. . . D O L O M I T I . . .

...ismételten képes beszámoló...

...egy kis virág...

...felhők gyűrűjében...

...kietlen vidék...

...kelj fel Nap...

...adj hitet...

Magas-Tátra

...Képválogatás a hétvége eseményeiből...

Alsó gatyáig ázva vártam a Hegyi-ork sereget

Teljesen egyedül egy 2000 méteres katlanban

RespectEuropa 2 (dva) és a virágok próbáltak kirántani a sötétség bugyrából

Kárpátalja

Tipikus orosz arcok, hanglejtés, kenőpénz és közel három óra... Sikeresen átjutunk Ukrajnába (higgyétek el nem volt egyszerű).
Majd Beregszász felé vesszük az irányt, ahol megtörténik a pénzváltás. Félmeztelen, aranyláncot viselő tag elveszi a forintot, majd ad érte hrivnyát mindez egy Skoda lehúzott ablakán keresztül...
Rövid sétát teszünk a városban, ahol valószínűleg a világ legtöbb emléktáblája található illetve Ukrajna egyetlen magyar tannyelvű főiskolája, ami dinamikusan fejlődik és kiváló színvonalat biztosít az itt tanulók számára. A magyar és a nyugati sajtóban oly népszerű Juscsenko elég agresszív ukránosításba kezdett az elmúlt években, persze nem a magyarság miatt (de kárára), hanem az országban élő nagyszámú orosz kisebbség (21%) jogainak visszaszorítása érdekében. Ami természetesen az itt élő magyarságot is negatívan érintette. Így az orosz barát Janukovics hatalomra jutása pozitívan befolyásolhatja a kisebbségek helyzetét az országban. Az oktatási törvény visszaállítását már megkezdték és reméljük a folyamatok nem állnak le, így lehetőség lesz ismét magyar nyelven érettségizni illetve felvételizni.

Múlt századi buszok közt tovább indulunk Munkács felé, közel sem olyan rossz utakon, mint ahogy hallani a "rémhíradóban".
Az utak mellett a földeken szorgos kezek dolgoznak, erre még nem divat repcével bevetni mindent, majd csodálkozni, hogy túlkínálat van belőle és eladhatatlan a portéka...
Munkács vára büszkén magasodik a dombtetőn, meg is teheti, hisz gyönyörűen felújították. Számtalan magyar vonatkozású kisebb tárlat vár bennünket odabent. A belépő 8 hrivnya, ami 240 Ft körül mozog pillanatnyilag. 1-1,5 órás elfoglaltság a megtekintése, amit a végén a helyi resti meglátogatásával lehet igazán emlékezetessé tenni!

Természeti látványosságokban is bővelkedik a környék, könnyed sétával elérhetjük a Sipot-vízesést illetve túrázhatunk a Szinevéri Nemzeti Park területén. Jól felfestett jelzések és ösvények könnyítik a dolgunk, amin egy csöppet meglepődtem, de ez talán mindenre igaz volt, hajlamos a magyarországi sajtó szörnyen rossz állapotokat festeni az itteni körülményekről, amiből a fele sem igaz! Beszélgetve a helyiekkel kiderült, hogy ez igen érzékenyen ériti őket, tegyük gyorsan hozzá érthetően. Kanyarodjunk vissza a természethez, a program egyik csúcspontja Fekete-Tisza forrás megtekintése. Eljutni hozzá, nem oly egyszerű. GAZ 66-os katonai terepjáró platóján zötykölődünk jó másfél órát. A terep itt tényleg katasztrofális így érdemes üres gyomorral nekivágni a "kocsikázásnak". A rázós élmények a visszafelé vezető úton is garantáltak! Közhely, de óriási élmény látni azt a csöpp kis forrást, ahonnan a Fekete-Tisza ered! Gyula bá' -nak meg külön köszönet, hogy megtűrt maga mellett az első ülésen!

