Isztria adja...

Évek alatt sikerült nagyobb részben bejárjam Horvátországot, ami azt eredményezte, hogy sikeresen lekerült a balkáni országok általam összeállított listájáról... A vérrel kivívott függetlenség és a mindig is létező nemzeti öntudat egy erőteljes politikai összefogáshoz vezetett (kezdve az autópálya építéstől, az idegenforgalom támogatásán át a háborús bűnösök rejtegetéséig), aminek már kézzel fogható eredményei vannak. Brüsszel pedig csodálattal figyelheti a bolgár avagy a román nyomornegyedek egyikéről, ezt a picinyke országot, ami fittyet hányva rájuk lassan, de csöppet sem surranópályán megérkezik Európa elitjébe.
Hajnalban ébredek a buszon, odakint szakadó eső és 7 Celsius. Bízzunk a jószerencsébe, de csak nem néz le ránk és csak esik és esik... Éjszakai buszozást követően, szakadó esőben nem feltétlen leányálom túrázni, így kis túlzással fehér lovon ülő herceg képében érkezik a gondolat, hogy vezényeljük magunk Isztria ékszerdobozai felé. Gyors pillantás Rijekára, ahol 1912-ben Kádár elvtárs meglátta a Napot, majd érkezés Rovinj csodás városába.

Különösebben komoly látnivaló nincs, ami van az viszont csillagos ötös, ez pedig a hangulat. Szűk sikátorok, halóikat szedegető, igazgató halászok, kedves kis terek az elmaradhatatlan kávézókkal. Az árakról ilyen pozitív véleményt sajnos nem tudok mondani, kő keményen Európa nyugati felén megtapasztalt árfekvés a jellemző, sőt ha azt vesszük, hogy tavaly a Costa Bravan olcsóbb volt minden...
Következő célállomás Motovon városa, ami egy magasabb dombtetőn fekszik, így remek panoráma nyílik a környékre, ami leginkább Toscanára hajaz.

Az elkövetkezendő napok ékes bizonyítékai annak, hogy Horvátországot nem csak tengerpart jellemzi, hanem gyönyörű hegyek, erdők és virágos mezők, amit néhol sikerül elrondítani egy-egy szemétlerakó hellyel. A városokkal ellentétben óriási pozitívuma a hegyvidéknek, hogy ordítozó német illetve magyar turistával esélytelen találkozni, helyi lakosokat is csak elvétve lát az ide érkező. Madárcsicsergés, virág illat a levegőben, avar a lábunk alatt igazi relax környezet, kettesben a természettel!
Néha előfordul, hogy elromlik az idő. Nos, mint lent látjátok ez...

Mikor májusban megpillantottam egy nagyobbnak mondható hófoltot, akkor értelmet nyert bennem Varga Viktor dala, ami így szól: "mert lehet zöld az ég és lehet kék a fű nekem mindegy hisz, végül is így gyönyörű, a tévedés néha jó...". Az már más kérdés, hogy egy pulóvert igazán magammal vihettem volna! :) Horvát "testvéreink" nem a menedékházaikról ismertek ellentétben a jódlizó szomszédainkkal, ugyanakkor meleg tea és az ellenpólus a hideg sör fellelhető bennük. Lényegében az a teljes kínálat. Ami véleményem szerint pár éven belül nőni fog, ahogy felismerik a túrázni vágyók az ország ezen rejtett kincseit illetve nem nehezítik a bejutást a hegyi ösvényekre behajtani tilos táblákkal...
Mint tudjuk a felhők is elszállnak egyszer, így délutánra már szép napsütésbe néztünk közel 1600m magasságból az Adriai-tengerre!

