Hosszabb utazásaim alkalmával előfordul, hogy naplót írok. Általában itt dühöngöm ki magam vagy az örömömet jegyzem le, igyekszem mindezt kendőzetlenül megtenni. A csúnya szavak, kellemetlen élmények abban a pillanatban nyilván fokozottan hatnak, de utólag megszépülnek. Álljon itt két nap 2011 áprilisából, amikor egyedül indultam az egy hónapos utamra…
Április 12. – 16. nap Kathmandu,
Már nagyon elegem van ezekből a vacak fürdőszobákból, de mese nincs maximum 10-15 perceket töltök bennük, így nem éri meg ezért többet fizetni.
7.15-kor indulok városnéző utamra. :) Elsétáltam a Durbar térre, elsőre rátaláltam. Fáradt vagyok. Már nehezen megy a mosolygás, zavarnak az emberek és a hinduk. Nos, a Durbar téren zavar a tömeg, így annyira nem is jött be, pedig egyedülálló a világon, de ez most a fáradságnak tudható be. Bennem van egy hosszú szíriai utazás illetve az itt eltöltött 16 nap.
Kedvenc helyemen a Crazy Burgerben reggelizem egy nepáli omlettet és az elmaradhatatlan kólával kisérem le. Közben az jár a fejemben, hogy milyen jó lenne ha a szobámban lenne televízió, ugyanis úgy nézném a híreket. :) Délután vásárolni voltam, vettem föl az atm-ből 2000 nepáli rúpiát. Elvileg jól állok, de biztos ami biztos legyen nálam pénz. Vettem is egy táskát 1200 rúpiáért. Közben azon töprengek, hogy nem csináltam semmit a mai napon. Holnapra tervezem a környék felfedezését. Korán elmegyek aludni, esténként gyakran áramszünet van. Így a fényképezőgépet akkor kell tölteni mikor van áram illetve nagy bánatomra olvasni is csak kevés fénynél lehet így esténként. A szobámban igyekszem rendet tartani, ez viszonylag sikerül is, mégiscsak itt vagyok 4 éjszakát. Néha gondolok az olasz és a dél-koreai útitársaimra, vajon mi lehet velük… :)
Április 17. – 21. nap: Agra,
Nehéz éjszaka volt a szúnyogokkal, de túléltem nagy nehezen. Aztán tartottam magam a tervhez! 50 indiai rúpiáért riksáztam a buszállomásra, kis töketlenkedés következett, de 20 perc múlva már úton voltam egy helyi busz fedélzetén Fatehpur Sikri felé. A buszon a helyi fiatalok igen segítőkészek voltak, ritka eset, hogy szívből tették mindezt. Hogy ne hazudtolja meg India magát Fatehpur Sikiriben sikerült egy önkéntes, jól álcázott idegenvezetőbe belefutni, de még időben leesett, ezért a lehúzást megúsztam.
A Jama Majid gyönyörű és tiszta illetve hatalmas méretei vannak. Persze, pár helyi kölyök próbál lehúzni, de nem ugrottam be. A mecset után természetesen a palotákba is bementem, 260rs a beugró és szintén nagyon megéri, szép és „tisztán” tartott a palota együttes. Szerencsére mindig jó időben megyek fotózás szempontjából ez olyan 10-11.40 közé tehető időszak áprilisban. Indiában sok esetben szürke és kiégett az ég, de valamiért néha a fényképezőgép ezekből a fényekből is képes kék eget produkálni, aminek nagyon örülök. Nagyon jó döntés volt ellátogatni ide! Helyi busszal mentem vissza Agrába 27rs, majd riksáztam 60rs-ért a szállásig. Üdítő tusolás, majd áramszünet így irány a tetőterasz, ahol írom ezeket a sorokat. Végre találtam szódát, Nepálban ugyanis ez volt minden vágyam, nos itt van Kinley névre hallgat. A másik pozitívum, hogy vannak a televízióban sport csatornák, reggel BL magazint néztem, míg esténként élőben mennek a futballmeccsek. Komoly! :) Csak a szúnyogok törnek borsot az orrom alá…
Most nagyon tetszik itt minden, azt hiszem vissza fogok térni, Rajasthan tartományt végig járni. Végre sikerült a hazaiaknak képeket is küldeni, amiket tegnap készítettem a Taj Mahal-nál. A gatya már-már leesik rólam, de még van egy kis pocak… Jah, Arsenal – Liverpool élőben a szobámban! Coooool! :)
