Sevilla, Spanyolország

Elképesztően nehéz post-hoz érkeztem, gyanítom nem is fogom tudni rendesen megírni. Córdoba mellett Sevilla az a város, amit a legjobban vártam, nem is okozott csalódást, egyszerűen odabassz! :) A külső kerületektől, az óvároson, a hangulatos tapas bárokon, a helyi kocsmákon át egészen a macskaköves utcácskákon szóló flamenco muzsikán azt éreztem, itthon vagyok… A város szívében diadalittasan áll a Santa Maria de la Sede, ami nem mellékesen a világ legnagyobb gótikus katedrálisa, és mintegy jó példája annak, hogy az iszlám vallást hazaküldték a 15. században az Ibériai-félszigetről. A katedrális főhajóját 100 év alatt húzták fel a korabeli mesterek, a mottó pedig a következő: „Olyan nagy templomot építünk, hogy aki látja, bolondnak nézzen bennünket.” Hogy ez mennyire sikerült, mindenki döntse el maga. :)

A belépő 8 euró, akinek nem ér meg ennyit a látvány az hülye. Munkámból adódóan jártam már sok templomban, mecsetben és múzeumban, de amit ebben a „monstrumban” éreztem az leírhatatlan. Képzeljétek el azt, hogy ott álltok a fényképezőgéppel a kezetekben és a szemetekkel nem vagytok képesek a látványt befogadni, a lábaitok pedig a kőbe „gyökereznek”, az hogy készítsen az ember pár felvételt, esélytelen. Éreztem ezt én, akire a legkevésbé szoktak hatással lenni ezek az épületek… Logikusan, terv alapján végigjárni a katedrálist lehetetlen, akármerre néz vagy lép az ember belebotlik valami brutális, monumentális faragásba, festménybe, freskóba vagy éppen Kolumbusz Kristóf sírjába…

-Giralda-

A nyugalmat egyedül az ázsiai turisták zavarják, Andalúziában nem volt jellemző, hogy lépten-nyomon beléjük botoljunk, de Sevillát a játszóterüknek érzik. A katedrálisból pár perces sétával juthatunk föl a Giralda toronyba. A Giraldát 1184-1198 között építették az Almohádok és a marrakeshi Qutubiya-mecset minaretje lebegett példaként a szemük előtt. Hogy mennyire lenyűgöző arról a következő történet kering: mikor a települést megtámadták a keresztények, figyelmeztették az éppen uralkodó és a várost védő mórokat, ha a toronynak bármi baja esik, kivégzik őket… A felső részét (harang) már a spanyolok „eszkábálták” hozzá a 15. században, nem sikerült csúnyára…

-Plaza de Toros de la Maestranza-

A katedrálistól két-három perces sétára fekszik a Plaza de Toros de la Maestranza, a beugró 9 euró. Az ár véleményes, de ha már itt járunk…Ugyan a küzdőtérre nem lehet rálépni, persze azért egy gondolatot elmorzsoltam magamban, hogy akkor most Jimmy Jumpost játszom és meglebegtetem az Eupolisz zászlót a „szent” homokon, de győztek az ész érvek. A rondai mellett ez Spanyolország másik legrégebbi és talán legimpozánsabb arénája. Harminc percenként indulnak csoportok, amik elkalauzolnak a bikaviadalok világába és bemutatják a „háttérintézményeket” pl. az arénában található kis kórházat, oltárt…

-az oltár-

A legnagyobb szívás is Sevillában ért. Gondoltam eleget teszek a vágyaimnak és bekukkantok az Estadio Ramón Sánchez Pizjuán –ba. Így helyi buszra fel (asszem 1,1 euró a jegy), majd le. Kis keresgélés után rábukkantunk a stadionra (Dóri és Éva is velem tartott, ezúton köszi a türelmet az irányomba), akkor még nagy reményeket fűztem azon gondolatomhoz, hogy részt veszek a stadion látogatáson. Nos, itt ilyen nincs, de közölték velem, hogy karácsonykor be lehet kukkantani… Bánatunkban ebédeltünk egy jót a környéken, egy hangulatos és egyben autentikus kocsmában.

