Vienna Calling…

315 forintos eurónál átgondoljuk, hogy érdemes-e a szomszédos ország fővárosában, azaz Bécsben adventezni. A válasz nagy valószínűséggel a nem felé fog tendálni. Azonban, ha elvonatkoztatunk a vásárlástól, kis kalandra vágyunk már rögtön másképp fest a helyzet. Utazási irodák százai kínálják 5000 forint környékén a programjaikat, aminek a többsége hulladék (utazás, 1,5 órás vezetett városnézés, szabad program), viszont ennyiért megéri az utazás oda-vissza. Egy fontos dolgot szem előtt kell tartani, a busz ne 17.00-kor induljon haza, hanem este 7-kor. Nézelődést a Stephans-domnál kezdjük, hamar kiszúrjuk a monumentális épületet a belváros bármely részéről. A környékén számos talponálló kínálja a Krainer Wurst-ot, amit egy fenséges punccsal leöblítve garantáltan jó kedvűen indul a véget nem érő séta. :) A császárváros különleges hangulatát az adja, hogy 150 évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy földi halandó a Hofburgban sétáljon. Mára tárt karokkal vár bennünket az összes történelmi jelentőségű épület.

„A Mátránál magasabb a Tátra”

Lassan vége az ősznek és egy újabb évszakba lépünk. Elkezdődik a téli túra szezon, előkerülnek a hótalpak és a hegyek havas ormai hívogatóan kacsingatnak felénk. Hazánkból az egyik legkönnyebben megközelíthető hegység a Tátra. Budapestről már négy-öt óra autózás során elérhető Vysoké Tatry parány városkája. Szállások százai várják az ide látogató turistát, egészen a 10 eurós apartman jellegű szobáktól a 150 eurós luxus lakosztályokig minden megtalálható a palettán. Az elmúlt évek gyengébb szolgáltatásai után, komoly erőfeszítéseket tesznek a szomszédos ország idegenforgalmi szakemberei, hogy az ide látogató utazókat „megtartsák”, illetve visszatérő vendégként köszönthessék.

Namaste, újra Delhi vibráló forgatagában

Indiában az egyik legnagyobb probléma az iskolázatlanság. A társadalmi problémák egy része, és a mindennapi életet érintő fennakadások ide vezethetőek vissza. Az angol történelem hiánya még elviselhető, de az alap matematikai műveletek ismerete sokat lendítene az ország hétköznapjain. Igaz, egy szociális hálóval nem rendelkező (legalábbis a hétköznapi ember számára) országban, a közoktatás feladatát ellátó intézmények működtetése és fenntartása már-már lehetetlen vállalkozás. Az tanintézmények fontossága helyett a bürokrácia (nyilván ezáltal a korrupció) itatja át a hétköznapok csendesnek nem mondható világát. Az angolok a remek vasúthálózat mellett ezt is az országban hagyták. Útlevelet fénymásol a pénzváltó, szállodás sőt a netkávézós is… Nehezítve ezzel a saját és nyilván a mi életünk is. A temérdek elpazarolt papírról már nem is beszélve, persze a repülőtéren óriás felíratok, hogy ne használj kéztörlőt…

Ázsia, újra...

Sziasztok!

Újra Ázsiába, azon belül Nepálba és Indiába sodor az élet. A hosszabb írások szünetelni fognak míg vissza nem térek, addig érdemes nyomon követni a rövidebb, szinte naponta frissülő bejegyzéseim a következő egy hónapban! Az alábbi linkre kattintva érhetitek el, és ha már ott jártok, kérlek "lájkoljátok" az oldalt is! :)

http://www.facebook.com/kepeskaland

Csutakolás a gőzben...

