Vonatozás a nagyvilágban

The Ghan, Ausztrália

Aki arra adja a fejét, hogy átszelje az ausztrál vadont bizony kemény fába vágja a fejszéjét. A mai napig egy kevéssé felfedezett terület, ahol az őslakosokon kívül kevesen igazodnak el.

Mára azonban ennek a földöntúli tájnak akad egy lényegesen egyszerűbb felfedezési módja, ami nem más, mint a vasút. Ausztrália két partját összekötő vasút három napos túrát jelent a résztvevőknek, ezalatt közel 2000 mérföldet tesznek meg a vadonban. A luxust persze nem kell nélkülöznünk, 24 órás mindenre kiterjedő szolgálat áll a rendelkezésünkre, míg a menün a kenguru sztéktől kezdve a különleges tengeri fogásokig minden szerepel.

Az észak felé tartó vasútvonal Adelaide városából indul, hogy a csodás vöröses hegyeken átkelve a hamisíthatatlan rozsdaszínű ausztrál vadonba érkezzen. Az első 75 évében a Ghan végállomása itt a sivatagban Alice Springsben volt, csak most építették ki a hálózatot egészen Darwinig. Az aktivitásról a menetközi megállók gondoskodnak, a turistáknak lehetőségük van teve szafarit tenni, illetve helikopteres kirándulásra is indulhatunk.

Tren Crucero, Ecuador

Nyugodtan mondhatjuk, hogy az Andokban technológiai csoda a vasútépítés. Ködbe burkolózó ősi városok, kanyonok és hatalmas hegygerincek alá bukó völgyek jellemzik az Egyenlítőn található országot. A hegyekben fekvő fővárosból (Quito) induló 280 mérföldes vonatút maga az álom. Négy nap alatt érünk a Csendes-Óceán partján elterülő Guayaquil városához, a régóta elhagyatott, de pár éve hatalmas felújítási projekten áteső vasútvonalon. Az arany és zöld füves Cotopaxi Nemzeti Park mellett elsuhanva drámaian köszön ránk az elhagyatott gleccser-kuppal rendelkező Chimborazo, Ecuador legmagasabb pontja. Az utazás csúcsa azonban a Devil’s Nose, ami egy fél mérföldes süllyedés, amit rövid táv alatt cikk-cakkozva abszolvál a vonat. Az egész út jó betekintést nyújt az ország ősi kultúrájába, és természeti szépségeibe.

 

California Zephyr, USA

Pár évszázaddal ezelőtt még közel sem örvendett a vasút nagy népszerűségnek az USA-ban. Kevesek kiváltságát jelentette az ilyenfajta közlekedés ám az évek múlásával egyre elterjedtebb lett az országban. A California Zephyr 1949-ban indult, hogy három nap alatt abszolválható legyen a Kalifórnia és a Szeles Város, azaz Chicago közti távolság, ami közel 2500 mérföldet ölel föl. Ezzel a leghosszabb vasúti utazást nyújtva az USA-ban és sokak szerint a legszebbet is. A Zephyr hét államon halad végig, számos történelmi és természeti látványosságot érintve, teszi ezt minden nap. Turista kabinjában panoráma ablakokon keresztül csodálhatjuk a tájat, a komfort fokozatot a minden irányban forgó székek növelik. Denver csodás hegyi tavai mellett, a Colorado folyó sziklás völgyében kanyarog a vasút, hogy végül a Utah és Nevada sivatagjaiban bukjon alá mielőtt az óceánparti San Franciscóba érkezik ezzel méltó véget adva a felejthetetlen utazásnak.  

A sivatagi Marokkó

Az apró homokszemekkel borítót táj látványáért utaznak sokan Marokkóba.

A milliónyi homokszemcse összeállva büszkén hirdeti az univerzum egységét és szépségét. 

A magával ragadó már-már romantikus hangulatú homoktenger különleges hangulatát a színekben rejlő melegség és a szél által formált egyedi képi világ teszi Földünk egyik legmisztikusabb helyévé.