-a kis Jesus Navas-

Az elején említettem a hangulatos utcákat, a kedvenc rész egyértelműen a Barrio de Santa Cruz, azaz a Santa Cruz negyed. Szavakba nehéz önteni a hangulatát, a pofás kapualjakat és ahogy egyre haladunk beljebb a házakba, már-már egy új világ tárul elénk. Két, három órát biztos el lehet a kis sikátorokban időzni, beülni egy-egy bárba, földre dobálni a mogyoró héját vagy finom sherryt kortyolgatni, miközben kavarog körülöttünk az embertömeg. A negyed keleti szélén található a Casa de Pilatos (Pilátus háza). Feltétlen érdemes bekukkantani (8 euró), mert a 15. században épített ház különlegessége a mudéjár díszítő stílusra jellemző anyagok sokasságába rejlik, illetve kidolgozottságukban.

-ahogy haladunk...-

Az Alcázar közvetlen a katedrális mellett van, szintén egyedi hangulattal és máshol nem fellelhető élményfaktorral hálálja meg a belépést! A város másik gyönyörű épületegyüttese a Plaza de Espana, amit a Parque Maria Luisa-n keresztül érdemes megközelíteni főleg nyáron, a nagy melegben! :) Eddig mindig azt írtam dobjátok el a könyvet és úgy nézzetek városokat, Sevillában ez nem járható út, vagyis egy napot könyvel a kézben érdemes abszolválni, a többit már lehet csatangolással tölteni, mert úgyis szembeköszön velünk ez a fantasztikus város!

- az Alcázar-

Kapcsolódó írások: Ronda, Córdoba.

Ronda, Spanyolország

Nyugodtan kijelenthető a mintegy 35.000 lelket számláló Ronda a spanyol armada egyik legszebb zászlóshajója. Rengeteg prospektusban és országimázs videóban tűnik föl a város, már-már hihetetlen látószögben bemutatva, ezáltal nagy várakozást keltve az idelátogatóba.

Egyértelmű, hogy ami elsőre a szemeink elé villan a Rio Guadalevín sziklás szurdoka, ami az El Tajo felett fekszik. A látvány önmagáért beszél, ami a fokozhatatlant még tovább lendíti, a Puente Nuevo, ami a legkeskenyebb részén íveli át a szakadékot, ezzel összekötve a „két városrészt”. A város fő látnivalói a szurdok déli oldalán fekszenek, az óvárosban. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy nem csak a szurdokra korlátozódik Ronda. Egész egyszerűen zseniális a hangulata, a szűk utcácskákban megbújó épületek, házacskák, ablakok, ajtók ontják magukból azt a pici pluszt, ami megkülönbözteti Rondát, más spanyol városoktól.

-utcarészlet-

1785-ben nyitott a nagyközönség előtt a méltán világhíres Plaza de Toros, ami az évszázadok folyamán rengeteg nagy csatát, küzdelmet, halált és tapsvihart zárt a falai közé. A spanyol bikaviadal kialakulásába elvitathatatlanul a legnagyobb szerepet betöltő Romero család is ebben az arénában varázsolta el a közönséget, olyan újításokat megteremtve, mint a modern, gyalogosan megvívott bikaviadal. A Sevillában található arénával szemben, itt ráléphetünk a küzdőtérre, ami elsőnek nem tűnik nagydolognak, de higgyétek el emlékezetes pillanat lesz. Az elmúlt években pedig egy nagyszerű múzeumot is kialakítottak, ahol rengeteg ruhát, kelléket és fényképet csodálhatunk meg, köztünk a híres rajongókét is pl. Orson Welles vagy Hemingway. 2010-ben 6 Euróba "fájt" a beugró az arénába. :)

-Plaza de Toros-

Ronda szépsége és hangulata miatt igen felkapott város, nagyon sokan szaladnak fel a tengerpartról, hogy eltöltsenek pár órát a történelemtől átlengett falak közt. Nem feltétlen itt érdemes beülni a tapas bárokba, éttermekbe, ugyanakkor ki lehet fogni elfogadható áron (8 Euró) turista menüket, és ha már erre „vetemedünk” a gazpacho levest ne hagyjuk ki! :)

