Isztambul III. (társadalom)

Kelet és nyugat találkozása. Minden könyvben, filmben ezt lehet olvasni, hallani, ami Isztambullal foglalkozik. Iszonyat nagy közhely, de igaz. Az elmúlt harminc évben a város roppant mód fejlődött, és mára arra a szintre jutott, hogy az ide érkező európai turista otthonosan érezheti magát.
Azonban az elmúlt harminc év eredményei szorosan összeforrnak, a század eleji reformokkal, amit Mustafa Kemal (Atatürk) indított és vitt végbe az országban (Gergely-naptár, latin abécé használata, kalifátus eltörlése, törvények svájci példa alapján való megújítása és még hosszasan lehetne sorolni). A szekularizálás is az ő nevéhez fűződik, amivel végérvényesen lerakta egy nyugati ország alapjait.

amikor a nyugat találkozik a kelettel

Hosszasan lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jó vagy nem. Egyre erősebb a nyugati hatás, érződik ez a nők öltözködésén, a mecsetek viszonylagos ürességén és természetesen az árakon. A keleti hangulat már csak nyomokban felfedezhető a városban, hogy ez mennyire tragikus döntse el mindenki saját maga... Számomra az volt, de időközben rájöttem, hogy az ott élő emberektől, fiataloktól nem lehet elvenni a fejlődés a jövőkép lehetőségét pusztán azért, hogy a "roppant" fejlett nyugati társadalom időutazáson vehessen részt.
Ha elkerüljük a turisták által látogatott helyeket és igyekszünk a város mélyére jutni, akkor még megtaláljuk a helyiek által használt húspiacot, ahol levágott kecskefejektől, a kilóra kapható belekig és az utcán lógó nyúzott bárányig mindent láthatunk.

ritka látvány az "európai oldalon"

A közel 15 millió főt számláló Sztambulban a lakosság átlagéletkora 16 év. Ami mutatja, hogy rengeteg a fiatal és nem csak itt, hanem az egész országban. A jövőkép a hadsereg lehet számukra, amire a mai napig hatalmas pénzösszegeket mozgat a török kormány, a másik kiugrási lehetőség, hogy elhagyják az országot és külföldön telepednek le, erre ékes bizonyíték a közel 5 milliós Németországban található török közösség.
Terápiás hatással lehet az emberre, hogy morcos és rosszkedvű helyi arccal nem igazán találkozni, sőt kiemelném, hogy mindenből igyekeznek viccet gyártani és gyakran ismeretlenül is megtréfálják az embert az utcán! Ottlétem alatt csupa kedves és mosolygós helyivel találkoztam. Hiszem, ebben közre játszott, hogy hamar kiderült "madzsarisztánból" jöttem. A Hungary kifejezést el kell felejteni, a "madzsarisztán" amúgy is közelebb áll a valósághoz és higgyétek el, másképp állnak az emberhez, de erről később, majd bővebben...

papírzsebkendő árusítás... (beszédes arc)


Kapcsolódó írások: Damaszkusz, Albánia.
További képek: itt!

Isztambul II. (Aja Szófia)

Előző bejegyzésben a Kék Mecset kapott hangsúlyosabb szerepet, most viszont forduljunk 180° -ot.

Aya Sofya

Az Aja Szófia épülete tornyosodik előttünk. Meglepetést nem okoz, a tv műsorok alapján pont ilyennek képzeltem. Kopottas külsejével néz farkasszemet ez az ősi épület az oly impozáns és kecses Kék Mecsettel. Jól látható, hogy a középső "mag" köré folyamatosan építettek a különböző korokban. Talán pont ezért keltett bennem egy hányavetett érzést.
A "Szent bölcsesség templomát" szinte lehetetlen klasszikus formában lefotózni. Szügségeltetik hozzá nagylátószögű objektív, de ha ez rendelkezésre is áll, mindig lesz egy belógó elem (a hordákban közlekedő és idiótán viselkedő "ázsiai" turistákról nem is beszélve).
A Kék Mecsettel ellentétben itt már fizetni kell a bejutásért! Ez 20TL (1euró = 2TL). Komoly beléptető rendszerrel találkozik a jegyet váltó turista, a táskákat egy külön szalagon kell átküldeni, mi pedig egy fémdetektoros kapun haladunk át.

