Méltánytalanul kevés szó esik az Aranyszarv-öböl északi partján elterülő Galata negyedről. Az Isztambulba látogatók többsége a Kék Mecsetre vagy a Hagia Szophiára kíváncsi elsősorban, de a város fekvésénél fogva a Karaköy negyed nevezetességei kikerülhetetlenek az ide érkező turisták számára.
Lenyűgöző látványt nyújt a naplemente lágy fényeinél a Galata-híd. Felbolydult méhkasra emlékeztet, melyen a gyalogosok százai kerülgetik a híd peremén elmélyülten horgászókat.
Igaz, nehéz olyan időpontot találni a nap folyamán mikor a pecások ne lógatnák a Boszporusz zavaros vízébe csalijaikat. A friss fogásokból egyszerű, ám roppant finom szendvicset készítenek a híd Eminönü felöli oldalán. Kár lenne kihagyni, ha éppen arra vezet az utunk.
A mai formájában látható hídat 1994 decemberében adták át, így mára az ötödik a sorban, ami ezen a helyen köti össze az Aranyszarv-öböl két partját. Az építtető STFA cég mérnökei a nagyobb teherszállító hajókra is gondoltak a tervezés során, így a híd középen felnyitható a tengerjárók előtt.
A város fölé magasodó Galata-torony kiváló tájékozódási pont. A dombtetőre épített monstrum első elődjéből már a VI. században is vigyázó szemek tekintettek Konstantinápolyra és környékére. A maihoz hasonló formáját a XIV. században nyerte el a genovai építészek által. A Galata név valószínűleg a „calata” olasz kifejezésből származik, ami annyit tesz: a kikötőhöz vezető lejtő.
A kígyózó sorok elbizonytalanítottak az épület előtt,ezért torony lábánál elterülő hamisíthatatlan keleties hangulatú teázó egyikére esett a választás. Sajnos a csodás panorámában így nem részesültem, ellenben a megspórolt 12 török lírán más jellegű élményeket „vásároltam”.
Török tea - Caj:
Kedvenc időtöltéseim egyike beülni a helyiek közé és elkortyolgatni a társaságukban egy forró török teát. A sötét italt díszes kerámia alátéten, tulipán formájú kicsiny pohárban helyezik a vendég elé. Sok cukorral és természetesen citromlé nélkül fogyasztják. A rendkívül erős tea különlegességé az elkészítésében rejlik. Kétrészes teáskannában készül, melynek az alsó részében forralják a vizet, a felső részbe a tealevelek kerülnek. Ezt a speciális teáskannát çaydanlık –nak hívják, a bazárban könnyen beszerezhető. Miután elkészült a tea az alsó kannába újra vizet töltenek és felforralják. A felső részből kerül a pohárba a tömény fekete tea, míg az alsó részben forralt vízzel hígítják azt, így szabályozva az erősségét.
