Marrakech

Az Atlasz hegység lábánál elterülő "piros város" a Marokkóba látogatók egyik fő célpontja. Teljesen méltán. Első látogatásom során a lehető leggyorsabban szerettem volna elmenekülni, mikor másodjára jártam a városban egy kérdés motoszkált a fejemben, mit keresek itt?
A harmadik találkozásunk pedig igazán prímára sikeredett - megérintett az a fantasztikus hangulat, amit áraszt magából a település.
A város medinájában érdemes megszállni (100-120 dirham között mozognak a szoba árak). Teljesen más arcát mutatja a Marrakech nappal illetve éjszaka. Az általam legkedveltebb időszak az alkonyat, mikor a főtéren a számtalan "laci konyhás" kezdi beizzítani a sütőjét. Csigától kezdve a halakig illetve a csirkén át a kecskefejen keresztül megtalálható minden finomság...
A Djemma el Fna-n (főtér) napokat el lehet tölteni és még akkor is érik újdonságok az embert.

2009 augusztus - nagy vihar előtt (helyiek nem emlékeztek mikor volt utoljára eső)

Marokkó déli központjában a lakosság száma meghaladja az egy millió főt. A szukban (arab és a berber városok központi negyede) ma is 200.000 élnek. Rengeteg vasparipás (bringa, motor) illetve autós közlekedik örült módjára nem csak az utakon, hanem ahol épp a gyorsabb haladás reményében minimális területet vél fölfedezni (saját tapasztalat, magabiztosan haladj egy irányba, és hatszor gondold át az irányváltást).
Mivel Marrakech mindig is fontos szerepet töltött be az ország életében számtalan fontos műemlékkel rendelkezik. A központtól pár km-re (érdemes a petit taxik szolgáltatásait igénybe venni és pár dirham fejében velük utazni, az árat az elején kell tisztázni) található a Menara kert. Rám nem volt nagy hatással, mondjuk a háttérben lévő havas Atlasz hegység csipkés vonulata a pálmafás közegből csodálatosan mutat.

Menara Kert (2009 áprilisában)

Központi részről kiemelkedik a 12. században épült Koutoubia mecset (69m). Így igen jó tájékozódási pont az idetévedő turistának. A mecsetbe nem mehetünk be, ellentétben más muszlim országokkal itt csak a casablancai nagy mecset látogatható. Az egész városban a pálmafáknál magasabb épületet nem lehet emelni. Péntek a nagy ima napja, ilyenkor zsúfolásig megtelik a mecset, nem is érdemes lábatlankodni a környékén.

Koutoubia mecset

Folytatás: itt és itt. :)

minaret vs svájc

Sok port kavart a svájci népszavazás eredménye, ami arról döntött, hogy épülhetnek -e minaretek az alpesi országban vagy minden erre irányuló törekvést megakadályoznak.
57% a nemre szavazott. Ugyan Svájc nem tagja az európai uniónak, de mint európai ország döntött a nem mellett, számos társadalmi kérdést felvetve ezzel...
Pécs, Eger. Pécset gyermekkorom révén a minarettel, míg Egert a vár mellett szintén ezzel a szimbolikus épülettel kötöm össze. Talán azzal nem tévedek, ha ezek a műemlékek a mi kultúránkhoz hozzátesznek, mintsem elvesznek. (itt említem meg, ezek a minaretek a török Magyarországon való "tartózkodása" alatt épültek - kéretlen vendégek voltak, Svájcban ez nehezen elképzelhető, valakiknek be kellett őket engedni)
Visszatérve Svájchoz. Az én képzeletemben egy nagyon zárt ország rajzolódott ki, ahova munkavállalási és letelepedési engedélyt lehetetlen kapni. Sőt vízumot is nehézkesen.
Genf központi buszállomásán szálltam le, innen indultam a 15 percre lévő hostelembe. Már a buszon kiokoskodtam, hogy hogyan jutok el a szállásra mini térképem segítségével. Követtem is a tervet.
Az első utca amibe betévedtem csupa délkelet ázsiai bolttal volt tele, majd az utca végén elfordulva átértem a libanoni és szíriai üzletekhez, innen tovább haladva sikeresen beléptem az afrikai negyedbe. A marokkóinál sokkal zártabb csadoros nők sétáltak felém. Isten hozott Genfben, gondoltam magamba. (az országra jellemző ajándéktárgyak beszerzése sikeres volt, -a reptéren)
Genfi-tóban gyönyörködtem és élveztem a napsütést, mikor két úr beszélgetett előttem. Lassan mentem utánuk és hegyeztem a fülem.
A téma a következő: mit keresnek itt ezek a feketék? válasz: miért a románok? reakció: azok legalább európaiak...
A beszélgetés magyarul zajlott, két 56-ban országot elhagyó idős ember szájából. Ezek után délután csöndben üldögéltem a parton.
Másnap a reptér felé tartva az az érzésem támadt, hogy több törököt, arabot, afrikait és ázsiait láttam itt, mint svájcit. Világos, hogy ennyi ember nem szökhetett be a zöldhatáron...
Kíváncsian várom a következő években milyen események fognak történni ebben az alpesi országban, mert az nyilvánvalóan nem fog működni, hogy elvégzik a bevándorlók az alja munkát, amit már egy helyi sem hajlandó és ezért cserében...