Az elmúlt pár napnak főleg a helybéliek adták meg a különleges hangulatát. Rengeteg Sanyit megismertem még többről hallottam... :) Büszkeséggel töltött el, hogy ezek a roppant dolgos és talpig becsületes emberek megtiszteltek a történeteikkel és az életükkel. Érdekes dolgok hangoztak el a magyarságról az orosz időkről és a jövőről. A munkába vetetett hit és a derűlátás, ami jellemzi az itt élőket szintén tiszteletet parancsol. Köszönöm Kárpátalja...!

...óriások birodalmában...

Ausztria ezen térsége talán kevésbé frekventált a magyar utazok számára, pedig igazán sok szépséget rejt a Hohe Tauern vidéke, éppen ezért álljon itt öt pont, amiért érdemes a bakancsunkkal ide látogatni!

1) Bárhová próbálunk eljutni mindig kiváló állapotban lévő gyalogtúra ösvényekbe botlunk, amik gyakran kisebb patakok illetve erek mellett haladnak, így megteremtve az itt élő számtalan mormotának a beach hangulatot, akik hangos kúrjantásokkal adják tudtunkra, hogy igazán prímán érzik magukat...

2) Csodás érzés reggel a sátor cipzárját széthúzni és szippantani egy jó nagyot a friss alpesi levegőből, amiből erőt merítve elindulunk az aznapi túrára, hogy ne csak a gondolataink szárnyaljanak a felhők felett, hanem fizikai mivoltunk is. Garantáltan örök élmény marad, amit még az unokáinknak is hosszasan fogunk emlegetni!

3) A felhők fölül leereszkedve, már-már olyan érzésünk lehet, mintha belecsöppennénk egy tipikus osztrák útifilmbe. Ezer színben pompázó virágos mezők, a domboldalakon a zöld minden árnyalatában tündöklő fenyőfák, amik közül néhol hatalmas vízesések zúdulnak a mélybe. Hogy teljes képet kapjunk a giccs fogalmáról, néhol meg-megjelenik egy-egy tarka-barka boci is...

4) Ausztria Királynőjével nem minden nap nézhet farkasszemet az ember, de még szerelmes pillantásokat sem oly egyszerű eszközölni! 40 perces túrával a Hölgy lábaihoz érhetünk, ahol egy vanília szósszal leöntött almás pite elfogyasztása után elkészülhet a hőn áhított fénykép! A gondolat pedig tovább fogalmazódik, talán jövőre intimebb lehet a viszony...

5) Jó társaságban, nagy nevetések közepette, esti sörözgetések alatt, harmóniában a természettel lehet a legjobban feltöltődni, barátságokat kötni és új energiákat nyerni a mindennapokhoz....

Képek: itt! :)

Kapcsolódó írások: Legszebb vonatos túrák.

Holdvilág-árok

Komoly lelkesedéssel vártam, hogy a délelőtt folyamán megérkezzünk a Holdvilág-árokhoz! Be kell valljam, nem igazán szeretek itthon túrázni, nem valami sznobizmus folytán, hanem egyszerűen nem köt le. Mire is gondolok? Nem értem azokat az embereket, akik csak a kilométereket számolják és a tempó gyorsaságát tartják szem előtt (szó szerint) illetve azon agyalnak, hogy mekkora szintkülönbséget nyomhattak le 3-4 óra alatt (hogy hol és merre jártak, azt nem érdemes megkérdezni tőlük)...
Évek alatt rájöttem, hogy szeretek könnyedén sétálni a természetben, rácsodálkozni a világra és a fizikai kihívásokat csak a gyönyörű panorámáért avagy egy csúcsért vagyok hajlandó vállalni... Valljuk be nem feltétlen a magas csúcsok, kitett, sziklás panorámás ösvények jellemzik az országot, sajnos...
A Pilisben található Holdvilág-árok neve foghatott meg és repíthette tovább a gondolataim, amik ellenállhatatlanná tették a helye felfedezését.