További képek: itt! :)

Provincia de Cádiz, Spanyolország

Cádiz: Európa egyik legrégibb városa, innen indult el Kolumbusz a második és negyedik expedíciójára és később ide érkeztek a „véres” aranyak Dél-Amerikából. A 18. században az ország legjelentősebb és egyben legtehetősebb városai közé sorolhatjuk Cádizt. Joggal várnánk el, hogy ennek valami nyoma legyen, de nincs. Azonban a régi kikötői feelinget a mai napig érezni lehet a levegőben. Az óvárosi rész lepukkadt, néhol már-már várnám, hogy a szennyvíz csordogáljon a lábam mellett és kétes alakok kínáljanak hasissal a kapualjból. Rosszarcú figurák nincsenek, de gaditanók vannak. Így hívjuk a 60-as évekből itt ragadt hippi figurákat, akik a mai napig igen szabad szellemben élnek, nyitottak a különböző kultúrákra és a cigaretta és a boros üveg általában a kezükben leledzik a nap bármely szakaszában. Igazán kedvesek és eredeti figurák, de hogy miből élnek arra nem sikerült rájönnöm… Cádiz különös hangulatához ők szervesen hozzátartoznak, nélkülük megszűnne létezni a város.

Jerez de la Frontera: A rómaiak Xeres néven ismerték, a mórok Sheriss formában használták, majd az élő nyelv lassan Jerezre változtatta a város nevét. Felejtsük el a lovakat, a footballt és a Forma-1-es pályát. Ez mind háttérbe szorul a világ legnagyszerűbb bora mellett!
A nemzetközi jog szerint egy bor csak akkor kaphatja meg a sherry címkéjét, ha a Jerez de la Frontera, Sanlúcar de Barrameda és El Puerto de Santa Maria városok közt elterülő háromszögben termelték. Három féle szőlőből készül a palominóból, ami a sherry alapja illetve két különböző fajtával ízesítik, muskotályos szőlővel és a Pedro Ximénezzel. Gyártási metódus pontos megismerése végett érdemes felkeresni egy bodegát, 2010-ben a González Byass-nél (Tio Pepe) egy nagyon kedves magyar idegenvezető hölgy kalauzolt.

-Tio Pepe mindörökké!!!-

1580-90-es évektől vált ismert és népszerű itallá, mikor Sir Francis Drake sorozatosan támadta meg Cádiz kikötőjét a nedű miatt, azóta az angolok ezen ital legnagyobb fogyasztói! Az utak mellett számos helyen láthattok fémből bika sziluetteket, ezeket az 1950-es évektől az Osborne sherrytermelő cég állítatta, majd 1980-as évektől betiltották Spanyolországban az útszéli reklámokat, ekkor a sziluett alatt található Osborne feliratot leszedték, de a hatóságoknak ez sem volt elég a bikákat is el akarták tüntetni. Ezen a ponton elszabadultak az indulatok és a spanyol nép felháborodásának köszönhetően a bikák kint maradhattak, mára az eredeti 500-ből kb. 100 a helyén áll.

-San Salvador katedrális-

Tarifa: Élhető kisváros, aminek egy oldalát az Atlanti-óceán míg másik oldalát a Földközi-tenger mossa. Világszerte ismert a szeles partjáról, ami kifejezetten kedvez a Kite-Surf –ért rajongóknak. Ha pedig inkább sziklát másznánk a közeli hegyekben remek falak állnak a rendelkezésünkre. Egyik legnagyszerűbb élményem az itten éjszakai fürdőzés az óceánban miközben a teli Hold világított ránk és Afrika fényei szűrődtek át a túlpartról. Vagány fiataloknak kötelező, kihagyhatatlan!

Córdoba, Spanyolország

Córdoba tartomány legfőbb látnivalója maga Córdoba. A gazdag múltra és mesés történelemre visszatekintő város, ami egykor al-Andalusz központja volt, ma is mély nyomokat és kellemes élményeket hagy az idelátogatóban. Különös hangulatát talán az adja meg, hogy egyszerre falusias, családias és egyben urbánus. A települést Kr.e. 152-ben alapították a rómaiak (peeeersze), hogy később itt születhessen Seneca és Lucanus. 711-ben Córdobát is elérte a muszlim hatalom keze és ennek a csodás birodalomnak a fővárosa lett az Ibériai-félszigeten.