A természeti adottságait kiválóan kihasználó Isztria az előzetes ellenérzéseimet megváltoztatva igen kellemes élményekkel ajándékozott meg! A hegyekben található gazdag növény és állatvilág (ritkán lát az ember közelről foltos szalamandrát és gőtét) lenyűgözött - két kullancsot csak hazahoztam :) -. Felismerték az itt élők, hogy ha pozitívan állnak az ide érkezőhöz, az hosszú távon meghálálja magát. Valahol az Isten háta mögötti településen segítséget kértem egy helyi bácsitól, aki mondta csak horvátul és németül tud, ennek ellenére az angolul feltett kérdésemre folyékonyan válaszolt angolul és igyekezett segíteni...
Talán ezek is közrejátszottak abba, hogy kedd hajnalban hazafelé tartva a metrón az Astoriát Isztriának sikerült olvasnom...

Ajánlott írások: Macedónia, Albánia.

...helyzetjelentés...

A héten végre elkezdődik a szezon. Csupa móka, jókedv és kacagás.
Utazás szempontjából nem fűztem sok jót a 2010-es esztendőhöz. Nagy munkakeresésem azt a következtetést engedte levonni, hogy itthon ragadok... de néha az élet rácáfol mindenre.
Munkahely helyett saját vállalkozás (erről később) kilátásban, ami mellett az Eupolisz Utazási Iroda kapja a másik főszerepet.
(Álláskeresés 2010: Az elküldött önéletrajzokra és kísérő levelekre általában nem érkezik visszajelzés, pedig egy automatikus levél a mai világban nem egy egetverő... személyes interjú (volt olyan hely ahol 5-en nyomtuk egyszerre) után minden cég megígéri, hogy természetesen visszajelez felénk . Sőt az ingyen ledolgozott próbanap után, is basznaknak felhívni az embert, majd többszöri betelefonálás után a hr-es picsa mindenféle hazugságokba kezd illetve folytatja a kötelező pr szöveget. -2008ban még divat volt a próbanapot is kifizetni-
Itt tartunk jelenleg, gyomorforgató és gusztustalan, amit ma megengednek maguknak a cégek. -2006-ban Európa egyik legnagyobb kereskedelmi üzletláncánakláncának a magyarországi igazgatójánál felvételiztem, két körben. Nagyot változott a világ azóta vagy csak Ő tette magasra a mércét-)

Csütörtökön irány Horvátország! Zágráb és Dalmácia után most az isztriai rész kerül felfedezésre a gyönyörű városaival és nemzeti parkjaival. Az időjósok napsütést és 20-25 fokokat mondanak, így kiéhezve várom a megérkezés pillanatát....

-Sibenik-

-kedvenc Horvátországban készített képem (2008)-

Könyvajánló - A Kelet csodálatos zamata

"Egy kis előkészület ez a kötet az útra indulóknak és pótlék az itthon maradóknak. Piotr Kłodkowski Irántól Indiáig, Kínától Arábiáig, Kambodzsától Ceylonig keresztül-kasul bejárta a Kelet világát. Stílusa elegáns, könnyed, szellemes, olykor akár költői; sok váratlan fordulatot tartogat. Ír arról, hogy a nyugati mintára épült plázában egy kis mecset is húzódik, ahol a rituális mosdás helyét veszélyes vizeldének tekinteni, hogy a nyugati mintára trenírozott menedzser zug kutyahúsevő, hogy a bazár árusainak becsületessége is meglepő, hogy talán az Európából visszatérő keletiek is ugyanúgy sóvárognak Európa után, ahogy a Keletre visszavágyódó utazó teszi, és így tovább... Jó idegenvezetőre találunk a szerzőben!"

forrás: bookline.com

Isztambul IV.

Isztambul már az ősidők óta a világ egyik kereskedelmi fővárosa. Mint a selyemút "végállomása" már évszázadok óta csereberélték árujukat a karavánokba verbuválódott kalandvágyó kofák. A városba látogató turistáknak kötelező ellátogatni a Nagy Bazárba, nézzük mit tapasztaltam...
A hely pozitívumai közé tartozik, hogy elvétve látni csak Ázsia távolabbi feléről érkező, önmagukat mindenhol fényképezni óhajtó idiótákat! Valószínűsítem, veszélyesnek minősíthetik számukra ezeket a helyeket az útikönyvek. Így külön öröm ebben a lüktető, állandóan mozgásba lévő, hangoskodó közegben sétálni! Az árak véleményesek, alapból el vannak szállva - utálom azon turistákat, akik azt hiszik itt minden ingyen megkapható, sajnos volt már pár ilyen utasom-, de tényleg irreálisan magasra tették a portékák árát.