Mont Blanc

Nagyon nehezen jönnek a gondolatok. Mikor leírom ezt a pár betűt (Mont Balanc), mindig egy különös érzés fog el. Belülről jövő csodálat, tisztelet és vágyakozás.
2009 egyik legnagyobb élménye a számomra az a közel két hét, amit ennek a hegynek a lábánál tölthettem.
Genfbe érkezett a repülőm, egy éjszakát a reptéren töltöttem. Reggel indult a buszom Olaszország felé, a cél, a Grand Paradiso megmászása volt (viszonylag "könnyen" abszolválható 4000m feletti csúcs az alpokban).
Innen vettem az irányt Franciaország felé, Chamonix-ba. a várost nyugodtan lehet a hegymászók paradicsomának nevezni. Kiváló kiinduló pont, hogy a környék számos csúcsát meglátogassuk legyenek azok kisebbek avagy nagyobbak.

háttérben a Mont Blanc (2009-ben készített fényképek közül a legkedvesebb)

mint a pók

Izgatottan várom már a tavaszt. Az utazások mellett egyéb terveket is szövögetek, amik a fotózással kapcsolatosak. Komolyabb szint eléréséig még rengeteget kell dolgozni, tanulni.
Lassan, tudatosan elkészíthető az a háló...

szállás vadászat

Ezen a héten igyekszem lefoglalni a szállásunk a március közepén esedékes isztambuli kalandozásokhoz. Nos, nem voltam híve az internetes szállás vadászásnak, és ellenérzéseim igazolódni is látszanak, ugyanis szégyenletes pénzeket akarnak kicsikarni az emberből. Komolyan nem értem, hogy Madridban vagy Párizsban miért lehet olcsóbban szálláshoz jutni, mint Törökországban? (...)
Az ázsiai oldal megmenteni látszik az elképzeléseim és ezáltal a pénztárcánkat is. Persze, ez hosszas alkudozás árán látszik körvonalazódni. Nyugodtan legyen mindenki egy kicsit pofátlan, mert csak így úszhatja meg, hogy ne vágják át...

Hétvégén egy nagyobb fős társaságot kalauzolok a Lengyel-Tátrában (46fő), Zakpoane környékén. A szállás intézés itt egyszerűbben zajlott, de az elektronikus levelek olvasása lengyel földön sem erőssége az embereknek. Bízom a zökkenőmentes folytatásban!

kép: travelblog.viator.com/wp-content/uploads/2008/11/istanbul-tours.jpg

Tátra I.

Az első találkozásom a heggyel 2007 szeptemberére tehető, a Szlovák Paradicsomban túráztam. Egy kilátóponton láttam meg a Magas-Tátra vonulatait. Havas csúcsok, félelmetes sziklás vidék azonnal magával ragadott. Ezt a pillanatot tekintem első találkozásnak, a szerelem kezdetének.

2008 nyarán már a bakancsommal róttam az utat (lengyelországi részen). Kisebb és nagyobb területeket bejárva szívtam magamba a tátrai hangulatot. Kellemes perceket töltöttem a tengerszemek mellett, frissítő lábáztatással egybekötve, majd nekiveselkedtem a hágóknak, ahol a kitett sziklás részek csöppet sem ritkák (boldogság, láncok segítik az előrehaladást). Sietni nem kellett a lengyel oldalon viszonylag sok menedékház található, ahol a túrázó étkezni, éjszakázni tud. Választásom az 1500 méteren fekvő Murowaniec-menedékházra esett, itt egy éjszaka 40PLN-be kerül, konyhája jól felszerelt elérhető áron lehet vacsorázni, illetve hideg és természetesen meleg sör is kapható.

Az időjárásra jellemző, hogy pillanatok alatt bekövetkezik a változás. Egyik pillanatban még a Nap melegíti az arcunkat, majd 5 perc múlva hatalmas vihar kerekedik. Ilyenkor érdemes megvárni míg enyhül, sok baleset a vakmerőségből akad. Soha ne felejtsük el, a természet esősebb nálunk. Ugyan sokan nem szoktak, de érdemes magával vinni az embernek a következőket: fejlámpa, bicska, naptej, fejkendő és 1,5 liter víz. Téli körülményekről később írok.

Czarny Staw

A Zawrat-ról 2159 éterm

Széchenyi gyógyfürdő

a rég tervből valóság lett.
búcsú fürdőzésre indultam tegnap unokatestvéremmel. sikeresen elnyert egy féléves madridi ösztöndíjat, ami miatt nagyon büszke vagyok rá. választásunk a Széchenyi gyógyfürdőre esett.
fantasztikus érzés volt belépni Czigler Győző tervei alapján 1913-ban felépült épületbe. áradt a falakból a történelem, repítette a gondolatokat a messziségbe.
a katarzis kint következett be, mikor a 38c vízben, szakadó hóesés közben hosszasan beszélgettünk.
büszkék lehetünk, hogy itt budapest szívében egy világszínvonalú fürdőkomplexum található!

kép: kultura.hu