Kedves barátom a minap mesélte, hogy látott kint Peruban egy újságot, amiben egy csodaszép város képeire bukkant. Erős késztetést érzett arra, hogy ellátogasson (hirtelen eszmélés)…
Mint kiderült, már volt ott, voltunk ott. A város nem más, mint Spanyolország legszebb reneszánsz épületegyüttesével rendelkező Úbeda. Útitervünkben ugyan nem szerepelt a városnak a felkeresése, de mivel esett az eső és ittunk volna egy jó fekete kávét, így megleptük magunk és a csoportot egy kétórás kitérővel Cazorla előtt. Megérte!
Éjszaka indultunk Barcelonából, így reggeli fények közepette pillantottam meg a legendás úbédai dombokat.
Legendás kifejezés használata azért indokolt, mert egy fiatal úbédai keresztény lovag lemaradt élete egyik nagyon fontos csatájáról, mert a muzulmán szeretőjével volt. Mikor III. Ferdinánd megkérdezte, hogy mégis merre járt, azt felelte: Uram, a dombok közt… Azóta, előszeretettel használják a következő kifejezést: „eltéved az úbédai dombokon”. :-) (ezt egyszer én is ki fogom próbálni) :)
Miután megcsodáltuk az olajfa ligetek sokaságát és átvergődtünk a közel 35000 főt számláló település külső részén a város szívében találtuk magunk a Plaza Vázquez de Molinán. Zseniális és egyben autentikus kávézót találtunk Gáborral, mindezt a kávéról már nem mondanám el nyugodt szívvel. Jellemző volt az utunkra, hogy minden városnézést egy bő fél órás kávézással kezdtünk, amit mindig a főtereken abszolváltunk. Higgyétek el ilyenkor lehet a legjobban megfigyelni a helyiek életritmusát, szokásait. De hogy én ne vesszek el a dombok közt, térjünk rá egy kis történelemre. :) 16. században egy helyi nemes embert I. Károly titkárának neveztek ki, majd unokaöccse követte őt a poszton, aki az állását II. Fülöp uralkodása alatt is megtartotta. Nos, ennek a két úriembernek köszönhető, hogy reneszánsz paloták és templomok sora épült a városban.
Egyszerűen imádok céltalanul bolyongani a spanyol városokban, élvezni az életet és magamba szívni az életörömöt, ami árad felénk. A gyönyörű spanyol lányokról, nőkről még nem is beszéltem... (azt hiszem erről külön post fog születni).
A sok szép épület közt a legnagyobb benyomást a Palacio de Vázquez de Molina tette rám. Vandelvira építette 1562 körül Juan Vázquez de Molina számára. 2010-ben mint városháza funkcionál. Amit feltétlen érdemes még felkeresni az a Sacra Capilla de El Salvador, a Megváltó-kápolna. Ez sajnos belépős, emlékeim szetint 3 Euró. Cobos y Molina alapította 1540-ben, mint a család temetkezési kápolnáját, nem mellesleg ez volt Vandelvira első megbízatása a városban.
-Palacio de Vázquez de Molina-
Amúgy az UNESCO nem vacakolt a várost a Világörökség részének nyilvánította. Cazorlánál írtam a hiánypótlás kifejezést, nos Údédáról sem találni túl sok mindent anyanyelvünkön az interneten, még a Wikipedián sem...
Ajánlott írások: Córdoba, Sevilla, Sierra Nevada.
