Isztambul III. (társadalom)

Kelet és nyugat találkozása. Minden könyvben, filmben ezt lehet olvasni, hallani, ami Isztambullal foglalkozik. Iszonyat nagy közhely, de igaz. Az elmúlt harminc évben a város roppant mód fejlődött, és mára arra a szintre jutott, hogy az ide érkező európai turista otthonosan érezheti magát.
Azonban az elmúlt harminc év eredményei szorosan összeforrnak, a század eleji reformokkal, amit Mustafa Kemal (Atatürk) indított és vitt végbe az országban (Gergely-naptár, latin abécé használata, kalifátus eltörlése, törvények svájci példa alapján való megújítása és még hosszasan lehetne sorolni). A szekularizálás is az ő nevéhez fűződik, amivel végérvényesen lerakta egy nyugati ország alapjait.

amikor a nyugat találkozik a kelettel

Hosszasan lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jó vagy nem. Egyre erősebb a nyugati hatás, érződik ez a nők öltözködésén, a mecsetek viszonylagos ürességén és természetesen az árakon. A keleti hangulat már csak nyomokban felfedezhető a városban, hogy ez mennyire tragikus döntse el mindenki saját maga... Számomra az volt, de időközben rájöttem, hogy az ott élő emberektől, fiataloktól nem lehet elvenni a fejlődés a jövőkép lehetőségét pusztán azért, hogy a "roppant" fejlett nyugati társadalom időutazáson vehessen részt.
Ha elkerüljük a turisták által látogatott helyeket és igyekszünk a város mélyére jutni, akkor még megtaláljuk a helyiek által használt húspiacot, ahol levágott kecskefejektől, a kilóra kapható belekig és az utcán lógó nyúzott bárányig mindent láthatunk.

ritka látvány az "európai oldalon"

A közel 15 millió főt számláló Sztambulban a lakosság átlagéletkora 16 év. Ami mutatja, hogy rengeteg a fiatal és nem csak itt, hanem az egész országban. A jövőkép a hadsereg lehet számukra, amire a mai napig hatalmas pénzösszegeket mozgat a török kormány, a másik kiugrási lehetőség, hogy elhagyják az országot és külföldön telepednek le, erre ékes bizonyíték a közel 5 milliós Németországban található török közösség.
Terápiás hatással lehet az emberre, hogy morcos és rosszkedvű helyi arccal nem igazán találkozni, sőt kiemelném, hogy mindenből igyekeznek viccet gyártani és gyakran ismeretlenül is megtréfálják az embert az utcán! Ottlétem alatt csupa kedves és mosolygós helyivel találkoztam. Hiszem, ebben közre játszott, hogy hamar kiderült "madzsarisztánból" jöttem. A Hungary kifejezést el kell felejteni, a "madzsarisztán" amúgy is közelebb áll a valósághoz és higgyétek el, másképp állnak az emberhez, de erről később, majd bővebben...

papírzsebkendő árusítás... (beszédes arc)


Kapcsolódó írások: Damaszkusz, Albánia.
További képek: itt!