2010. április 18. - Meteor-létra előtt

Az ösvény kellemesen emelkedik folyamatosan, szinte végig keresztezve egy kis csobogó patakot. Hol kisebbet, hol nagyobbat kell ugrani ahhoz, hogy átérjünk rajta. A turistajelzések is jól látható helyeken lettek elhelyezve, térképet azért érdemes magunkkal vinni. Jóval a Lajosforrás előtt -épp ebédidőben- belebotlunk egy ősmagyar csoportba, ahol egy cseppet sem szimpatikus bácsi fennhangon előadást tart, hogy Árpád fejedelem sírja itt található a sziklafal alatt. Csoportja kételkedik, de meggyőzi őket, "hisz látni fent a sziklán a vérfoltot"... (égyértelmű bizonyítékot a mai napig nem sikerült a tudománynak ez ügyben prezentálnia)
Lajosforrásig nem jutunk, mivel letérünk az ösvényről és Blankáékat követve bemerészkedünk az erdőbe... :-) Átszürődő napfény, épp nyilló virágok, fantasztikus illatok, éledő természet és erős fizikai kihívás - így jár az ki letér a kitaposott útról! :)
Kellemes és látványos 4-5 órát töltöttünk a Pilis ezen részén, ősszel feltétlen ismétlésre szorúl eme kaland!

Isztria adja...

Évek alatt sikerült nagyobb részben bejárjam Horvátországot, ami azt eredményezte, hogy sikeresen lekerült a balkáni országok általam összeállított listájáról... A vérrel kivívott függetlenség és a mindig is létező nemzeti öntudat egy erőteljes politikai összefogáshoz vezetett (kezdve az autópálya építéstől, az idegenforgalom támogatásán át a háborús bűnösök rejtegetéséig), aminek már kézzel fogható eredményei vannak. Brüsszel pedig csodálattal figyelheti a bolgár avagy a román nyomornegyedek egyikéről, ezt a picinyke országot, ami fittyet hányva rájuk lassan, de csöppet sem surranópályán megérkezik Európa elitjébe.
Hajnalban ébredek a buszon, odakint szakadó eső és 7 Celsius. Bízzunk a jószerencsébe, de csak nem néz le ránk és csak esik és esik... Éjszakai buszozást követően, szakadó esőben nem feltétlen leányálom túrázni, így kis túlzással fehér lovon ülő herceg képében érkezik a gondolat, hogy vezényeljük magunk Isztria ékszerdobozai felé. Gyors pillantás Rijekára, ahol 1912-ben Kádár elvtárs meglátta a Napot, majd érkezés Rovinj csodás városába.

Különösebben komoly látnivaló nincs, ami van az viszont csillagos ötös, ez pedig a hangulat. Szűk sikátorok, halóikat szedegető, igazgató halászok, kedves kis terek az elmaradhatatlan kávézókkal. Az árakról ilyen pozitív véleményt sajnos nem tudok mondani, kő keményen Európa nyugati felén megtapasztalt árfekvés a jellemző, sőt ha azt vesszük, hogy tavaly a Costa Bravan olcsóbb volt minden...
Következő célállomás Motovon városa, ami egy magasabb dombtetőn fekszik, így remek panoráma nyílik a környékre, ami leginkább Toscanára hajaz.

Az elkövetkezendő napok ékes bizonyítékai annak, hogy Horvátországot nem csak tengerpart jellemzi, hanem gyönyörű hegyek, erdők és virágos mezők, amit néhol sikerül elrondítani egy-egy szemétlerakó hellyel. A városokkal ellentétben óriási pozitívuma a hegyvidéknek, hogy ordítozó német illetve magyar turistával esélytelen találkozni, helyi lakosokat is csak elvétve lát az ide érkező. Madárcsicsergés, virág illat a levegőben, avar a lábunk alatt igazi relax környezet, kettesben a természettel!
Néha előfordul, hogy elromlik az idő. Nos, mint lent látjátok ez...