Hisz kinek ne erednének meg a gondolatai egy sivatagi naplemente kapcsán? Klasszikus kép ez, amivel a nyugati turista szinte miden képeslapon találkozik. A Szahara kisebbik részét alkotják az ergek (ezek a klasszikus) homokdűnék, míg nagyobbrészt a hamada (kősivatag) jellemző földünk legnagyobb kiterjedésű sivatagára. Marokkó klasszikus sivatagi világa az algériai határ mentén terül el. Érdemes megemlíteni Merzouga és M'hamid parányi településeit, amelyek közvetlen közelében találhatóak a képeslapokról jól ismert hatalmas homokdűnék. 

A sárga ezer árnyalata mellett a fantasztikus kék színek fokozzák a megnyugtató színterápiás hatást. A sivatagba élő jellegzetes öltözetű törzsekre (berberek) szintén a kék ruházat a jellemző, illetve a filmekből híressé váló Közép-Szahara tuareg pásztoraira is. Az egységet csak a magányosan álldogáló pálmafák zöld „lombozata” teszi pikánssá. Földünk egyik legmostohább éghajlatával rendelkező területével azonban a természet előszeretettel játszik csúfos játékot. Gondoljunk csak a datolyapálma oázisokra vagy a gyönyörűséges sivatagi rózsákra, amik büszkén hirdetik az életet dacolva a zord körülményekkel. A folyamatos változások földjén, talán csak az élet iránti tisztelet ami örök. A nomád törzsek hosszú évtizedes harca a természettel csak a kölcsönös tiszteleten alapulva működhet. Marokkóban járva a turizmusból élő civilizált törzsekkel a legkönnyebb találkozni, igaz a sivatagi területek csak minimális részben lógnak át az ország határvonalán. Algériába és a környező országokban azonban még a mai napig érdekes találkozásokban lehet részünk a dokumentumfilmekből ismert beduin törzsekkel.

Tények:

Észak-Afrikában 12 országban terül el a Föld legnagyobb sivataga. Hosszúságát tekintve eléri a 4800 kilométert, míg széltében 1800 km hosszúságú. Legmagasabb pontja a 3415 méterrel a tengerszint felett elterülő Emi Koussi, míg a Qattara-mélyföld (-139,9m) a legmélyebben elterülő területe. 

Sveti Stefan, Montenegró /Háttérképek/

Klasszikus (1024*768): 1600*1200

Notebook-hoz ajánlott: 1366*768

Lucca, Toszkána rejtett kincse

Lucca városa Firenze és Pisa mellett kevésbé ragyog az útikönyvek lapjain ám pár órás látogatást garantáltan megér. Az óváros hatalmas falakkal körbe ölelt kincses ládikaként várja az arra kalandozó turistát. Figyelmesen járva az ódon hangulatú utcákat hamar rájövünk, hogy igazi kincses dobozba csöppentünk. A sportosabbaknak jó móka lehet a 4 kilométer hosszan elterülő városfalon végigbringázni ezt a tevékenységünket könnyíti a lépten-nyomon előre telepített bringakölcsönző pontok sokasága.  

A várost járva nem fogunk különleges műemlékekbe botlani, sőt az épületek többségének történelmi jelentősége is csekély (természetesen itáliai mércével mérve). A többi kisvároshoz képest Luccából mégis árad valami egyedi hangulat. Megfoghatatlan, de egyszerűen jól esik a középkori városrészben sétálni, elkalandozni a bolhapiac jellegű kirakodó vásárban. Könyvek, régiségek, ódon hangulatú bútorok, kézműves termékek keverednek a termelőktől származó friss zöldségekkel vagy a sajt különlegességgel telitűzdelt asztalkákon. 

Az esti fények és a drámai ég keltette különleges érzéseket nehéz lett volna felülmúlni, de a kivilágított lovacskás körhintával és a lágyan szóló muzsikával még ezt is sikeresen abszolválta a városka. A muzsika kedvelőinek érdemes este hét óra környékén a San Giovanni templom körül sétálniuk, mivel a város leghíresebb szülöttjének (Giacomo Puccini) operáiból hallhatóak részletek. Pár órás városnézésünk során a kihagyhatatlan látnivalók a Piazza Amfiteatro, Guinigi torony illetve Lucca szíveként is számon tartott Piazza San Michele.

