Április után augusztusban is volt szerencsém ellátogatni Merzouga piciny településére. A külső hőmérséklet 40 Celsius körül, míg a buszban lehetett 50 fok. Szokásos dolgok történtek: hiába foglaltam szállást a helyi srácok nem tudnak rólunk, de semmi gond, megoldják... Vége az lett hogy a teraszon, matracokon aludtunk...de...használjuk nyugodtan a medencét, ingyen. Tudták a fáradt európai utazót ezzel le lehet venni a lábáról.
Este hat óra körül indultunk megmászni a dűnéket. Láttam már sok szépet, de mikor a forró homokban tör előre az ember és egy homokbuckát készül legyűrni, majd vissza-vissza csúszik, legvégül sikerül felkapaszkodnia ahonnan a szem végtelen mennyiségű dűnét lát, mindezt megfűszerezve egy fenséges naplementével. Nos, ez felejthetetlen.
Marokkót sokan azonosítják a végtelen sivataggal. Tévesen. Mindössze egy 40-50 km-es tájat nevezhetünk homoksivatagnak. Hamada, azaz a kősivatag nagyobb mértékben jellemzi az országot illetve a hegyvidéki részek (Atlasz, Anti-Atlasz).
Erg chebbi, a Szaharának egy kicsiny része, a szél miatt állandóan mozgásban lévő területe. 22km hosszú és 5 km széles a legmagasabb dűne pedig 150m. Merzouga a környék legnagyobb városa, marokkói viszonylatban jól felszerelt település.