Grand Bazaar

Érdemes alkudozás közben a kofa tudtára adni, hogy "madzsarisztánból" jöttél és rögtön mérséklődni fognak az árak (hungarian special price), a nagyobb hasznot majd a német és amerikai utazókon beszedi... Ez a módszer a világ összes bazárjában működött, működik.
Aki még nem volt ilyen jellegű helyen biztos, hogy érdekes "időutazásban" lesz része. A hangulata és a keleties mivolta azonban jelentősen elveszett (elveszőben) a Grand Bazaar-nak. Köszönhető ez a sok üvegbodegának és a modernizációnaik ami az elmúlt években teljesedett ki -egy elbaszott plázában éreztem magam.
Ami elmékeztetett a marokkói bazárok hangulatára az a Fűszerbazár (Egyiptomi bazár néven is emlegetik).

...jellemző kép...

Igazi autentikus arcok fogadtak, az oly jellemző mindenféle fűszer illatot már kiéhezve vártam. Kellemes meglepetéskénrt ért, hogy nem próbáltak mindent azonnal rámsózni, hagytak nézelődni, amiért nem győztem "hálálkodni". Sőt, nem rontott rám fényképezés kőzben senki, ez is meglepetés erejével hatott. Az árak itt már szimpatikusabbak, azaz jobb alapot szolgáltatnak az alkuhoz. Maga az épület és az azt körül vevő szűk utcácskákban összezsúfolt embertömeg már-már emlékeztetett a középkori Isztambulra (ami a képzeletemben él). A portékák minősége kiváló, ügyes alkudozással príma árban lehet hozzájutni minőségi termékekhez...

...kötelező árucikkek...

...amiket nem lehet otthagyni...

Isztambul III. (társadalom)

Kelet és nyugat találkozása. Minden könyvben, filmben ezt lehet olvasni, hallani, ami Isztambullal foglalkozik. Iszonyat nagy közhely, de igaz. Az elmúlt harminc évben a város roppant mód fejlődött, és mára arra a szintre jutott, hogy az ide érkező európai turista otthonosan érezheti magát.
Azonban az elmúlt harminc év eredményei szorosan összeforrnak, a század eleji reformokkal, amit Mustafa Kemal (Atatürk) indított és vitt végbe az országban (Gergely-naptár, latin abécé használata, kalifátus eltörlése, törvények svájci példa alapján való megújítása és még hosszasan lehetne sorolni). A szekularizálás is az ő nevéhez fűződik, amivel végérvényesen lerakta egy nyugati ország alapjait.

amikor a nyugat találkozik a kelettel

Hosszasan lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jó vagy nem. Egyre erősebb a nyugati hatás, érződik ez a nők öltözködésén, a mecsetek viszonylagos ürességén és természetesen az árakon. A keleti hangulat már csak nyomokban felfedezhető a városban, hogy ez mennyire tragikus döntse el mindenki saját maga... Számomra az volt, de időközben rájöttem, hogy az ott élő emberektől, fiataloktól nem lehet elvenni a fejlődés a jövőkép lehetőségét pusztán azért, hogy a "roppant" fejlett nyugati társadalom időutazáson vehessen részt.
Ha elkerüljük a turisták által látogatott helyeket és igyekszünk a város mélyére jutni, akkor még megtaláljuk a helyiek által használt húspiacot, ahol levágott kecskefejektől, a kilóra kapható belekig és az utcán lógó nyúzott bárányig mindent láthatunk.

ritka látvány az "európai oldalon"

