Kelet és nyugat találkozása. Minden könyvben, filmben ezt lehet olvasni, hallani, ami Isztambullal foglalkozik. Iszonyat nagy közhely, de igaz. Az elmúlt harminc évben a város roppant mód fejlődött, és mára arra a szintre jutott, hogy az ide érkező európai turista otthonosan érezheti magát.Azonban az elmúlt harminc év eredményei szorosan összeforrnak, a század eleji reformokkal, amit Mustafa Kemal (Atatürk) indított és vitt végbe az országban (Gergely-naptár, latin abécé használata, kalifátus eltörlése, törvények svájci példa alapján való megújítása és még hosszasan lehetne sorolni). A szekularizálás is az ő nevéhez fűződik, amivel végérvényesen lerakta egy nyugati ország alapjait. Hosszasan lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jó vagy nem. Egyre erősebb a nyugati hatás, érződik ez a nők öltözködésén, a mecsetek viszonylagos ürességén és természetesen az árakon. A keleti hangulat már csak nyomokban felfedezhető a városban, hogy ez mennyire tragikus döntse el mindenki saját maga... Számomra az volt, de időközben rájöttem, hogy az ott élő emberektől, fiataloktól nem lehet elvenni a fejlődés a jövőkép lehetőségét pusztán azért, hogy a "roppant" fejlett nyugati társadalom időutazáson vehessen részt. Ha elkerüljük a turisták által látogatott helyeket és igyekszünk a város mélyére jutni, akkor még megtaláljuk a helyiek által használt húspiacot, ahol levágott kecskefejektől, a kilóra kapható belekig és az utcán lógó nyúzott bárányig mindent láthatunk. A közel 15 millió főt számláló Sztambulban a lakosság átlagéletkora 16 év.
Ami mutatja, hogy rengeteg a fiatal és nem csak itt, hanem az egész országban. A jövőkép a hadsereg lehet számukra, amire a mai napig hatalmas pénzösszegeket mozgat a török kormány, a másik kiugrási lehetőség, hogy elhagyják az országot és külföldön telepednek le, erre ékes bizonyíték a közel 5 milliós Németországban található török közösség.
Terápiás hatással lehet az emberre, hogy morcos és rosszkedvű helyi arccal nem igazán találkozni, sőt kiemelném, hogy mindenből igyekeznek viccet gyártani és gyakran ismeretlenül is megtréfálják az embert az utcán! Ottlétem alatt csupa kedves és mosolygós helyivel találkoztam. Hiszem, ebben közre játszott, hogy hamar kiderült "madzsarisztánból" jöttem. A Hungary kifejezést el kell felejteni, a "madzsarisztán" amúgy is közelebb áll a valósághoz és higgyétek el, másképp állnak az emberhez. Első dolog, amit meg kell szokni a kaotikus közlekedés. Szükséges egy pár óra míg felveszi az ember a ritmust, aztán egy rém egyszerű szabályt kell követni: úgy is megállnak... Kivétel azért van, a busznak adj elsőbbséget!