Muszlim országokban nagy népszerűségnek örvend a hamam, avagy a török fürdő. Magyarországon egzotikumnak számít, az arab világban oly természetes, mint fán a levél (közeleg az ősz). A fürdés rituális kultúrája keletről terjedt el a világban, a jó Mohamed próféta rendelte el a pénteki nagymosdást, hogy szép tiszta férfiak elkapják, csábos arájukat (esetleg a többes szám indokolt lehet). Érdemes megjegyezni a hölgyeknek külön fürdőket építettek már a kezdetektől fogva, míg akkortájt a sötét Európa emberszámba sem vette a szebbik nemet. Tamás rögtön megtalálta Damaszkusz legszebb hamamját. Belépve a hatalmas előcsarnokba teljesen más világba cseppentünk, egyedül a Pepsi automata rántott vissza minket a jelenbe. 100% páratartalomban sikeresen kiizzadtuk a repülés fáradalmait, az olívás szappan, a fürdőmester szakszerű bőrradírozása a dörzsikendővel felüdülést csempészett az esténkbe, a masszázsról már ne is beszéljünk… Nem szabadultunk könnyen a fürdésből, az előcsarnokba beöltöztettek minket, meleg caj-t nyomtak a kezünkbe, tessék itt még hesszelni 10-20 percet jeligével. Jól is esett, a funkciója sem elhanyagolható, ugyanis kipárologja magát az ember, így elkerülve a megfázást, tudnak valamit na… :)

-Az Útitárs, Tamás-

Hajnalban keltünk rendszeresen, bár Szíriában az élet 9 után kezdődik. Kedvenc kedvtelésünknek hódoltunk, 7 óra körül kiültünk az Omajjád Mecset előtti kis placcra, néztük az ébredező várost. Idős bácsikától vásároltunk általában teát, amit 25ft-ért árult a biciklijére szerelt kis kannából, sajnos az Öreget nem fotóztam le. A mecsetet 50 helyi egységért lehet megtekinteni, bérlet sajnos nincs. Vagyis. Rendszeresen a számba vettem a jegyet, így nem volt gusztusuk elkérni az „ajtónállóknak”, az ötödik belépés után már nem számoltam, hogy hányszor használtam föl a „bérletem”.

-műanyag poharas, placcos reggeli hesszelés-

Tágas terek, világos belső rész, fantasztikus faragások és még ezer dolog jellemzi a mecsetet. A játszadozó gyerekek, csadorba burkolózott anyukák, imádkozó férfiak egyvelege bensőséges hangulatot teremt, ami átragad az arra botorkáló turistára is. Első látogatásunk során csepergő esőben kihaltság jellemezte a mecsetet, a későbbiekben viszont csak úgy áradt az életvidámság belőle. Talán ezért is ücsörögtünk, meditáltunk órákat a márvány kövezeten.
Automatizált művelet, ha belépünk egy muszlim szent helyre, hogy a cipőből kibújunk. Léteznek a lábbelinek kialakított tartok, de a földön is ott lehet hagyni a csukát. Nyilván otthagytuk. Rá is fizettünk. Ellopták a cipőm, hangzott el a mondat Tamás szájából. Hitetlenkedtem egy pár percig, erősen átverés szagát éreztem a dolognak, mert barátom nem látszott megviseltnek. Ellopták. Így maradtam és imádkoztam, hogy az eső előtt visszatérjen Tamás a cipőmben azzal a jó hírrel, hogy talált magának egy másik csukát. Fél órás harci művelet, alkudozás és egy remek darabbal jelent meg a legnagyobb örömömre. Ezek voltak a kiváltó események, ami után a hónunk alatt hurcolásztuk a lábbelinket a későbbiekben. :)

-Iráni család az Omajjádban-

Az eset a kedvünket nem tudta letörni, így változatlan lelkesedéssel álltunk az elkövetkezendő napok eseményei elé, így történt, hogy vonattal elkeveredtünk Aleppó városába, ahol részt vettünk a pénteki nagy imán, de erről később olvashattok...

Galéria

Déli falatozás...

Egyik kedvenc és egyben maradandó élményem, mikor az isten háta mögött, ahol már arabnak, sőt berbernek sem találtuk nyomát, inkább Maliban éreztük magunk, mint Marokkóban megálltunk lazítani. Két cél lebegett a szemünk előtt, hideg víz és némi elemózsia magunkhoz vételezése. Valljuk be őszintén nem nagy igények. Helyi étkezdéből akad szép számmal, olyan ahova a turista nyugodt szívvel leülne, kmmm…

-Zsófi arca árulkodó, pedig fincsi volt a tajine-

Kalandozás a Tátrában!

Az elmúlt években mindig havas, esős idő köszöntött a Tátrában. Idén végre kényeztetett a Hegy és a legszebb arcát mutatta! :)

Képek itt érhetőek el: klikk

Tessék „lájkolni” a képeskaland oldalát, mert itt érhetőek el a legfrissebb infók, képek és sok egyéb más érdekesség, ami a blogon nem található meg!