hatalmas belső tér

Belépés után a fent látható kép tárul elénk. Valahol olvastam, hogy márciusra eltűnnek az állványok, mint látjátok azok még stabilan ott álltak. Nyilván szebb lenne eme szerkezetek nélkül, de nem zavaróak és az élményből sem vesznek el semmit. Sajnos nem végeztem művészettörténész szakirányt az egyetemen (sőt a gimnáziumban sem kötött le a tantárgy), de néhol láthatóak a 6. századból ránk maradt díszítések azért megmozgattak bennem valamit. Ismerjük el őszintén, nem minden nap sétálhat az ember közel 1400 éves falak között (mióta is létezik Magyarország? - remélem, érzékeli mindenki...). Mint fentebb említettem az épületet folyamatosan bővítették, díszítették. A 15. században pedig jelentős változás állt be az Aja Szófia életében, az oszmánok dzsámivá alakították.

főkupola (belül Korán szövegek, oldalt 4db szerafin)

Nehezen találom a sorokat, közhelyesen hangzik, de tény, vannak dolgok, amiket át kell élni. Szemem hitetlenkedve pillant körbe, Krisztus ábrázolás és kalligrafikus korongok... II. Mehmed alakította át a templomot dzsámivá (1453. május 29-én elfoglalta, majd június 1 már mecsetként funkcionált). Becsületükre legyen mondva nem végeztek esztelen rombolást, tényleg csak a vallásukkal összeférhetetlen mozaikokat és freskókat tűntették el (korai multikulturális jelenség). A kivülről egységtelen épület belülről pont a sokszínűsége miatt kelt bennem (talán másokban is) egy megfoghatatlan, misztikus, de mégis egységes hangulatot.
Beléptem, láttam, győztem. Mosollyal az arcomon távoztam, és már az sem érdekelt, hogy öt perc alatt 10-en rontanak rám, hogy valamit eladjanak!

kalligrafikus korongok

További fényképek: itt!

Isztambul I. (Kék Mecset)

Hüdavedigar Cad 35 - Kafkas Hotel.
Végül erre esett a választásom (4-5 hotelbe szaladtam be). Itt tudtak 7 éjszakára szobát adni, amihez külön fürdőszoba tartozik, garantálták a forró vizet (Marokkó után ez fontos szempont), illetve még reggelit is tartalmazott az ár. 40 euró / szoba / éj. - végig kedvesek voltak és rugalmasak, szinte minden nap kitakarították a szobánk és új ágyneműt húztak -
Jah, és a fekvése: Kék Mecset 600m, Aja Szófia 500m, Aranyszarv-öböl 400m.
Másnapra pont ezeket terveztük körbejárni.
Első dolog amit meg kell szokni, a kaotikus közlekedés. Szükséges egy pár óra míg felveszi az ember a ritmust, aztán egy rém egyszerű szabályt kell követni: úgy is megállnak... Kivétel azért van, a busznak adj elsőbbséget!
Az Aja Szófia felé tartottunk, mikor belebotlottunk egy gyönyörű kútba, amiről kiderült Isztambul egyik legszebb csorgókútja. Fantasztikus precizitással van, mind a négy oldala megművelve, díszítve. - 1728-ban készült, török rokokó stílusban -

III. Ahmed kútja

Marokkóval ellentétben, ahol csak a casablancai II. Hassan mecset látogatható, Törökországban bárki betekinthet eme épületek világába. Számomra ezek a mecset látogatások jelentették a csúcspontot, és talán ezeket a pillanatokat is vártam a leginkább.

A Kék Mecset meghittségét sajnos pont a nagysága és a hírneve, ami elveszi. Rengeteg, ázsiai túrista ide-oda ugrál, hangoskodik és telibe vakuzza a körülötte lévő teret (nem vagyok rasszista, de néha csak a Romper Stomper filmjelenetei jártak az eszemben és komoly gondolkodásba ejtettek, hogy véghezvigyem őket...)
A Sultan Ahmet Camii (Kék Mecset) ingyen látogatható. 1609-1616 között építették. - csodálkozással fogott el, az építkezési idő rövidsége, ami nem csak erre az egy épületre jellemző -
A hat minaretes dzsámi építése ekkor komoly nézeteltérést okozott Mekkával, mivel úgy gondolták a mekkaiak, hogy velük akar rivalizálni Isztambul. A szultán ellenben kifogta a szelet a vitorlából, pénzt adott Mekkának, hogy húzzanak fel egy hetedik minaretet az ottani mecsethez.