Mikor májusban megpillantottam egy nagyobbnak mondható hófoltot, akkor értelmet nyert bennem Varga Viktor dala, ami így szól: "mert lehet zöld az ég és lehet kék a fű nekem mindegy hisz, végül is így gyönyörű, a tévedés néha jó...". Az már más kérdés, hogy egy pulóvert igazán magammal vihettem volna! :) Horvát "testvéreink" nem a menedékházaikról ismertek ellentétben a jódlizó szomszédainkkal, ugyanakkor meleg tea és az ellenpólus a hideg sör fellelhető bennük. Lényegében az a teljes kínálat. Ami véleményem szerint pár éven belül nőni fog, ahogy felismerik a túrázni vágyók az ország ezen rejtett kincseit illetve nem nehezítik a bejutást a hegyi ösvényekre behajtani tilos táblákkal...
Mint tudjuk a felhők is elszállnak egyszer, így délutánra már szép napsütésbe néztünk közel 1600m magasságból az Adriai-tengerre!

A természeti adottságait kiválóan kihasználó Isztria az előzetes ellenérzéseimet megváltoztatva igen kellemes élményekkel ajándékozott meg! A hegyekben található gazdag növény és állatvilág (ritkán lát az ember közelről foltos szalamandrát és gőtét) lenyűgözött - két kullancsot csak hazahoztam :) -. Felismerték az itt élők, hogy ha pozitívan állnak az ide érkezőhöz, az hosszú távon meghálálja magát. Valahol az Isten háta mögötti településen segítséget kértem egy helyi bácsitól, aki mondta csak horvátul és németül tud, ennek ellenére az angolul feltett kérdésemre folyékonyan válaszolt angolul és igyekezett segíteni...
Talán ezek is közrejátszottak abba, hogy kedd hajnalban hazafelé tartva a metrón az Astoriát Isztriának sikerült olvasnom...

Ajánlott írások: Macedónia, Albánia.

...helyzetjelentés...

A héten végre elkezdődik a szezon. Csupa móka, jókedv és kacagás.
Utazás szempontjából nem fűztem sok jót a 2010-es esztendőhöz. Nagy munkakeresésem azt a következtetést engedte levonni, hogy itthon ragadok... de néha az élet rácáfol mindenre.
Munkahely helyett saját vállalkozás (erről később) kilátásban, ami mellett az Eupolisz Utazási Iroda kapja a másik főszerepet.
(Álláskeresés 2010: Az elküldött önéletrajzokra és kísérő levelekre általában nem érkezik visszajelzés, pedig egy automatikus levél a mai világban nem egy egetverő... személyes interjú (volt olyan hely ahol 5-en nyomtuk egyszerre) után minden cég megígéri, hogy természetesen visszajelez felénk . Sőt az ingyen ledolgozott próbanap után, is basznaknak felhívni az embert, majd többszöri betelefonálás után a hr-es picsa mindenféle hazugságokba kezd illetve folytatja a kötelező pr szöveget. -2008ban még divat volt a próbanapot is kifizetni-
Itt tartunk jelenleg, gyomorforgató és gusztustalan, amit ma megengednek maguknak a cégek. -2006-ban Európa egyik legnagyobb kereskedelmi üzletláncánakláncának a magyarországi igazgatójánál felvételiztem, két körben. Nagyot változott a világ azóta vagy csak Ő tette magasra a mércét-)

Csütörtökön irány Horvátország! Zágráb és Dalmácia után most az isztriai rész kerül felfedezésre a gyönyörű városaival és nemzeti parkjaival. Az időjósok napsütést és 20-25 fokokat mondanak, így kiéhezve várom a megérkezés pillanatát....

-Sibenik-

-kedvenc Horvátországban készített képem (2008)-