A közel 15 millió főt számláló Sztambulban a lakosság átlagéletkora 16 év. Ami mutatja, hogy rengeteg a fiatal és nem csak itt, hanem az egész országban. A jövőkép a hadsereg lehet számukra, amire a mai napig hatalmas pénzösszegeket mozgat a török kormány, a másik kiugrási lehetőség, hogy elhagyják az országot és külföldön telepednek le, erre ékes bizonyíték a közel 5 milliós Németországban található török közösség.
Terápiás hatással lehet az emberre, hogy morcos és rosszkedvű helyi arccal nem igazán találkozni, sőt kiemelném, hogy mindenből igyekeznek viccet gyártani és gyakran ismeretlenül is megtréfálják az embert az utcán! Ottlétem alatt csupa kedves és mosolygós helyivel találkoztam. Hiszem, ebben közre játszott, hogy hamar kiderült "madzsarisztánból" jöttem. A Hungary kifejezést el kell felejteni, a "madzsarisztán" amúgy is közelebb áll a valósághoz és higgyétek el, másképp állnak az emberhez, de erről később, majd bővebben...

papírzsebkendő árusítás... (beszédes arc)


Kapcsolódó írások: Damaszkusz, Albánia.
További képek: itt!

Isztambul II. (Aja Szófia)

Előző bejegyzésben a Kék Mecset kapott hangsúlyosabb szerepet, most viszont forduljunk 180° -ot.

Aya Sofya

Az Aja Szófia épülete tornyosodik előttünk. Meglepetést nem okoz, a tv műsorok alapján pont ilyennek képzeltem. Kopottas külsejével néz farkasszemet ez az ősi épület az oly impozáns és kecses Kék Mecsettel. Jól látható, hogy a középső "mag" köré folyamatosan építettek a különböző korokban. Talán pont ezért keltett bennem egy hányavetett érzést.
A "Szent bölcsesség templomát" szinte lehetetlen klasszikus formában lefotózni. Szügségeltetik hozzá nagylátószögű objektív, de ha ez rendelkezésre is áll, mindig lesz egy belógó elem (a hordákban közlekedő és idiótán viselkedő "ázsiai" turistákról nem is beszélve).
A Kék Mecsettel ellentétben itt már fizetni kell a bejutásért! Ez 20TL (1euró = 2TL). Komoly beléptető rendszerrel találkozik a jegyet váltó turista, a táskákat egy külön szalagon kell átküldeni, mi pedig egy fémdetektoros kapun haladunk át.

hatalmas belső tér

Belépés után a fent látható kép tárul elénk. Valahol olvastam, hogy márciusra eltűnnek az állványok, mint látjátok azok még stabilan ott álltak. Nyilván szebb lenne eme szerkezetek nélkül, de nem zavaróak és az élményből sem vesznek el semmit. Sajnos nem végeztem művészettörténész szakirányt az egyetemen (sőt a gimnáziumban sem kötött le a tantárgy), de néhol láthatóak a 6. századból ránk maradt díszítések azért megmozgattak bennem valamit. Ismerjük el őszintén, nem minden nap sétálhat az ember közel 1400 éves falak között (mióta is létezik Magyarország? - remélem, érzékeli mindenki...). Mint fentebb említettem az épületet folyamatosan bővítették, díszítették. A 15. században pedig jelentős változás állt be az Aja Szófia életében, az oszmánok dzsámivá alakították.

főkupola (belül Korán szövegek, oldalt 4db szerafin)

Nehezen találom a sorokat, közhelyesen hangzik, de tény, vannak dolgok, amiket át kell élni. Szemem hitetlenkedve pillant körbe, Krisztus ábrázolás és kalligrafikus korongok... II. Mehmed alakította át a templomot dzsámivá (1453. május 29-én elfoglalta, majd június 1 már mecsetként funkcionált). Becsületükre legyen mondva nem végeztek esztelen rombolást, tényleg csak a vallásukkal összeférhetetlen mozaikokat és freskókat tűntették el (korai multikulturális jelenség). A kivülről egységtelen épület belülről pont a sokszínűsége miatt kelt bennem (talán másokban is) egy megfoghatatlan, misztikus, de mégis egységes hangulatot.
Beléptem, láttam, győztem. Mosollyal az arcomon távoztam, és már az sem érdekelt, hogy öt perc alatt 10-en rontanak rám, hogy valamit eladjanak!

kalligrafikus korongok

További fényképek: itt!