Kék Mecset - igyekeztem nem túristás módon bemutatni

Minden muzulmán szent helyen a cipőt le kell venni magunkról, és zokniban avagy mezitláb belépni a szent helyre. Az iszlám kultúrában ez igen fontos, az egyik legnagyobb sértés, ha elmulasztjuk. A másik fontos dolog, hogy a hitetlenek (azaz nem muszlimok) csak a kijelölt helyen tartozkodhatnak a dzsámikban, türbékben stb. - ezeknek a dolgoknak sokan nem tulajdonítanak jelentőséget pedig pont ezek a "kis félreértések" okoznak kitörölhetetlen ellentétet muzulmánok és keresztények között -

A Kék Mecset belülről

Felejthetetlen élmények sorába tartozott a KM előtti padokra leülni naplemente idején, nézni a sirályokat, ahogy körüs körül vitorláznak a hatalmas kupolák körül. Akinek pedig nagy szerencséje van, pont ebben az időben csendül fel a müezzin imára hívó szava a minaretekből. Nekünk mázlink volt.

...a látvány magáért beszél...

Ajánlott írások: Isztambul (társadalom)

Isztambul (intro)

A vágyakozás, azt hiszem nyolc éves korom körül kezdődött. Már akkor is sok helyre szerettem volna eljutni, ezek közé tartozott Isztambul. Azóta eltelt pár év... de mikor is fordult a sztambuli látogatás komolyabbra?
A brüsszeli kis antikvárium filléres Lonely Planet - Istanbul című kiadványánál, amit 3,8 euró ellenében lehetett elhozni. Magamévá is tettem. A következő fontos momentum a történetben 2009 november 10 - 26.200 forintos áron (oda-vissza, illetékkel) sikerült beszeretni a MALÉV által kibocsájtott repülőjegyet.
Hűvös, de napsütéses márciusi reggelt írunk. Csomagjaink már készen állnak az utazásra, apukám segítségével jutunk ki Enikővel a ferihegyi 2B terminálhoz. A becsekkolás viszonylag könnyen megy, jó helyet is kapunk köszönhetően (talán) a Duna Club kártyának. Ezután következik csak a móka, az ezúttal is arrogáns és frusztrált airport dolgozókon való átjutás.
Kedvelem a MALÉV járatait, gépeit és szolgáltatásait. Világviszonylatban is megállja a helyét, de európai mértékben biztosan a top 5 légitársaság között van. Pici negatívum, ami most rontott az összképen: a megszokott napi sajtó elmaradt (oda-vissza). Pedig kedves gesztus volt, a milliárdos adóságba nem ez a pár újság viszi a céget. A másik feltűnő jelenség a sonkás szendvics hiánya, hideg élelem azért volt - sajtos szendvics formájában...
Borús idő fogadott bennünket az Atatürk Airport-on. Közönnyel vettem tudomásul, mostanában mindig rám jár a rúd. A repülőtér hatalmas és XXI. századi, úgyhogy az első benyomás rögtön pozitív.
Következő lépésünk a vízum beszerzése. Két opció létezik erre:
a) Budapesten Törökország nagykövetségén, ez 9000 huf / fő
b) Atatürk Airport -a mi esetünkben-, ez 15 euró / fő
10 percet sem kellett sorban állni a VISA pultnál és már be is ragasztották a belépéshez elengedhetetlen cetlit. Ezt a megoldást bátran ajánlom mindenkinek.
A belvárosba (Sultanahmet negyed) többféle módon is el lehet jutni. Taxival (25 euró), repülőtéri kisbusszal (ezek kötött időnként járnak, 15 euró) vagy tömegközlekedéssel. Nos, akkor írok pár szót az utóbbiról.
Haralimani állomáson szálltunk fel (ez a reptér), majd a másik végállomásig (40perc) utaztunk, ennek a neve Aksaray. Brüsszelben teljesen jól lehetett lógni a metrón, itt nem. 1,5 TL-ért vettem egy zsetont, ezzal lehet átjutni a forgókapun. A gyorsvasút néhol a föld alá bukik, egyébként pedig a felszínen süvít. Isztambul külső részét Kőbányához tudnám hasonlítani, egy "picit" rosszabb kivitelben. - érdekes látvány volt a panelházak közt lévő zöld területen kecskéket, bárányokat látni, ahogy épp nyugodtan legelésznek -
A végállomáson (Aksaray) át sétáltunk a 38-0a villamoshoz (Yusufpasa a megálló neve). Itt már tényleg erős késztetést éreztem a lógásra, ismét sikertelenül. Az összes villamosmegálló plekszivel van körbebarikádozva, a már jól ismert forgókapun lehet csak bejutni, 1,5 Tl-ért. - zsetonos megoldás ez is -
Felverekedtük magunkat a villamosra és 20 perc múlva a Kék Mecsetnél léptünk az aszfaltra, szemerkélő esőben, hidegben. Így arra gondoltam, nem keresgéljük a szállást, amit lefoglaltunk (1 éjszakára) és rögtönözünk...