Shkodrai-tó, Montenegró

A Balkán-félsziget legnagyobb tava az albán és a montenegrói határvidéken található. Természeti kincseit tekintve egész Európa egyik leggazdagabb faunájával rendelkező tó fő különlegessége kontinensünk egyik utolsó pelikánközössége. Madár és halállománya rejt egyedülálló fajokat, így az ornitológusok egyik kedvenc területe a Shkodrai-tó.

A tó nagy átlagban a tengerszint magasságában hullámzik, így különösen impozánsak a körülötte magasodó hegyek. Kristály tiszta vízében a hajókiránduláson (Virpazar vársoskájából célszerű indulni) résztvevőknek fürdőzésre is akad lehetőségük az átlagos hőmérséklet nyáron eléri a 23-25 fokot így a nyári kánikulában kellemesen hűsítő a tó vize. Nagy mélységek nincsenek (5-9 méter), de érdemes a kirándulás vezetője által kijelölt helyen megmártózni mivel könnyen beleakadhatunk víz alatti forrásokba, amelyeknek mélysége akár a 40 métert is elérhet. Érdekesség, hogy a tó vize két-két és félévente cserélődik. 

A tavat főleg a Morača folyó táplálja, illetve a környező hegyekből lezúduló csapadék, míg a vizét Bojana folyó vezeti le egészen az Adriai-tengerig. 1995-ben a Ramsari Egyezményben felvették a tavat a nemzetközi vadvízi élőhelyek listájára. Ez különösen fontos momentum volt, hogy az élővilág épségben maradjon a Balkánra jellemző „viszontagságos” körülmények, események között. A montenegrói oldalon már 1983 óta nemzeti park működik ugyan, míg az albánok csak 2005-ben nyilvánították természetvédelmi területté. 

Tények: 
Vízgyűjtő terület: 5490 km2
Felszíni terület: 368–540 km2
Part hossza: 168 km
Országok: Montenegró, Albánia

Háttérképek: Erdély

Klasszikus (1024*768): 1600*1200

Notebook-hoz ajánlott: 1366*768

Goa – India /a kezdetek/

Dabolim parányi repterén már érezni lehetett, hogy egy merőben más világba csöppentünk, mint amiben északon jártunk. A meleg mellé párosult a magas páratartalom, s megjelentek a zöld színei, ami a természetet volt hivatott jelképezni. A nyugalom és békesség szinte kézzel tapintható, mintha kiszakadtunk volna időből és térből…

India legkisebb állama gyaníthatóan egyben a legliberálisabb is, köszönhető ez az 1510-es portugál hódításnak. A portugál behatás lépten-nyomon érzékelhető, a mai napig tapintható a gyarmati feeling bármerre járjon az ember. Egész addig ez így is marad, míg a lakosság nagy része Indiára, mint gonosz gyarmatosítóra gondol. A változás szele 1961-ben következett be, amikor az „anyaország” közel 450 éves tartózkodás után kivonult a Dekkán félsziget nyugati partjáról. 

Csendes vizek felé vettük az irányt s az Arab-tenger partján elterülő Palolem nyerte el a bázis szerepét. A klasszikus nótát elevenítettük föl „kell egy ház az óceán partján”. Egyik régi álmom teljesült azzal, hogy közvetlen a vízparton rendezkedtünk be a kis kunyhónkba. Menet közben előbukkantak az árnyoldalak: hangos az óceán, minden csupa homok és dülöngél a házikó. A part közelsége azonban kárpótolt minden kellemetlenségért. Esténként a homokba telepített, gyertyafénnyel megvilágított asztalok és a frissen fogott tengergyümölcsei ami filléres tételként az étlapon szerepelt férfias „romantikánk” esti csúcspontjaiként marad az emlékezetünkben.