Isztambul I. (Kék Mecset)

Hüdavedigar Cad 35 - Kafkas Hotel.
Végül erre esett a választásom (4-5 hotelbe szaladtam be). Itt tudtak 7 éjszakára szobát adni, amihez külön fürdőszoba tartozik, garantálták a forró vizet (Marokkó után ez fontos szempont), illetve még reggelit is tartalmazott az ár. 40 euró / szoba / éj. - végig kedvesek voltak és rugalmasak, szinte minden nap kitakarították a szobánk és új ágyneműt húztak -
Jah, és a fekvése: Kék Mecset 600m, Aja Szófia 500m, Aranyszarv-öböl 400m.
Másnapra pont ezeket terveztük körbejárni.
Első dolog amit meg kell szokni, a kaotikus közlekedés. Szükséges egy pár óra míg felveszi az ember a ritmust, aztán egy rém egyszerű szabályt kell követni: úgy is megállnak... Kivétel azért van, a busznak adj elsőbbséget!
Az Aja Szófia felé tartottunk, mikor belebotlottunk egy gyönyörű kútba, amiről kiderült Isztambul egyik legszebb csorgókútja. Fantasztikus precizitással van, mind a négy oldala megművelve, díszítve. - 1728-ban készült, török rokokó stílusban -

III. Ahmed kútja

Marokkóval ellentétben, ahol csak a casablancai II. Hassan mecset látogatható, Törökországban bárki betekinthet eme épületek világába. Számomra ezek a mecset látogatások jelentették a csúcspontot, és talán ezeket a pillanatokat is vártam a leginkább.

A Kék Mecset meghittségét sajnos pont a nagysága és a hírneve, ami elveszi. Rengeteg, ázsiai túrista ide-oda ugrál, hangoskodik és telibe vakuzza a körülötte lévő teret (nem vagyok rasszista, de néha csak a Romper Stomper filmjelenetei jártak az eszemben és komoly gondolkodásba ejtettek, hogy véghezvigyem őket...)
A Sultan Ahmet Camii (Kék Mecset) ingyen látogatható. 1609-1616 között építették. - csodálkozással fogott el, az építkezési idő rövidsége, ami nem csak erre az egy épületre jellemző -
A hat minaretes dzsámi építése ekkor komoly nézeteltérést okozott Mekkával, mivel úgy gondolták a mekkaiak, hogy velük akar rivalizálni Isztambul. A szultán ellenben kifogta a szelet a vitorlából, pénzt adott Mekkának, hogy húzzanak fel egy hetedik minaretet az ottani mecsethez.

Kék Mecset - igyekeztem nem túristás módon bemutatni

Minden muzulmán szent helyen a cipőt le kell venni magunkról, és zokniban avagy mezitláb belépni a szent helyre. Az iszlám kultúrában ez igen fontos, az egyik legnagyobb sértés, ha elmulasztjuk. A másik fontos dolog, hogy a hitetlenek (azaz nem muszlimok) csak a kijelölt helyen tartozkodhatnak a dzsámikban, türbékben stb. - ezeknek a dolgoknak sokan nem tulajdonítanak jelentőséget pedig pont ezek a "kis félreértések" okoznak kitörölhetetlen ellentétet muzulmánok és keresztények között -

A Kék Mecset belülről

Felejthetetlen élmények sorába tartozott a KM előtti padokra leülni naplemente idején, nézni a sirályokat, ahogy körüs körül vitorláznak a hatalmas kupolák körül. Akinek pedig nagy szerencséje van, pont ebben az időben csendül fel a müezzin imára hívó szava a minaretekből. Nekünk mázlink volt.

...a látvány magáért beszél...

Ajánlott írások: Isztambul (társadalom)