... FOLYTATÁS (KÉPEKKEL) KÖVETKEZIK...

Gyömbér -képek-

a mínusz fokok és a szél sajnos nem jön át a felvételről

csak a szaunára tudtam gondolni

egy kis időre...

p a u s e

Holnap indulok Lengyelországba, egy kisebb tátrai kalandozásra. Az idő úgy néz ki ismét ellenem szegül, de bízom benne, hogy sikeresen rácáfol a legfényesebb égitest erre.
Vasárnap éjszaka érek vissza, kedd reggel utazom tovább Isztambulba. Egész március közepéig a Boszporusz partjánál fogom az időt elcsapni, így a blog egy picit szünetel. - kint nem szeretném erre elcseszni az időt -

!!! Március 18-től KÉPEKKEL és írásokkal jelentkezem !!!

Alacsony-Tátra: Gyömbér 2043 méter

Gyömbér. Alacsony Tátra. 2043m.

Ízlelgetem, ízlelgetem. Őszinte leszek, nem érzem a kihívást, jártam már magasabban illetve láttam szebb tájat is. (ezek az első gondolatok)

Hajnalban indulunk a tavaszias Magyarországról (közel 10 fok, eső) Szlovákia felé. Út közben a híradókban látott kép tárul elénk: hatalmas belvíz, megáradt patakocskák, amik jelen pillanatban komoly folyóknak tűnnek (a látvány tényleg megdöbbentő).

Megérkezésünkkor hóesés fogad, amihez lágy szellőnek nem nevezhető igen erőteljes szél párosul. A hótalpak felcsatolása után rögtön útnak is indulunk első célpontunk felé (Stefanika menedékház). Túra leírással nem szeretnék senkit untatni (tudjátok, hatalmas fenyvesen keresztül vezetett az utunk, a lábunk alatt ropogott a hó stb...).

Az időjárás 1500 métertől átváltott a ridegebbik arcára, megkínálta az orcánkat hatalmas széllel, amit havas-jeges hóval fűszerezett. Menet közben azon elmélkedtem, hogy nem csak "komoly" magasságban lehet elfagyást összeszedni. Aztán megérkeztünk 2043 méterre. Azaz "meghódítottuk" az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsát. Ez a mondat helytálló lehetne, de nem az. Helyesen - a Hegy felengedett bennünket a csúcsra! A természet ismét bebizonyította, hogy nem lehet lebecsülni és még kisebb magasságban is képes komoly magashegyi körülményeket prezentálni. Lefelé menet pedig meg is jutalmazott bennünket, felszakadt a felhőzet, kisütött a Nap és enyhült a szél ereje is. A látvány önmagáért beszélt...

Tanulságos nap volt, kemény fizikális kihívás felkapaszkodni a "tetőre", fantasztikus panorámát láttam, ami egy életre elraktározódott bennem.
Visszatérve az első mondatomhoz, megtanított a természet arra, hogy becsüljem minden egyes percemet, amit ott tölthetek a közelében!