A brüsszeli kis antikvárium filléres Lonely Planet - Istanbul című kiadványánál, amit 3,8 euró ellenében lehetett elhozni. Magamévá is tettem. A következő fontos momentum a történetben 2009 november 10 - 26.200 forintos áron (oda-vissza, illetékkel) sikerült beszeretni a MALÉV által kibocsájtott repülőjegyet.
Hűvös, de napsütéses márciusi reggelt írunk. Csomagjaink már készen állnak az utazásra, apukám segítségével jutunk ki Enikővel a ferihegyi 2B terminálhoz. A becsekkolás viszonylag könnyen megy, jó helyet is kapunk köszönhetően (talán) a Duna Club kártyának. Ezután következik csak a móka, az ezúttal is arrogáns és frusztrált airport dolgozókon való átjutás.
Kedvelem a MALÉV járatait, gépeit és szolgáltatásait. Világviszonylatban is megállja a helyét, de európai mértékben biztosan a top 5 légitársaság között van. Pici negatívum, ami most rontott az összképen: a megszokott napi sajtó elmaradt (oda-vissza). Pedig kedves gesztus volt, a milliárdos adóságba nem ez a pár újság viszi a céget. A másik feltűnő jelenség a sonkás szendvics hiánya, hideg élelem azért volt - sajtos szendvics formájában...
Borús idő fogadott bennünket az Atatürk Airport-on. Közönnyel vettem tudomásul, mostanában mindig rám jár a rúd. A repülőtér hatalmas és XXI. századi, úgyhogy az első benyomás rögtön pozitív.
Következő lépésünk a vízum beszerzése. Két opció létezik erre:
a) Budapesten Törökország nagykövetségén, ez 9000 huf / fő
b) Atatürk Airport -a mi esetünkben-, ez 15 euró / fő
10 percet sem kellett sorban állni a VISA pultnál és már be is ragasztották a belépéshez elengedhetetlen cetlit. Ezt a megoldást bátran ajánlom mindenkinek.
A belvárosba (Sultanahmet negyed) többféle módon is el lehet jutni. Taxival (25 euró), repülőtéri kisbusszal (ezek kötött időnként járnak, 15 euró) vagy tömegközlekedéssel. Nos, akkor írok pár szót az utóbbiról.
Haralimani állomáson szálltunk fel (ez a reptér), majd a másik végállomásig (40perc) utaztunk, ennek a neve Aksaray. Brüsszelben teljesen jól lehetett lógni a metrón, itt nem. 1,5 TL-ért vettem egy zsetont, ezzal lehet átjutni a forgókapun. A gyorsvasút néhol a föld alá bukik, egyébként pedig a felszínen süvít. Isztambul külső részét Kőbányához tudnám hasonlítani, egy "picit" rosszabb kivitelben. - érdekes látvány volt a panelházak közt lévő zöld területen kecskéket, bárányokat látni, ahogy épp nyugodtan legelésznek -
A végállomáson (Aksaray) át sétáltunk a 38-0a villamoshoz (Yusufpasa a megálló neve). Itt már tényleg erős késztetést éreztem a lógásra, ismét sikertelenül. Az összes villamosmegálló plekszivel van körbebarikádozva, a már jól ismert forgókapun lehet csak bejutni, 1,5 Tl-ért. - zsetonos megoldás ez is -
Felverekedtük magunkat a villamosra és 20 perc múlva a Kék Mecsetnél léptünk az aszfaltra, szemerkélő esőben, hidegben. Így arra gondoltam, nem keresgéljük a szállást, amit lefoglaltunk (1 éjszakára) és rögtönözünk...
... FOLYTATÁS (KÉPEKKEL) KÖVETKEZIK...