Az Aja Szófia felé tartottunk, mikor belebotlottunk egy gyönyörű kútba, amiről kiderült Isztambul egyik legszebb csorgókútja. Fantasztikus precizitással van, mind a négy oldala megművelve, díszítve. - 1728-ban készült, török rokokó stílusban - Marokkóval ellentétben, ahol csak a casablancai II. Hassan mecset látogatható, Törökországban bárki betekinthet eme épületek világába. Számomra ezek a mecset látogatások jelentették a csúcspontot, és talán ezeket a pillanatokat is vártam a leginkább. A Kék Mecset meghittségét sajnos pont a nagysága és a hírneve, ami elveszi. Rengeteg, ázsiai turista ide-oda ugrál, hangoskodik és telibe vakuzza a körülötte lévő teret. A Sultan Ahmet Camii (Kék Mecset) ingyen látogatható. 1609-1616 között építették. - csodálkozással fogott el, az építkezési idő rövidsége, ami nem csak erre az egy épületre jellemző -
A hat minaretes dzsámi építése ekkor komoly nézeteltérést okozott Mekkával, mivel úgy gondolták a mekkaiak, hogy velük akar rivalizálni Isztambul. A szultán ellenben kifogta a szelet a vitorlából, pénzt adott Mekkának, hogy húzzanak fel egy hetedik minaretet az ottani mecsethez. Minden muzulmán szent helyen a cipőt le kell venni magunkról, és zokniban avagy mezítláb belépni a szent helyre. Az iszlám kultúrában ez igen fontos, az egyik legnagyobb sértés, ha elmulasztjuk. A másik fontos dolog, hogy a hitetlenek (azaz nem muszlimok) csak a kijelölt helyen tartózkodhatnak a dzsámikban, türbékben stb. - ezeknek a dolgoknak sokan nem tulajdonítanak jelentőséget pedig pont ezek a "kis félreértések" okoznak kitörölhetetlen ellentétet muzulmánok és keresztények között -
Felejthetetlen élmények sorába tartozott a KM előtti padokra leülni naplemente idején, nézni a sirályokat, ahogy köröskörül vitorláznak a hatalmas kupolák körül. Akinek pedig nagy szerencséje van, pont ebben az időben csendül fel a müezzin imára hívó szava a minaretekből. Nekünk mázlink volt. Forduljunk 180° -ot.
Az Aja Szófia épülete tornyosodik előttünk. Meglepetést nem okoz, a tv műsorok alapján pont ilyennek képzeltem. Kopottas külsejével néz farkasszemet ez az ősi épület az oly impozáns és kecses Kék Mecsettel. Jól látható, hogy a középső "mag" köré folyamatosan építettek a különböző korokban. Talán pont ezért keltett bennem egy hánya vetett érzést. A "Szent bölcsesség templomát" szinte lehetetlen klasszikus formában lefotózni. Szükségeltetik hozzá nagylátószögű objektív, de ha ez rendelkezésre is áll, mindig lesz egy belógó. A Kék Mecsettel ellentétben itt már fizetni kell a bejutásért! Ez 20TL (1euró = 2TL). Komoly beléptető rendszerrel találkozik a jegyet váltó turista, a táskákat egy külön szalagon kell átküldeni, mi pedig egy fémdetektoros kapun haladunk át. Belépés után a fent látható kép tárul elénk.
Sajnos nem végeztem művészettörténész szakirányt az egyetemen (sőt a gimnáziumban sem kötött le a tantárgy), de néhol láthatóak a 6. századból ránk maradt díszítések azért megmozgattak bennem valamit. Ismerjük el őszintén, nem minden nap sétálhat az ember közel 1400 éves falak között (mióta is létezik Magyarország? - remélem, érzékeli mindenki...). Mint fentebb említettem az épületet folyamatosan bővítették, díszítették. A 15. században pedig jelentős változás állt be az Aja Szófia életében, az oszmánok dzsámivá alakították. Nehezen találom a sorokat, közhelyesen hangzik, de tény, vannak dolgok, amiket át kell élni. Szemem hitetlenkedve pillant körbe, Krisztus ábrázolás és kalligrafikus korongok... II. Mehmed alakította át a templomot dzsámivá (1453. május 29-én elfoglalta, majd június 1 már mecsetként funkcionált). Becsületükre legyen mondva nem végeztek esztelen rombolást, tényleg csak a vallásukkal összeférhetetlen mozaikokat és freskókat tűntették el (korai multikulturális jelenség). A kívülről egységtelen épület belülről pont a sokszínűsége miatt kelt bennem (talán másokban is) egy megfoghatatlan, misztikus, de mégis egységes hangulatot.
Beléptem, láttam, győztem. Mosollyal az arcomon távoztam, és már az sem érdekelt, hogy öt perc alatt 10-en rontanak rám, hogy valamit eladjanak!
