Így igen jó tájékozódási pont az idetévedő turistának. A mecsetbe nem mehetünk be, ellentétben más muszlim országokkal itt csak a casablancai nagy mecset látogatható. Az egész városban a pálmafáknál magasabb épületet nem lehet emelni. Péntek a nagy ima napja, ilyenkor zsúfolásig megtelik a mecset, nem is érdemes lábatlankodni a környékén.

Koutoubia mecset

Folytatás: itt és itt. :)

minaret vs svájc

Sok port kavart a svájci népszavazás eredménye, ami arról döntött, hogy épülhetnek -e minaretek az alpesi országban vagy minden erre irányuló törekvést megakadályoznak.
57% a nemre szavazott. Ugyan Svájc nem tagja az európai uniónak, de mint európai ország döntött a nem mellett, számos társadalmi kérdést felvetve ezzel...
Pécs, Eger. Pécset gyermekkorom révén a minarettel, míg Egert a vár mellett szintén ezzel a szimbolikus épülettel kötöm össze. Talán azzal nem tévedek, ha ezek a műemlékek a mi kultúránkhoz hozzátesznek, mintsem elvesznek. (itt említem meg, ezek a minaretek a török Magyarországon való "tartózkodása" alatt épültek - kéretlen vendégek voltak, Svájcban ez nehezen elképzelhető, valakiknek be kellett őket engedni)
Visszatérve Svájchoz. Az én képzeletemben egy nagyon zárt ország rajzolódott ki, ahova munkavállalási és letelepedési engedélyt lehetetlen kapni. Sőt vízumot is nehézkesen.
Genf központi buszállomásán szálltam le, innen indultam a 15 percre lévő hostelembe. Már a buszon kiokoskodtam, hogy hogyan jutok el a szállásra mini térképem segítségével. Követtem is a tervet.
Az első utca amibe betévedtem csupa délkelet ázsiai bolttal volt tele, majd az utca végén elfordulva átértem a libanoni és szíriai üzletekhez, innen tovább haladva sikeresen beléptem az afrikai negyedbe. A marokkóinál sokkal zártabb csadoros nők sétáltak felém. Isten hozott Genfben, gondoltam magamba. (az országra jellemző ajándéktárgyak beszerzése sikeres volt, -a reptéren)
Genfi-tóban gyönyörködtem és élveztem a napsütést, mikor két úr beszélgetett előttem. Lassan mentem utánuk és hegyeztem a fülem.
A téma a következő: mit keresnek itt ezek a feketék? válasz: miért a románok? reakció: azok legalább európaiak...
A beszélgetés magyarul zajlott, két 56-ban országot elhagyó idős ember szájából. Ezek után délután csöndben üldögéltem a parton.
Másnap a reptér felé tartva az az érzésem támadt, hogy több törököt, arabot, afrikait és ázsiait láttam itt, mint svájcit. Világos, hogy ennyi ember nem szökhetett be a zöldhatáron...
Kíváncsian várom a következő években milyen események fognak történni ebben az alpesi országban, mert az nyilvánvalóan nem fog működni, hogy elvégzik a bevándorlók az alja munkát, amit már egy helyi sem hajlandó és ezért cserében...

Mont Blanc

Nagyon nehezen jönnek a gondolatok. Mikor leírom ezt a pár betűt (Mont Balanc), mindig egy különös érzés fog el. Belülről jövő csodálat, tisztelet és vágyakozás.
2009 egyik legnagyobb élménye a számomra az a közel két hét, amit ennek a hegynek a lábánál tölthettem.
Genfbe érkezett a repülőm, egy éjszakát a reptéren töltöttem. Reggel indult a buszom Olaszország felé, a cél, a Grand Paradiso megmászása volt (viszonylag "könnyen" abszolválható 4000m feletti csúcs az alpokban).
Innen vettem az irányt Franciaország felé, Chamonix-ba. a várost nyugodtan lehet a hegymászók paradicsomának nevezni. Kiváló kiinduló pont, hogy a környék számos csúcsát meglátogassuk legyenek azok kisebbek avagy nagyobbak.

háttérben a Mont Blanc (2009-ben készített fényképek közül a legkedvesebb)

mint a pók

Izgatottan várom már a tavaszt. Az utazások mellett egyéb terveket is szövögetek, amik a fotózással kapcsolatosak. Komolyabb szint eléréséig még rengeteget kell dolgozni, tanulni.
Lassan, tudatosan elkészíthető az a háló...