Vannak szokások, amihez ragaszkodik az ember. Nálam ilyen a reggeli internetezés az elengedhetetlen kávéval (anno képes voltam hajnali 5-kor is véghezvinni). Ilyenkor a napi sajtót szoktam átböngészni… Legfrissebb hír, ismét meghalt egy magyar túrázó. Szándékosan nem a hegymászó szót használtam. Idén sajnos sok honfitársunk meghalt a hegyek közt és gyanítom ez a szám évről évre nőni fog. Egyre többen kapnak rá a túrázás ízére és egyre vagányabbak lesznek, de ennek ára van. Számtalan hegyen töltött nap után, amiket legtöbbször csoporttal abszolváltam a következő vélemény alakult ki bennem:
Hiányos és rossz felszerelés. Állandó probléma, hogy sokan nem hajlandóak bakancsot felvenni. A legtöbb baleset pedig ebből származik, bokaficam, törés és rossz mozgáskoordináció, ami egy kitettebb szakaszon végzetes lehet. Túrabotot nem sorolnám a nélkülözhetetlen felszerelések közé, de ha már velünk van akkor tudjuk megfelelően használni. Megfigyeltem, erre nagyon kevesen képesek (konkrét élményem ezzel kapcsolatban egy túratársam agyrázkódása, amit a bot helytelen használatának köszönhetett…) Téli túrára hajlamosak úgy elindulni az emberek, mintha nyár lenne (jégcsákány, hágóvas és kötél az alapfelszerelés ilyenkor, persze ezeket használni is tudni kell).
Gondolkodás. Kifizettem az utat vagy kibenzineztem akkor menni kell! A legtöbb veszélyhelyzet ebből a gondolatmenetből adódik. Javaslom, ha a helyi túrázók nem indulnak el, akik nyilván jobban rá vannak készülve az extrém körülményekre, akkor mi is maradjunk a fenekünkön! A másik kedvenc mondatom: rengetegszer voltam már itt. Ami nyilván igaz, de nem megváltozott extrém körülmények között, amikor teljesen megváltozik a táj és a turista ösvény is. Kis odafigyeléssel, tisztelettel és alázattal a hegyek iránt rengeteg baleset elkerülhető. Nem végezhet mindenki téli hegymászó tanfolyamot vagy lavinaismereti tanfolyamot, de józan ésszel mindenki gondolkozhat és a saját képességeivel pedig kutya kötelessége tisztában lenni. Ez a pár sor (nem szeretnék oldalakon keresztül erről írni, pedig lehetne) általánosságokat vesz alapul, és nem konkrét esetekkel foglalkozik!