2010. december 10.

Dolomitok

Olaszország egyik legszebb vidéke, nevét mégis Déodat Gratet de Dolomieu francia tudósról kapta, aki az 1700-as évek végén vizsgálta az itt található kőzetek összetételét. A mészkövek tanulmányozása nem volt alaptalan, mivel a megszokottól eltérően az itt található kőzetek tartalmaztak kis mértékben magnéziumot. A hegység romantikájához hozzá tartozik, hogy különböző fényhatásokra másképp reagálnak a kőzetek, hála a magnéziumnak. Ki korán kel aranyat lel, tartja közmondás, ami itt fokozottan igaz lehet! A helyiek által Alpenglüh-nek hívott jelenséget napfelkeltekor és naplementekor élhetjük át, miközben csodálva figyeljük a fenséges sziklatömbök „izzadását”.
A római kori és a középkori utak maradványai jól példázzák, hogy a Dolomitok hágói már régóta fontos szerepet töltöttek be, jelentőségük azonban sokszorosára nőtt az első világháború kirobbanásával. Az itt zajló állóháború közben épült ki a turista utak jelentős része illetve a méltán népszerű via ferrata útvonalak szinte egésze. Hogy mennyire véres és kemény harcok folytak az olasz és a monarchia csapatai közt, arról árulkodnak az elképesztő helyeken kiépített lőállások, katonai alagútrendszerek illetve a nagy katonatemetők. Hogy ne hatalmasodjon el az ide utazón a szorongás a történelmi múlt miatt, már-már zavaró precizitással kivitelezett, fehérre festett és mahagóni berakásokkal tűzdelt házak tarkítják a tájat, megfűszerezve piros muskátli erdőkkel.
Az 1956-os Cortina d’Ampezzoban megrendezett téli olimpiai játékok után az amúgy sem kevés idelátogató turisták és síelők száma a sokszorosára nőtt, ami elősegítette a térségben való fejlesztéseket. Méltán tekinthetjük a Dolomitokat a túrázók Mekkájának, büszkén magasodó sziklatornyait, erőteljesen csipkézett hegyormait, a nyugalom szigeteként elterülő völgyeit és a kék szín minden árnyalatában pompázó tavait minden bakanccsal közlekedő embernek kötelező legalább egyszer felkeresnie.