Fez

Fez vagy Fes. Első látogatás során ez a város is kiverte a biztosítékot. Marokkó harmadik legnépesebb települése, középkori medinája talán a világ legnagyobb épségben maradt belső városrésze. Az autókat a szűk sikátorok végett nem lát az idelátogató, pár csacsival azonban meg kell küzdenie mindenkinek. (az elsőbbség az övék!)

beszédes tábla

Fes talán Marokkó leginkább lüktető és vibráló városa. Pont ez akadályozott meg abban, hogy elsőre felvegyem a ritmust, délről érkeztem egy nyugodtabb, csendesebb vidékről, ahol berberek laknak, míg Fesben főleg arabok élnek. Teszik ezt teljes békében egymás mellett. Kialakult egy rend az országban, több száz évvel ezelőtt, ez a mai napig fent is maradt. Nagyon, de nagyon egyszerűen megfogalmazva: az arabok kereskednek illetve vezetik az országot, míg a berberek nyugodtan élnek vidéken és inkább a földdel foglalkoznak.
Rengeteg gyermek szaladgál az utcákon, az egész országra jellemző, hogy a népesség rendkívül fiatal, ami sejtésem szerint az elkövetkezendő évek problémájához fog vetetni. Persze, ahogy megismertem őket lesz megoldás erre is. (No problem my friend! - Jajjj, de sokat hallottam ezt a mondatot! És gondoskodtak róla, hogy ez így is legyen!)

jellemző kép

A város medináját az UNESCO világörökség részévé nyilvánították. Fentebb említettem a szűk utcákat, amik lehetetlenné teszik a közlekedést. Ki gondolná, hogy ennek olyan következményei vannak, hogy nem lehet otthon tűzhely?! Az ok prózai, ha meggyullad valami lehetetlen eloltani. Így gyakran látunk helyieket tepsivel sétálni, ahogy ellenőrzött sütödékbe viszik az élelmiszert.
A rengeteg látnivaló közül a Madrasa Bou Inania volt a legnagyobb hatással rám. A 14. században épült főiskola a legkifinomultabb mór építészeti remekmű. A lenti képen jól láthatóak a cédrusfa-faragások, amik egyedi hangulatot kölcsönöznek a medreszának.

Madrasa Bou Inania

A hatalmas városkapuk mellett a különböző "negyedek" is elvarázsolják az itt lézengő turistát. Különálló egységet képeznek pl. a fazekasok, bőrdíszművesek-bőrfestők, kőfaragók stb... Közvetlen a sikátorokban dolgozzák meg a portékáikat, így mi is részesei lehetünk a folyamatoknak. Talán a leglátványosabb, ahogy a bőrfestők dolgoznak. A kedves olvasó örülhet, hogy az illatokat (ne szépítsük, szagokat) nem érzi. A gyomorforgató bűzt a "negyedben" osztogatott mentalevéllel lehet enyhíteni (nem ér semmit). Szebbnél szebb portékákat árulnak, elérhető árakon (természetesen alkudozni kötelező).

bőrcserzés bőrrel

Kapcsolódó írások: Nagyapám nyomában, Déli falatozás.