-Puente Romano azaz a római híd-

A Guadalquivir folyó partján elterülő város fénykora III. Abd ar-Rahmán (912-61) uralkodására tehető, akkoriban Nyugat-Európa legnagyobb települése a maga 100000 és 500000 közé saccolt lakosával. Mivel a muszlim világ európai központja, így számtalan mecset, csillagvizsgáló, könyvtár és egyetem gondoskodott a kulturális fejlődésről. Ez az intellektuális hatás a mai napig érezhető… A csatangolást a Puente Romanon való átkeléssel kezdtem, amit már számtalanszor felújítottak, a legutóbbi szépítkezés gyanítom nem oly rég történt. A híd végén áll a Torre de la Calahorra időhiány miatt ezt kihagytam, tudjátok irány a Mezquita! :)

-a "nagymecset" előtt-

I. Abda r-Rahmán alapította 785-ben egy vizigót templom helyén. 10. század végére nyerte el a végleges formáját, akkor 23000 négyzetmétert foglalt el, 1293 oszlopot tartalmazott (mára 856 maradt). A békésnek cseppet sem mondható al-Manszúr mikor lerombolta a Santiago de Compostela-i katedrálist, keresztény rabszolgákkal Córdobába vitette a haragokat, majd fejjel lefelé felakasztva olajmécsesként használta őket a Mezquitaban… Ebből a történetből is látszik, hogy itt minden csempedarab, minden oszlop és minden egyes kövecske árasztja magából a történelem lágy vagy éppen véres leheletét. A Puerta del Perdón lépünk be a Patio de los Naranjos azaz a Narancs-udvarba, ami a rituális mosakodás céljául szolgált. 2010-ben a belépő 8 Eurót kóstált, amihez csak annyit fűznék hozzá, életem legjobb ár-élmény „ticketje” volt! :)

-oszloperdő-

Nehéz szavakba önteni, hogy mit éreztem mikor az oszlopok közt bóklászva kattogtattam a fényképezőgéppel. Egybe biztos voltam és vagyok, lehetetlen fotókon vagy videón visszaadni a hely szellemét és monumentalitását. Hogy még elképesztőbb legyen a Mezquita arról 1236-ban gondoskodtak, mikor mecsetből székesegyházzá építették! Belső átalakítások révén egy hatalmas kápolnát „eszkábáltak” a belsőtérbe spanyol barátaink. I. Károly mikor meglátta a következő mondatok hagyták el a száját: „Önök tönkretettek valamit, ami az egész világon egyedülálló volt”. Halkan jegyzem meg, nem csúnya az a kápolna… :) Az út egyik legjobban várt pillanata teljesedett be ennek a lélegzetelállító épületnek a megtekintésével. Ne legyen kétségetek, a Mezquita mindenkiben katartikus élményt fog kiváltani!

-az a "csúnya" kápolna-

-formák-

Érdemes még az Alcázar de los Reyes Cristianos megtekintése, szintén belépős, szieszta idején zárva. Sajnos erre sem volt időm, majd legközelebb. Helyette inkább nyakamba vettem a város szűk utcáit, amit nem bántam meg. Judéria azaz a zsidó negyed felfedezése, a fehérre meszelt házfalak, virágokkal és kovácsoltvas kapukkal örökre az emlékezetembe ivódtak. Számtalan hangulatos tér is kialakításra került a városban, ahol igazán autentikus tapas bárokban lehet elcsapni az időt… Persze elmaradhatatlan a tinto de verano, amit a helyiek is előszeretettel fogyasztanak, vagyis csak ők, mert a turisták leragadtak a sangriánál…

-Judéria-

Córdoba az a hely, ami kihagyhatatlan! Egyszerűen muszáj ellátogatni ide, és higgyétek el meghálálja a város, örök élményekkel enged csak haza benneteket! Alig várom, hogy visszatérjek 2012-ben!!!

Ajánlott írások: Cazorla, Úbeda, Parque Cazorla, Córdoba, Cádiz, Ronda, Sevilla, Sierra Nevada.

Parque Natural de las Sierras de Cazorla, Segura y Las Villas, Spanyolország

Az egyszerűség kedvéért a címsort többet nem szándékozom leírni, pedig megérdemelné Andalúzia legnagyobb (Európa második legnagyobb) védet területe. Valami különös vonzerő lengi át a helyet, mert már évek óta vágyakoztam arra, hogy beléphessek ebbe a vadregényes vadonba. Arról, hogy ne legyen minden zökkenőmentes az időjárás gondoskodott. Esős reggelre ébredtünk, és úgy nézett ki ez az egész napunkat át fogja lengeni…

-túravezetői készülődés-

Mint ilyenkor lenni szokott (általában) a déli órákra kitisztult az idő és teljes ragyogásában élvezhettük a park lenyűgöző szépségét. A csipkés hegycsúcsok mellet (gyakran 2000 méter feletti magasságba emelkednek) az 1200 növényfaj gondoskodik arról, hogy minden percben rácsodálkozzunk a park egyedülállóságára. A növényvilág mellett természetesen a park rendkívül gazdag állatvilággal is rendelkezik és akkor még a kulturális múltról említést sem tettem. A gyalogtúra útvonalak többsége szurdokvölgyekbe vezet, így a lábunk elé is érdemes nézni, mivel számtalan csordogáló erecske és patak keresztezi az utunkat.


A nagy 2001-es tűzvésznek mára nyoma sincs, sőt a Naptól kiszívott andalúz táj közepette igen élénken hatnak az üdítő zöld színek árnyalatai. A túraútvonalak készítői jelesre vizsgáztak nálam, ugyanis remek érzés a forróság elől a hegyeken átvágó barlangszerű alagutakba „menekülni” és így folytatni az utunk immár, a Nap elől elbújva (fejlámpa ajánlott). Az alagutak „könnyed” kiépítéséhez nagyban hozzájárult, hogy az uralkodó kőzetanyag dolomitos-mészkő, nem pedig gránit.


Jaén tartomány keleti részén elterülő Parque Natural de Cazorla talán az egész provincia legszebb része. A hangulatos kis hegyi falvak mellett, a nagyobb városok közül Cazorlát és Úbedát érdemes felkeresni. Három napnál kevesebbet egyszerűen lehetetlen eltölteni ezen a vidéken… A tartomány adja a világ olívaolaj termelésének 10%-át, így mindenképp érdemes otthonunkba hazacsempészni egy üvegcse „Jaént”! :)
Az ide utazó örökre a szívébe fogja zárni a zord hegyvonulatokkal, olajfaligetekkel borított lankás dombságokat és a Guadalquivir forrásának vidékét! Én pedig tovább haladok a Guadalquivir mentén egész Córdobáig…

Úbeda, Spanyolország

Kedves barátom a minap mesélte, hogy látott kint Peruban egy újságot, amiben egy csodaszép város képeire bukkant. Erős késztetést érzett arra, hogy ellátogasson (hirtelen eszmélés)…

Mint kiderült, már volt ott, voltunk ott. A város nem más, mint Spanyolország legszebb reneszánsz épületegyüttesével rendelkező Úbeda. Útitervünkben ugyan nem szerepelt a városnak a felkeresése, de mivel esett az eső és ittunk volna egy jó fekete kávét, így megleptük magunk és a csoportot egy kétórás kitérővel Cazorla előtt. Megérte!

Éjszaka indultunk Barcelonából, így reggeli fények közepette pillantottam meg a legendás úbédai dombokat.

Legendás kifejezés használata azért indokolt, mert egy fiatal úbédai keresztény lovag lemaradt élete egyik nagyon fontos csatájáról, mert a muzulmán szeretőjével volt. Mikor III. Ferdinánd megkérdezte, hogy mégis merre járt, azt felelte: Uram, a dombok közt… Azóta, előszeretettel használják a következő kifejezést: „eltéved az úbédai dombokon”. :-) (ezt egyszer én is ki fogom próbálni) :)

Miután megcsodáltuk az olajfa ligetek sokaságát és átvergődtünk a közel 35000 főt számláló település külső részén a város szívében találtuk magunk a Plaza Vázquez de Molinán. Zseniális és egyben autentikus kávézót találtunk Gáborral, mindezt a kávéról már nem mondanám el nyugodt szívvel. Jellemző volt az utunkra, hogy minden városnézést egy bő fél órás kávézással kezdtünk, amit mindig a főtereken abszolváltunk. Higgyétek el ilyenkor lehet a legjobban megfigyelni a helyiek életritmusát, szokásait. De hogy én ne vesszek el a dombok közt, térjünk rá egy kis történelemre. :) 16. században egy helyi nemes embert I. Károly titkárának neveztek ki, majd unokaöccse követte őt a poszton, aki az állását II. Fülöp uralkodása alatt is megtartotta. Nos, ennek a két úriembernek köszönhető, hogy reneszánsz paloták és templomok sora épült a városban.

Egyszerűen imádok céltalanul bolyongani a spanyol városokban, élvezni az életet és magamba szívni az életörömöt, ami árad felénk. A gyönyörű spanyol lányokról, nőkről még nem is beszéltem... (azt hiszem erről külön post fog születni). 

A sok szép épület közt a legnagyobb benyomást a Palacio de Vázquez de Molina tette rám. Vandelvira építette 1562 körül Juan Vázquez de Molina számára. 2010-ben mint városháza funkcionál. Amit feltétlen érdemes még felkeresni az a Sacra Capilla de El Salvador, a Megváltó-kápolna. Ez sajnos belépős, emlékeim szetint 3 Euró. Cobos y Molina alapította 1540-ben, mint a család temetkezési kápolnáját, nem mellesleg ez volt Vandelvira első megbízatása a városban.

-Palacio de Vázquez de Molina-

Amúgy az UNESCO nem vacakolt a várost a Világörökség részének nyilvánította. Cazorlánál írtam a hiánypótlás kifejezést, nos Údédáról sem találni túl sok mindent anyanyelvünkön az interneten, még a Wikipedián sem...

Ajánlott írások: Córdoba, Sevilla, Sierra Nevada.

Cazorla, Spanyolország

Rendhagyó hiánypótlással kezdem a nyári spanyol kalandom „papírra” vetését. Cazorla városáról alig-alig van magyar nyelvű írás az interneten, sőt még a Wikipedia sem foglalkozik a településsel anyanyelvünkön.

-Jaén tartományban található a meseszép Cazorla-

Csaknem 9000 főt számláló település 885 méterre magasodik a tengerszint fölé, mintegy „főbejáratot” képezve Spanyolország legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkjának a Parque Natural de las Sierras de Cazorla-nak.
A fehérre meszelt házacskák, az ódon hangulatú keskeny macskaköves utcák egyedi hangulatot kölcsönöznek a domboldalra épült városnak. A főutcát megjelenésünkkor rögtön közlekedési káoszba taszítottuk, a város történelmi magjában pedig mopeden kívül nem ildomos mással közlekedni.
A település középső részét három tér határozza meg, ezek közül a legrégebbi és szerintem a leghangulatosabb a Plaza de Santa María, aminek sarkában található az Iglesia de Santa María (Szűz Mária-templom). 16. században építette Andrés de Vandelvira, amit aztán Napóleon csapatai leromboltak. Amit feltétlenül érdemes még megnézni a Castillo de la Yedra azaz a Yedra-vár. A váron belül kapott egy kis múzeum helyet, ami bemutatja a történelmi múltját a térségnek.

-lélegzet elállító látvány, Castillo de la Yedra-

Cazorla amúgy tipikusan az a város, ahol érdemes az útikönyvet a hátunk mögé hajítani és egyszerűen csak csatangolni kell az utcákon, mert a látvány a hangulat és az élet úgyis ránk talál! Ami viszont kötelező a Plaza de Santa Marían egy (na jóóóó, több) tinto de verano elfogyasztása! Utam egyik legkellemesebb élménye az volt mikor csöndesen üldögélve a tintom társaságában kémleltem a teret és az ott tébláboló öregeket...

-Plaza de la Corredera-